2010. május 28., péntek

Önbizalom

B: -Vajon mikor fogok én megnősülni? Majd 38 éves koromban. Vagy inkább 30?
Én: -Teljesen mindegy, hogy mikor nősülsz, az a lényeg, hogy megtaláld a megfelelő lányt.
B: -De hát én már megtaláltam!
Én: -De nem csak az a lényeg, hogy te szeresd őt, az is fontos, hogy ő is szeressen téged!
B: -Ó, addigra majd szeretni fog, nyugi!!!

Mondtam! Önbizalom, az van!
:-))

2010. május 27., csütörtök

Elveszett

Nos, hát utolért minket is az első elvesztett cucc. Nem is olyan rossz idő ez, ahhoz képest, hogy fiúgyermek, és csaknem 2 éve jár iskolába. Még csak most vesztett el először holmit. .
Persze, ez nem jelenti azt, hogy kevésbé örülök, csak éppen azt érzékeltetem, hogy lehetne sokkal rosszabb is a helyzet.
Egy pulcsiról van szó, egy márkás, majdnem új pulcsiról, ami ráadásul az a jól hordható, se vékony-se vastag fajta. Sajnálom, mert jó kis pulcsi volt.
Úgy történt, hogy fociztak a csemeték az iskolaudvaron, és mivel meleg volt, levették a pulcsit, és egy kupacba lerakták a földre. Amikor mentek érte, az én csemetém pulcsija már nem volt ott. Hiába ment a drágám a portára, hogy nincs-e az elveszett cuccok között. Nem volt. Az egyik osztálytársa azzal „vígasztalta”, hogy neki meg a Nike sapkája tűnt el hasonló módon.
Az én gyerekem olyan kis lelkis, meg volt ijedve, hogy most mi lesz, hogy nem vigyázott a holmijára.
Mi lett volna? Nem öröm, de nem is akkora tragédia.
Beszélgettünk. Elég sokat. Hogy vannak kölykök, akik nem kapnak meg mindent otthon. Akikkel nem is foglalkoznak a szülei. Esetleg rosszra tanítják. Sőt, ahol a szülőket is meg kellene nevelni. Meg hasonlók.
És hogy neki kell figyelnie ezekre, hogy ne adjon nekik lehetőséget. Pulcsi a táskába, vagy a derekára kötve. Vagy ha leteszi, valaki vigyázzon rá. Sajnos, ez van.
Ha pedig meglátja valakin, szóljon a tanár néninek.
Mindenesetre szomorú, hogy idáig jutottunk.
Bár azok után, hogy a lányom kabát nélkül jött haza télen a buliból, …vagy hogy néhány éve a bevásárlókocsiból emelték el a fiam sapkáját, …vagy az uszodából a párom névvel hímzett törölközőjét….én már semmin sem csodálkozom.

Update: két nappal később érdekes módon, meglett a pulcsi, leadta valaki az iskola portáján. Hogy addig hol volt... nem tudom. Na, de lényeg, hogy megvan.

2010. május 26., szerda

Szép álom

Reggel ébresztem Bencét.
-Ó. Anya, felébresztettél egy szép álomból! –mondta
-És mi volt az a szép álom, elmeséled?
-Hát, nem emlékszem pontosan, de volt benne motor, meg Hörbi, meg egy Polonéz, Trabant, és néhány versenyautó.

Ha autó szerepelt benne, akkor az már csak szép álom lehet :-))

2010. május 25., kedd

303 könyv

Itt találtam. Nem számoltam meg, de biztos annyi...
Végignéztem.
Hááát.... kopp.
Én eddig azt hittem, hogy hű, mennyi könyvet olvastam. Meg hogy sok könyvet ismerek. Meg hogy ismerem a magyar írókat. Na, persze....
Ebből a listából 8 (!) könyvet olvastam el. (pontosabban 8 és felet, mert az egyikbe belekezdtem, de annyira nem kötött le, hogy a felénél abbahagytam)
Ebből a listából kb. 3 könyv van, amit terveztem elolvasni.
Van még néhány, ami így, külső borítóról, mondjuk úgy, felkeltette az érdeklődésemet.
Van 2-3 db, amibe volt szerencsém beleolvasni, és ez alapján biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom kézbe venni.
(Persze, ez sose biztos, mert töredelmesen bevallom, hogy én a Harry Potterről is azt mondtam az első beleolvasás után, hogy mit esznek ezen a hülyeségen az emberek, aztán végül csak elolvastam a 7 részből 6-ot. azt hiszem, 7 része van. És nem is volt rossz)
Van sok-sok (nem számoltam mennyi) olyan író, akiről nem is hallottam eddig. Így a könyvéről sem. (bár attól még lehet jó, és lehet, elolvasom)
Van olyan magyar író, (több is) akit ismerek, olvastam is könyvét, sőt, jó könyveket írt, mégsincs benne a listában.
A fene se érti ezt.
Lehet, túl "magas" nekem ez a lista?
Vagy csak szimplán hülyeség???

