2013. december 29., vasárnap

Szaloncukor házilag

Kipróbáltam én is, hogy milyen a házi szaloncukor.
Finom, és jól mutat a karácsonyfán.

 

Elég sok leírás található a neten, így forrást inkább nem jelölnék, ha nem baj. 

A lényeg az, hogy többféle aszalt gyümölcsöt be kell áztatni narancslébe (felnőtteknek vodkába, rumba), majd ha megpuhultak, akkor a lével együtt masszává turmixolni. (botmixer) 
(Nálunk aszalt szilva, mazsola, sárgabarack volt, és hozzá adtam még egy kis maradék kandírozott narancshéjat.)
Majd hozzá kell adni némi őrölt mandulát, a masszából rudakat gyúrni, feldarabolni. Ez egy kicsit szikkadjon (mondjuk fél nap?) majd olvasztott (ét)csokiba mártogatni, hűtőbe tenni, és ha megdermedt, akkor csomagolni.

A csomagolóanyag az sütőpapír, és alufólia.

És ilyen belülről: 

2013. december 25., szerda

Karácsonyi narancstorta

Nálunk már hagyomány, hogy karácsonykor narancstorta készül. A legegyszerűbb torta alapkrémet turbózom, ezúttal naranccsal.


A tortalap egy 6 tojásos piskóta, amit a (26 cm-es) tortaformában sütök meg.


Piskóta készítése:
6 tojást szétválasztok, a fehérje megy a robotgép táljába, a sárgája egy sima tálba. A sárgájához teszek 6 evőkanál cukrot. Kézi mixerrel összekeverem, akkor jó, ha kifehéredik, és nem látszanak a cukor szemcsék. Ezzel egyidőben bekapcsolom a robotgépet is, hogy a fehérjéből habot verjen. Ha kész, a kettőt összeforgatom. Majd hozzáadok 6 evőkanál lisztet, és egy fél csomag sütőport. Sütés: 180 fok, kb. 30 perc. (a teteje barna legyen, oldalt pedig váljon el a tortaformától.)

Krém:
Egy DrOetker vaníliás pudingport megfőzök, 4 dl tejjel, és kb. 3 ek. cukorral. Egy másik tálban habosra keverek 15 dkg vajízű Rámát, és egy kevés porcukrot (ez utóbbit csak a könnyebb keverhetőség miatt.
Ha a puding kihűlt, összekeverem a vajas krémmel. Reszelek bele 1 db narancsnak a héját, (csak a narancssárga részt, mert a fehér már keserű!) öntök bele 1 db narancsnak a levét, és 1 narancsot meghámozok, majd apró kockákra vágom, ezt is belekeverem.

Tortalapot félbevágom, krémmel megkenem, úgy, hogy maradjon a tetejére és az oldalára is. Majd jöhet a díszítés, mivel mással, mint narancs gerezdekkel.


Felvágás előtt nem árt egy kis időre a hűtőbe tenni. Nagyon finom.


2013. november 28., csütörtök

Hírek, angolul (weboldal)

Ezt az oldalt nagyon szeretem:

http://www.newsinlevels.com/#

Először is érdekes dolgokat mutat. Másodszor pedig: többféle nehézségi fokozatban van leírva a hír, mindez hanganyaggal együtt.

Mivel, most, csaknem 4 hónap angol tanulás után is gyatra a hallás utáni értésem, keresnem kellett valami gyakorlási lehetőséget.

Az írott szöveget már egész jól megértem.
Ha nekem kell összeraknom a mondatokat, akkor úgy-ahogy közepes szinten megy, ha nem is mindig helyesen, de gagyogok.
A kiejtésem az vacak..
Viszont a hallás utáni szövegértés... na az valami siralmas... egybefolyik az egész, jó, ha egy-két szót elkapok, de az se mindig az, amire én gondoltam.

Ezért ezzel az oldallal próbálom fejleszteni.
Azt nem mondanám, hogy nagyon feljődök, de legalább jól szórakozom.

