2016. július 16., szombat

Tiramisu - az igazi

Előre bocsájtom, hogy akinek bármilyen problémája van a nyers tojással, ne is olvasson tovább, mert ez nem az ő receptje lesz :-)
Én elfogadom ezt az álláspontot is, nincs ezzel semmi baj, de nekem semmi bajom sincs a nyers tojással, feltéve, hogy megbízható helyről származik. Gyerekkoromban is mindig megkóstoltam a cukorral kikevert tojássárgát, a gyerekeim is, és soha, semmi bajunk nem volt.
Ezt a tiramisut, többször is elkészítettem, és szeretjük nagyon.

Tehát, kell hozzá:
-1 doboz mascarpone, 250 g, (a Lidl-es tökéletes, és nem is olyan drága)
-2 tojás (friss legyen!)
-2 evőkanál porcukor
-1 cs. vaníliás cukor
-Babapiskóta, 1 csomag, 200 g-os
-Kávé lefőzve, (és kicsi tejjel felöntve, hogy ne legyen olyan erős, és pici rumaromával megbolondítva)
-Kakaó (nem az instant, hanem a valódi, kakaópor)

A tojás sárgáját a porcukorral és a vaníliás cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a mascarpone sajtot. Utána belekeverjük a tojás habbá vert fehérjét. Ez lesz a krém.

A babapiskótát belemártjuk a kávéba, majd egy tálban sorban, egymás mellé rakjuk. Befedjük krémmel, majd megszórjuk kakaóval. Erre ismét egy sor mártott babapiskóta jön, majd krém, és kakaó.
Hűtőbe tesszük, lehűtjük, és fogyasztható.


 (kép: wikipedia.com)

2016. július 9., szombat

Trochanter bursitis - az én történetem - 5+1. rész (mégsincs vége)



Sajnos, nincs még vége a történetnek, habár az mindenképpen pozitívum, hogy a mindennapi mozgásban már nem éreztem, hogy korlátozva lennék, de ha kicsit többet mentem, akkor egyből jelzett a fájdalom.

És még mindig nem mertem gyalog elindulni sem a munkahelyemre, sem a városba.

És én futni szeretnék, újra. Úgy, mint rég. Nem sokat, 3-4-5 km-t, de azt fájdalom nélkül.

Megpróbáltam az úszászt is, de abba is hagytam, mert nagyon nem esett jól, a mellúszó lábtempó mozgás.

Visszamentem a sportorvoshoz. Hogy jó-jó, de nem tökéletes.
Ő kérdezte, hogy sugárzik-e a farizomba a fájdalom? Mondta, hogy nem tudom, hogy ez sugárzás-e, de igen, szokott ott fájni az izmom, és néha érzem is, hogy meg van duzzadva az ín.

Azt mondta, elküld MRI vizsgálatra, nézzük meg, hogy nem-e gerinc eredetű a fájdalom.
(Én eddig meg voltam győződve arról, hogy semmi baja a gerincemnek, mert eddig semmi jel nem mutatott erre. De ki tudja. Mi van, ha mégis. Inkább járjunk utána.)

És akkor az MRI vizsgálatról:

2 hónap kellett ahhoz, hogy bejussak az MRI vizsgálatra. Minden nap este 10-ig rendelnek, több gép is van, és mégis ennyi időt kellett várnom. (protekció nélkül)

Előtte olvastam a vizsgálatról, és hát... egy kicsikét paráztam. Nem szeretem a zárt tereket, és ugye ez a gép olyan,. hogy betolnak egy viszonylag szűk folyosóba... és mozdulatlanul kell feküdni, ....és kattog... hát nem valami bizalomgerjesztő kilátások.
És mi van, ha elzsibbad valamim? Ha viszket???
Szóval, nem voltam nyugodt.
De arra koncentráltam, hogy nem szabad pánikolnom. Kibírom. Nem lesz baj.

Természetesen kibírtam, nem volt baj, és így utólag azt mondom, hogy nem is annyira vészes.

Kb. így néz ki a gép:

Az asszisztensnő kedves volt, nyugalmat sugárzott. Elmodta a tudnivalókat, és azt, hogy kb. 8  percet saccol a vizsgálat idejére.

Mivel nekem olyan problémám van, hogy a szűk, zárt terekben (és mellesleg a töksötétben is) úgy érzem, hogy nem kapok levegőt, ezt a helyzetet kellett elkerülnöm, egy valóságban is szűk térben.

Először is nyugtáztam magamban, hogy ha akkora baj van, akkor simán ki tudok mászni, ha emelem a csípőmet, és előre araszolok :-) vagyis van menekülési útvonal, úgyhogy nyugi.

Tehát becsuktam a szemem, és arra koncentráltam, hogy kicsivel nagyobb tér van körülöttem. Ment a légkondi a gépben, mozgott a levegő, és ez egy kicsit segített azért az illúzióban. És nem nyitottam ki a szememet, arra gondoltam, hogy nyugi van, relaxáció, van levegőm. És közben számoltam. Szép lassan, kétszer 120-ig. A gép kattogott, de egyáltalán nem volt ijesztő, vagy hangos. (kicsit rosszabbra számítottam) Egyszer csak leállt a a gép, és jött az asszisztens, hogy készen vagyunk.
Csodálkoztam is, hogy ennyi? Ez igazán kibírható.

Jövő héten lesz eredmény. Aztán megyek vissza a dokihoz.

Annyit még hozzá kell tennem, hogy gyalog mentem a kórházba, ami kb. 1 km tőlünk. Azért is döntöttem így, hogy ha valami bedagad a mozgástól, akkor azt talán könnyebben kijelzi a vizsgálat. Jól bírtam a gyaloglást, de délutánra jelentkezett a fájdalom, miszerint ez egy kicsit sok volt most egyszerre.