2010. május 24., hétfő

LEGO film

Igaz, hogy most kamionos lázban van a fiam, de azért megtalálja a youtubon a lego-s kisfilmeket is.
Ráadásul kitalálta, hogy mi is tudnánk ilyet készíteni. (Valamiért azt éreztem az egész mondat mögött, hogy ő úgy érzi, hogy Én fogok neki ilyet csinálni, Ő pedig nézi)
Jó, gyerekkoromban mi is kitaláltuk a tesómmal, hogy csináljunk ilyen lego-s filmet, amihez lego-n még lett is volna, de hát egy CMEHA-8M géppel igazából nem tudtunk csodát csinálni, a képek még meg is voltak, de mozgóképpé nem tudtuk összeállítani. Hiányzott a mai technika, nna!
Szóval, első gondolatom az volt, hogy köszi, gyermek, de én ezen már túl vagyok...
A második gondolat pedig (rögtön az első után) az, hogy miért is ne? Persze, nem lesz ez olyan egyszerű eset, tudom én, előre...
-Akkor találj ki egy történetet, és megcsináljuk.-mondtam. -Te leszel a rendező!
Bence: -Én már kitaláltam egyet, de ahhoz kellene Lego vasút is.
Én: -De az nekünk nincs, úgyhogy találj ki valami mást!
B: -Már ki is találtam! Megmutatom a lego oldalon, hogy melyik legot kell hozzá beszerezni.
Én: -Na, álljon meg a menet! Mi lenne, ha a meglévő legokkal gondolkodnál?
B: -De abból nem tudok!!!Kevés van!
(csak zárójelben jegyzem meg: a múltkorában kirakta az összes legóját, sorban az ágyra, és én nem tudtam mellettük leülni. Pedig elég nagy ágyunk van)
Én: -Pedig kénytelen leszel a meglévő készletből gazdálkodni. Nem kell most rögtön kitalálni, majd ha meglesz a történet, akkor szólj.


Itt tartunk most. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami...A terv mindenesetre megvan.
Bár, ha nem javul meg sürgősen a gépünk USB-je, akkor nem tudom, hogy fognak átmászni a képek, és hogy lesz belőlük mozgófilm??????

2010. május 23., vasárnap

Esti párbeszéd

Az egész azzal kezdődött, hogy egy hülye film ment a tv-ben. Persze, érdekes volt, és persze, 12-es karika volt rajta, és persze, nem volt még késő este, és persze, hogy a gyermek nézte. Megjegyeztem, hogy szerintem nem kellene néznie, mert úgy látom, nem igazán neki való, de gyermeket érdekelte ez a (szerintem) hülyeség.
Film után pedig a következő párbeszéd zajlott:
Bence: -Gyere ki velem a fürdőszobába!
Én: -Mert be vagy sz@rva a filmtől, ugye?
B: -Nem is, nem vagyok besz@rva, csak úgy szeretek veled kimenni!
Én: -Persze, mert egyedül nem mersz...
B: -Mondom, hogy szeretek veled kimenni! Hát hazudtam én neked valaha???
Én: -Nem. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem.
B: -Tényleg nem hazudtam még neked. - és vigyorog... - Csak az előbb.... egy kicsit :-))

2010. május 22., szombat

Termékminta

Hétvégén benéztünk a plázába, a két gyerekkel. A mozgólépcső mellett egy ifjú hölgy termékmintát és reklámot osztogatott. Előttünk tini csajok léptek fel a mozgólépcsőre. Ők nem kaptak mintát. Én kaptam. Először ezt mondtam, -Jaj de jó, kaptam mintát! -aztán megnéztem: Regeneráló arckrém érett bőrre.
-Te jó ég! -mondtam. -Akkor ezért nem kaptak a tini csajok! Úgy látszik, én már elég rozzantnak nézek ki ahhoz, hogy a kezembe nyomjanak egy arckrémet (mintát)
Bence fiam hátrafordult,és rám sandított. Aztán kis idő múlva így szólt: -Ó, Anya, szerintem egyáltalán nem is vagy még rozzant!
Na, ez a lényeg! Úgy döntöttem, neki hiszek!

2010. május 21., péntek

Igen!!!