2013. november 10., vasárnap

A legegyszerűbb almás rétes (Kihúzott rétes)

A legegyszerűbb almás rétes úgy készül, hogy veszek egy csomag réteslapot. Pl. a Pennyben. Vagy Aldiban. Vagy Lidlben...Azt a fajtát veszem, amit a hűtőpultban kell keresni, 8 lap van benne.
Veszek 4 db szép, nagyobb almát. (vagy 5 kisebbet) Meghámozom, 4 felé vágom, majd uborkagyalun szeletelem.

Az egyik réteslapot kiterítem, csorgatok rá egy kis olajat, ráteszem a másik lapot, ezt is leolajozom. Szórok rá zsemlemorzsát, majd rászórom az almát, erre fahéjat, cukrot, majd feltekerem, és mehet a tepsibe.
(Nem tudom, miért, de a fahéjat, és a cukrot néha elfelejtem rászórni, ilyenkor kitekerem a rétest, pótolom a cuccot, majd ismét visszatekerem. Érdekes, a zsemlemorzsát sosem felejtem el :-)))

Ha készen van mind a 4 tekercs, akkor egy pici olajat még csorgatok a tetejére, és 200 fokon, kb. 30 percig sütöm.

Finom, hamar elfogy.

Kép nincs.

(mondom, hamar elfogy...)

2013. augusztus 15., csütörtök

Eladó gyerekbiciklik 20-as és 24-es, Nyíregyháza

Van 2 db eladó biciklink, amit kinőtt a fiúgyermek.

Az egyik egy 20 colos, 5 sebességes, Shimano váltós Neuzer kerékpár. Ezt kb. 6 éves kortól 10 éves korig ajánlanám, a kisbicikli után tökéletes tanulóbicikli. A gyerek megtanulja kezelni a váltót, lehet vele már nagyobb távolságokra menni, ezáltal megtanul közlekedni is. Ha pedig kinőtte, utána a 10 éves gyereknek lehet venni akár felnőtt biciklit is.
A rözsaszín beütés ne zavarjon meg senkit :-)), eredetileg nyilván lányoknak készült, viszont a fiamat sohasem zavarta a színe. A lányváz pedig sokkal előnyösebb volt a biciklizés tanulása alatt, mint a fiúváz, mert akkor még elég sűrűn előfordult, hogy hirtelen kellett fékezni, megállni, és ilyenkor sokkal könnyebb egy lányvázas bicikliről leugrani, mint egy fiúvázasról. Ezért is írtam, hogy tanulóbringának tökéletes.
A képek:



Ára: 15000 Ft   Elkelt!

A másik eladó biciklink egy kissé nagyobb, 24 colos, Hauser Wolf, ez már igazi fiúbicikli vagány kissrácoknak, kb. 10 éves kortól ajánlott. A sárvédőt le lehet szerelni, akkor még vagányabb lesz :-)) Mi azért vettünk rá sárvádőt, mert ha elkapott az eső, nem volt mindegy, hogy a hátán nyakig sáros pólót mossak ki, vagy egy kicsit koszosat :-))
Ez is Shimano váltós, és most nem tudom pontosan, de azt hiszem, 18 sebességes. A képeken talán látszik, meg lehet számolni :-)) Ezen már első és hátsó váltó is van. Ez már olyan, mint egy rendes felnőtt bicikli, csak kisebb méretben.
A gyerek biztosabban teker rajta, mint egy felnőttbiciklin, és könnyen tolja pl. a lépcsőfeljárón, vagy egyedül is boldogul vele, ha le kell vinni mondjuk az emeletről, vagy akár liftben. (mint nálunk) Szerintem minden gyerek szívesebben biciklizik, ha azt magasságához megfelelő méretű kerékpárral teszi.
Képek:



Ára: 20000 Ft   18000 Ft  Elkelt!

Mindkét bicikli megtekinthető, és kipróbálható Nyíregyházán. Ha érdekel, várom az emailedet, a simsi01 kukuc citromail.hu email címre. Kérlek, a tárgy mezőbe írd be, hogy kerékpár, mert elég sok spamet is kapok, és sokszor megnyitás nélkül törlöm ezeket, és nem lenne szerencsés, ha az érdeklődő levél is áldozatul esne, pl. azért, mert nincs kitöltve tárgy.