Sikerült!!
Ma hozta a gyermek az értesítőt, hogy felvették az emelt szintű számítástechnika osztályba.
Hurrá!
Bontottunk (kölyök) pezsgőt, és ő is érezte, hogy ez nagy dolog.  Megdolgozott érte, megérdemli az ünneplést.
Végül is, ez az első komolyabb megmérettetése.
Összesen 7-en mennek a régi osztályból. 4 fiú, 3 lány. Nem sok. Igaz, 25 fős az osztály.
Gyermek is nagyon örül, hogy "számtekes" lesz, annak ellenére, hogy már korábban megbeszéltük, hogy a számítástechnika nem azt jelenti, hogy egész órán számítógépes játékokat fognak játszani. :-)

2010. május 20., csütörtök

Osztálybontás

Előrebocsájtom, hogy a mi iskolánk nagyon jó kis suli, jó a környezet, jók a tanárok, jó az oktatás, jók a programok, meg minden. De.... (és ez már nem annyira jó, hogy van egy "de")
Az igazgatónőnek a mániája, vagy nem is tudom, minek nevezzem, de ő annyira meg van győződve arról, hogy milyen jó dolog is ez, bár szakmailag nem tudok vele vitatkozni erről, de én, mint szülő, nem tartom annyira jónak, és nem vagyok ezzel egyedül. De az van, hogy itt nincs elsőben, másodikban emelt szint, semmiből. Ez eddig jó. Nem kell az ovisokat paráztatni, hogy felvegyék az angolos, vagy az infós osztályba, itt simán csak első osztályba mennek. -Ez eddig nagyon tetszik.
Harmadiktól viszont osztálybontás van. -Na, ez viszont nagyon nem tetszik.
Van ugyanis egy tesis osztály -őket nem bontják. A másik három osztályból viszont szétszedegetik a gyerekeket, így lesz egy angolos osztály, egy infós osztály, és egy maradék, jobban mondva általános tantervű osztály. Ki hova akar, ill. hova kerül. Van rengeteg felmérő, így második osztály végén, persze "idegen" tanárokkal, és ezek eredménye dönt arról, hogy a gyermek hova kerül.
Szerintem hülyeség megbontani egy osztályközösséget. A gyerekek összeszoktak, ők egy csapat. Vannak jobbak, és vannak gyengébbek. Ez hozzá tartozik az osztály sokszínűségéhez. Most ők is kicsit bizonytalannak érzik magukat, mert nem elég, hogy jövőre új osztálytermet kapnak, meg új tanárok fogják majd tanítani őket, ráadásul még új osztálytársakat is szokjanak meg.
Én nem bontanám meg az osztályokat. Lehet nyugodtan sávosan tartani ezeket az órákat, mint ahogy a lányom idején működött. Aki angolt akar emelt szinten tanulni, az elmegy angolra, aki meg mást, az másra. Aki meg gyenge, azt korrepetálják.
De nem. Itt inkább teljesen új osztályokat hoznak létre.
Mi az infós osztályt tűztük ki célnak. Az jó lenne. Az angol az kiesett, mert a fiam németet tanul. Szakkör szinten. És szereti. Úgyis kell majd angolt tanulnia, de ráér majd 5.-től.
Az viszont nagyon nem lenne jó, ha az általánosba kerülne. (bízom benne, hogy nem így lesz, de mi van, ha éppen rossz napja van a számonkéréskor, vagy már fáradt ???)
Az infós, és az angolos osztályba többé-kevésbé hasonló képességű gyerekek kerülnek. De az általános osztályban nagyon sok különbség lesz a legjobb, és a legrosszabb tanuló között. Eddig az osztály nagy része 85 % felett teljesített, és 3-4 gyerek 50 % alatt. Na, most, ha a mi osztályunk átlagát vesszük alapul, akkor az ált. osztályban lesz 10-12 nagyon gyenge tanuló, és kb. ugyanennyi, vagy kevesebb  4-es szintű, akiket a gyengébbek igen csak vissza fognak fogni. Ráadásul ide kerül majd az az 1-2 (3-4???) problémás gyerek is, akiknél a szülő egyszerűen nem tartja kellően fontosnak az iskolába járást. Na, most ezeknél osztálypénz, se közös program, se hasonlók. Egy osztályban ez is számít. Meg a szülő hozzáállása.
(csak úgy zárójelben megjegyzem, úgy néz ki, hogy a HP-k és sznobok az angolra akarják a gyerekeiket járatni. Nagyon helyes, jól ellesznek ott együtt)
Nagyon-nagyon szeretnénk, hogy sikerüljön az az infós osztály. Nem akarom másik iskolába vinni a gyereket, bár volt már olyan szülő, több is, aki megtette. Még csak hibáztatni sem tudom ezért.
Jó ez a suli. Csak ez az osztálybontás ne lenne....

2010. május 19., szerda

Találó

Letöltöttünk egy demo-t a netről. 30 percig lehetett használni. A parancsikon persze ott volt a gépen, csak éppen használni nem lehetett semmire.
Ez mi ez az ikon? -kérdeztem a gyermekemet.
-Á, semmi - mondta - az csak egy "kóstoló" volt a programból!

2010. május 14., péntek

Euro Truck

Ez játék a fiam új kedvence. Nem tudom, hol találta meg, netezés közben, de megtalálta. Nagyon tetszik neki. Állandóan a videókat nézi, és szeretne egy saját játékot is.

Én is megnéztem, nekem is tetszik, igazi fiús játék. Ráadásul az ára sem vészes. Így hát megígértem, hogy ha jó lesz a bizonyítvány, akkor megkapja ajándékba.
Sikerült letöltenünk egy 30 perces demo verziót...csak egy baja volt: Nagyon hamar lejárt a 30 perc.
Közben az érintett is elolvasta a bejegyzést, és elárulta, hogy úgy talált rá, hogy beírta a google-ba (gógléba) azt, hogy kamionos játék, és többek között ezt is felhozta.
Ja, és még győzködött egy kicsit, hogy milyen hasznos ez a játék, mert megtanít vezetni, és megtanítja a KRESZ-t, meg a térképeket. És tényleg. 
A bizonyítványa pedig biztosan jó lesz. Én tudom...

2010. május 13., csütörtök

Mosdó

Megvan a leendő mosdóm. Igaz, hogy még a garázsban, dobozolva várja a sorsát, de lényeg, hogy erre már nem lesz gond.
Ebből a képből nem sok minden látszik, -sajnos, jobbat nem találtam - ennek a fürdőszobabútornak a mosdóját vettük meg, mert az elemei külön-külön is megvásárolhatók. Jól nézett ki a fiókos szekrényke is, de sajnos a mi kis miniatűr fürdőszobánkban nem gazdaságos a helykihasználása.
mosdó

2010. május 12., szerda

Kezdődik a nap...

Tegnap reggel volt egy kis dolgom, és emiatt pár perccel később érkeztem a munkahelyemre.
Nem, nem volt ebből semmilyen probléma, csak….
Minden szembejövő munkatárs azzal fogadott: -Jéé, hát te itt vagy? –Hát te nem vagy szabadságon? -Azt mondták, szabadságon vagy. stb.
Kérdezem: -Ki mondta?
Válasz minden esetben ugyan az: -Hmmm…Valaki…. -Nem tudom…. -Nem emlékszem….

Ezzel kapcsolatban egyrészt feldühít az, hogy valaki csak úgy kitalál dolgokat, merthogy semmi előzménye nem volt annak, hogy én szabadságra mennék, de ha mégis, akkor az illetékesek (főnök, admin, helyettesítő ember) tudnak róla. Erre valaki kiszopta a kisujjából, a többi meg csont nélkül bevette.
A másik, ami dühít, hogy egyszerűen nem tudom elhinni, hogy embereknek ennyire gyenge legyen a memóriájuk. Vagy ne ismerjék fel az illető hangját. Ennyire azért nem vagyunk sokan reggel, max. 15 fő.

Az is eszembe jutott, hogy szerencsétlen nyomozóknak is milyen nehéz dolguk lehet az ilyen átlagemberekkel, szemtanúként. –Mi volt a kocsi rendszáma? –Nem tudom.–Milyen kocsit látott? –Én azt már nem tudom . –Egyáltalán milyen színű volt? –Háát, én arra már nem emlékszem….
….Na, nyomozzál J)

Egyébként ez tényleg megtörtént, taxis sztori, hogy többször is előfordult hasonló eset, hogy valamit ottfelejtettek a kocsiban, és felhívták a diszpécsert. Ilyenkor jött a kérdés: -Hányas számú kocsi volt? –Hááát, ő azt nem tudja. Próbálnak segíteni tovább: -Milyen kocsi volt? Milyen színű? Sötét, vagy világos? –és semmire, semmire nem emlékeznek, csak arra, hogy egy férfi vezette. Itt én már megkérdőjelezném, hogy egyáltalán beszállt ő abba a kocsiba J), de a taxisok olyat kérdeztek végső kérdésként, hogy: -Egyáltalán a mi társaságunkkal utazott?
És bármily meglepő, (vagy nem meglepő) az emberek nagy százaléka erre sem tudott biztos választ adni.