2013. augusztus 12., hétfő

Nem bruschetta

...ez valami más, de finom. Paradicsomos kaja, ami nyáron mindig van a hűtőnkben. Leírom a receptjét, mert most kicsit gondolkodnom kellett, hogy hogyan is csináltam tavaly???
(jövőre meg csak még szenilisebb leszek :-D)

Kell hozzá:
2-3 gerezd fokhagyma
3 db paradicsom
kevés olívaolaj
bazsalikom levelek.

A fokhagymát apró kockákra vágom, olívaolajban kissé megfonnyasztom. Közben a paradicsomokat meghámozom (vízforraló segít :-)), kis kockákra vágom, majd az olajban fonnyadó fokhagymára öntöm, és összekeverem. Finoman főzöm egy kis ideig, hogy a paradicsom megpuhuljon, és egy kis leve is elfőjön, majd rászórom a bazsalikomot. Sózni lehet, ízlés szerint :-))

Hidegen is, melegen is kitűnő, elsősorban pirítós kenyérre tesszük, de ugyanilyen finom pl. vajaskenyéren is.


2013. június 23., vasárnap

A nyelvtanulásról -állomások és tapasztalatok - 1

Most végeztem az első modullal a Támop-os angol tanfolyamon. (meglepően jó eredménnyel :-))
Meg kell, hogy mondjam, nagyon élvezem az angolórákat, pedig nem semmi agyilag, hogy szombat déltől estig majdhogynem folyamatosan jönnek az új információk az agyamba, és minderre van egy hetem, hogy feldolgozzam.
Szóval, töményen jön az infó, de tetszik. Jó a tanár. Jó a könyv/munkafüzet. Érdekel a tananyag. Jó a csapat. Szívesen járok.

Nem tudom, hogy lehet ez, talán manapság sokkal jobb tanárokat képeznek, mint régen????

Volt már néhány, nem annyira pozitív tapasztalatom a nyelvtanulás-nyelvtanítással kapcsolatban.

Ezekhez a korábbi tapasztalatokhoz képest ez a mostani tanfolyam kimondottan magas színvonalú. Ráadásul meg is látszik az eredménye :-))

Legelső kapcsolatom a magántanárokkal kapcsolatban még 9-10 éves koromban ért, amikor apám kitalálta, hogy ő németet akar tanulni, és nyilván elvitt magával, hogy akkor nekem sem árt. Én akkor már 1 éve tanultam az oroszt, és persze tanultam a németet is, és azt mondták, nem fogom keverni a kettőt, de nyilván kevertem néha. Egy lakásra mentünk, hetente 2-szer, egy gyesen lévő némettanár nénihez. Valamit tanított is, néhány dolog megmaradt azért, de a legjobban az maradt meg, hogy kicsit sírós gyereke volt, aki nem akart az apukájával maradni, és állandóan félbe kellett szakítani az órát miatta, meg vártunk rá, hogy visszajöjjön. Aztán végül anyám megelégelte, -gondolom, nem sok fejlődést látott-  és azt mondta, hogy elég a gyereknek az orosz, és inkább menjen rohangálni a többi gyerekkel, mint órára járjon.

Az oroszról még annyit, hogy korán kezdtem, (kísérleti tananyaggal) magas óraszámban tanították, jól ment, 11 évesen, az akkori szókincsemmel még mindent ki tudtam fejezni oroszul, aztán középiskolában szépen lassan megutáltam, és mindent elfelejtettem. Na, jó, mindent azért nem, elgagyogok én oroszul még ma is, ha nagyon szeretnék, de közel sem vagyok olyan szinten, mint amilyenen lehetnék, ha foglalkoznék a nyelvvel. Maga a nyelv tetszik, de nincs rá szükségem.