Na, visszatérve az én problémámra, nagyon-nagyon szeretném megtudni, ki az, aki hülyeséget terjeszt, mert volt már olyan esetem is, hogy visszajöttem szabadságról, és azzal fogadtak:
-Meggyógyultál?
Én meg csak néztem hülyén: -Miért, beteg voltam?
Aztán persze, kiderült, hogy szintén valaki kitalálta, a többi meg bevette, és elterjedt. Biztosan sajnáltak, hogy beteg vagyok, én pedig vidáman nyaraltam közben. Még jó, hogy táppénzes ellenőrzést nem küldtek a nyakamra J

Vajon KI és főleg MIÉRT talál ki ilyen légből kapott dolgokat???

2010. május 8., szombat

Árnyékolás - nagyon olcsón

A régi ablakunknál redőny, vagy reluxa volt felszerelve. Szegények ócskák voltak, a redőnyök zörögtek, meg el is volt törve a vége, a reluxa meg csak úgy leszakadt. Egyáltalán em állt szándékomban megtartani, ablakcserekor, sőt, örültem, hogy végre nem kell ezekkel kínlódnom.
Mióta a régi ablakkal együtt elvitték a régi reluxát, is, azóta bajban vagyok a napsütéssel. Pontosabban nem a napsütéssel, hanem azzal, hogy hétvégén, amikor nyugodtan aludhatnék, akkor a keleti fekvésű ablakon át éppen a szemembe süt.
Ki kellett találni valamilyen árnyékolást.
1. Új reluxa. A régi ablaknál a két ablaküveg között volt a reluxa felszerelve, az újnál csak egy (pár) üveg van, így ebben az esetben az ablak előtt szabadon csüngne a reluxa. Nem tetszik, zavarna, porozódik, és drága. Kiesett
2. Barkácsáruházakban árult műanyag reluxa. Árban megfelelne, de annyira gagyi műanyag.... ráadásul fel kell fúrni. Az ablakra. SOHA!!! Kiesett.
3. Új redőny. Ez csak simán drága, és emellett nem szeretem a teljes sötétítést. A régi redőnyünk töksötét volt, de az még sötétbarna volt. (újkorában, de a végére inkább világosbarnának mondtam volna) Most fehéreket gyártanak, nem tudom, ez mennyire sötétít. Meg különben is, ha redőnyöznénk, akkor én lehúzható szúnyoghálósat szeretnék, úgyhogy ez még drágább. Kiesett.
4. Sötétítő függyöny. Nem szeretem. Csak poroz, amikor behúzzuk. Megint poroz, amikor kihúzzuk. Ráadásul a mi karnisunk csak egy sínes. Venni kellene hozzá egy plusz sínt. Jó drága. Meg nem is szép, stílusban nem illik a meglévő karnishoz. Na, meg a szép függönyöket is aranyárban mérik. Úgyhogy kiesett.
5. Bambuszroló. Ez talán elmegy. Olcsó. Viszont megnéztem közelről, és elég ritkán van összeszőve. Biztos, hogy a bambusz szárak között nem fog besütni a nap??? Különben meg épp nem volt olyan szín olyan méretben, ami nekünk kellett volna. Kiesett.
6. Barkácsáruházakban árult olcsóbb roló. Ez valami teflonos bevonatú, ha lehúzzuk, tökre besötétít. Azt utálom. Ráadásul ezt is fúrni kellene. De én nem akarok!... Ez is kiesett.
7. Nem felfúrós roló. Ez jónak tűnik. Minden tekintetben. Viszont kissé húzos az ára. Úgyhogy - egyelőre - ez is kiesett.
Na de végül is, hogy oldottam meg az árnyékolást??? Rondán, de a célnak megfelelt. És ami a lényeg, egy fillérembe sem került.
Először is, felkötöttem egy vékony, de erős madzagot a karnis tartórúdjára. (madzag volt itthon) Kész is volt a pótkarnis.
Utána kerestem egy megfelelő méretű anyagot (az is volt itthon, rengeteg elfekvő anyagom van, még a varrós időszakomból) ez lett maga a függöny.
Ezután az anyag szélébe beleszúrkáltam gemkapcsokat. (ez is volt itthon) Ez lett a függönykarika.
Felfűztem a madzagra, és be lehetett húzni. Az átlátszó függöny mögött volt, úgyhogy annyira nem zavarta a szemünket. Különben is, éjszaka nem mindegy??? Úgyis alszunk :-)) Meg reggel is. Nem ébreszt fel a tűző nap.
Aztán majd lesz egyszer normális roló is. Nem felfúrós!