Az angolnak az első nekifutásom valamikor középiskolás koromban lehetett, amikor megláttam egy magántanár hirdetését a helyi napilap apróhirdetései között, és gyorsan eldöntöttem, hogy milyen jó lenne nekem angolul tanulnom. Jelentkeztem, el is mentem az első órára.
Már első találkozáskor fura érzésem volt, először is, a pasi egyáltalán nem nézett ki angoltanárnak, de még olyannak sem, akinek egyáltalán iskolai végzettsége van. Olyan lassan, vontatottan is beszélt, mint akinek megalszik a szájában a tej. Kicsit idegesített a stílusa. Még azt is megkérdőjeleztem magamban, hogy tud-e egyáltalán angolul, de ennek ellenére adtam neki egy esélyt. Pedig egy elég igénytelen lakásban lakott, még egy asztal sem volt, ahova leülhettünk volna. Ráadásul csodálkoztam, hogy miért nem a nappaliba megyünk, miért a félszobába, de aztán leesett, hogy valószínüleg nem egyedül lakott ott, és csak a félszobát bérelte. Ez sem tetszett. Mármint a körülmények. Először is, tartott egy kiselőadást, hogy milyen jó, hogy én angolul akarok tanulni, és milyen jól döntöttem, és milyen jó gondolat ez, meg ilyenek. Aztán elkezdtük az órát, és többet kérdezgetett, mint tanított. Első órán megtudtam én is róla mindent, hogy hol lakott, honnan jött, kik a rokonai, meg minden, pedig semmit sem kérdeztem. Ő is kifaggatott engem, pedig én ezt utálom, de azért sikerült neki valamilyen közös ismerőst találni, akit én egyáltalán nem ismertem, meg nem is érdekelt. Azért persze, megtanultam köszönni angolul, (minden napszakra) ezt gyakoroltatta velem egész órán, a szövegelés mellett, és megtanultam azt, hogy haudujudu. Hogy ezt  kell mondani köszönéskor, meg vissza. És ennyi.

Azt hiszem, nem lehet csodálkozni, azon, hogy itt én be is fejeztem angoltanulói pályafutásomat. Kifizettem, és mondtam, hogy köszönöm, ez nekem mégsem kell. Egy hét múlva azért utánam telefonált, hogy miért nem megyek, akkor mondtam neki másodszor, hogy köszönöm, de én nem ezt vártam, és felejtsük el egymást.

folyt. köv.

2013. június 14., péntek

B-pillanat

B kérdezi: -Mi az a nimfa?
Majd meg is válaszolja: -Egy nő? Aki az erdőben él?

2013. május 6., hétfő

EU-s csatlakozási negatív sztorim

Európai uniós csatlakozásunk évfordulója alkalmából eszembe jutott egy régebbi történet, amely 2004. május 1-én történt. 

Még tavaly jelentkeztem egy unió által támogatott nyelvtanfolyamra is, de amilyen nyögvenyelősen indul, az is megérdemelne egy külön posztot, de most csak dióhéjban utalok rá.

A regisztrációm után 6 hónappal kaptam egy e-mailt, hogy akkor most indulna a nyelvtanfolyam, és ha az időpont megfelel nekem, akkor jelentkezhetek rá. Jelentkeztem is, erre másnap felhívtak, hogy sajnos, már betelt, és nagyon sajnálják, de majd legközelebb.... Én meg dühös vagyok, hogy ha nincs elég hely, akkor miért küldtek e-mailt, vagy ha több levelet küldtek, akkor mi alapján választották ki a résztvevőket, és különben is, mi kell ahhoz, hogy az ember bekerüljön egy ilyen tanfolyamra.

És ekkor eszembe jutott a csatlakozási történet, egy másik nyelviskolával kapcsolatban.

Mivel az uniós csatlakozás alkalmából, aznap éjszaka buli volt a mi városunkban is, ehhez kapcsolódva a fentebb említett -egyébként eléggé felkapott- nyelviskola  meghirdetett 1-1 éjszakai ingyenes nyelvvel-ismerkedős nyelvórát, angol, német és olasz nyelvből. Ezekre előzetesen jelentkezni kellett. Fel is hívtam őket, jelentkeztem, be is írta,, megadták az időpontot, mikor lehet majd menni. Eddig minden rendben jó bulinak tűnt, örültem, hogy volt hely.

Egészen addig, amíg a várva-várt nyelvóra előtt 2 nappal meg nem szólalt a telefonom. A nyelviskolából hívtak, hogy nagyon sajnálják, de nincs hely a nyelvórákon, amelyekre jelentkeztem. Nem nagyon értettem a helyzetet, szóvá is tettem, hogy mégis, hogy működik ez, hogy időben regisztráltam, be is írtak, tehát volt hely, most meg egyszerre hogyhogy nincs? A hívó fél próbált egy kicsit félrebeszélni, hogy -de értsem meg, hogy nincs annyi hely- én meg mondtam, hogy nem értem, ha már egyszer volt, és magyarázza meg az okát, míg végül kibukott, hogy azért nincs hely, mert a saját tanulóik, akik most oda járnak fizetős tanfolyamra - ők is részt akarnak venni az ingyenes órán, és akkor már túl sokan leszünk, így az idegeneket lemondják.
Nem tetszett ez a hozzáállás a nyelviskola részéről, ennek hangot is adtam, miszerint mondják le azoknak, akik későn jelentkeztek, akár idegen, akár nem, de ez így nem tisztességes. Erre meg azt a választ kaptam, hogy hát a saját tanulóik a fontosabbak, és nekik nem mondják le.
Én meg azt mondtam, hogy én jelentkeztem, tehát megyek, legfeljebb megállok az ajtóban, mert engem érdekel a dolog. De hát azt nem lehet, és miért nem értem meg, hogy nem mehetek mert nincs hely.

Végül azt találtam ki, hogy tudja, mit? Engem a nyelviskolától nem is keresett senki, és mivel fel vagyok írva, kaptam időpontot, én a megbeszélt időben ott leszek. A hölgyike a vonal végén még "hápogott" egy sort, hogy de azt nem lehet, meg nincs hely, de én már úntam a vitát, és letettem.

Felhúzott, na. Rendesen.
Azt sem értettem, hogy mivel ez nekik valahol reklám, így éppen hogy az idegeneket kellene megfogniuk, nem azt, aki már úgyis befizette a tanfolyam árát, és oda jár.
Meg azt sem értettem, hogy ha valaki már tanulja a nyelvet, akkor mi az érdekes abban, hogy beül a teljesen tudatlanok közé a nyelvvel ismerkedni, és néhány alapfogalmat megtanulni.

 Éjszaka az előzőleg  megadott időpontban odamentem. Arra számítottam, hogy hű,micsoda tömeg lesz, és tényleg nem jut majd ülőhely, állhatok az ajtóban. Erre alig lézengtek néhányan. a 12 helyből 5 üresen maradt.
A következő óráról még elment néhány ember. A végére maradtunk összesen 5-en.
A nyelvóra egyébként jó volt, tetszett. Jó volt a tanár is. Ott tudatosult bennem, hogy az angol mégsem olyan kimondhatatlan nyelv, mint amilyennek elsőre tűnt. Nagyon sajnáltam volna, ha a telefonhívást komolyan veszem, és emiatt lemaradtam volna az egészről.

Mindenesetre az tudatosult bennem, hogy ha engem ebben a nyelviskolában nem látnak szívesen, akkor én nem is jövök ide, semmilyen nyelvtanfolyamra.

Nem is mentem, azóta sem.

Pedig elveimet feladva, oda is regisztráltam az említett TÁMOP tanfolyamra. De nem csalódtam bennük. Vissza sem jeleztek. Biztos vagyok benne, hogy a saját, fizetős tanulóikat regisztrálták a támogatás erejéig.

Szerencsére, van másik nyelviskola is, nem is egy, megfelelő tájékoztatással, ahol szívesen fogadják az idegen tanulókat is.

Mert a történet elejéhez hozzátartozik, hogy éppen hívni akartam egy másik nyelviskolát, ahol szintén indítanának a tanfolyamot, hogy érdeklődjek, beférek-e, amikor megcsörrent a telefon, és szóltak, hogy valaki visszalépett, úgyhogy mégiscsak mehetek. Hurrá.
Na, oda fogok menni, május 25-től.

2013. március 31., vasárnap

A tökéletes bagett

Legalábbis a NEKÜNK tökéletes bagett receptje:

most látom, hogy pont a legrondábbakat fényképeztem le :-))

Először is, ott kezdeném, hogy szerettem volna egy bagett sütőlapot venni, még tavaly, de valahogy a magyar weboldalakon sehol nem volt raktáron. Pedig még a kissé húzós árát, és postaköltséget is bevállaltam volna, de hát nem lehetett.

Még mielőtt teljesen elkeseredtem volna, kaptam ilyet, egyenesen Németországból. (azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy jóval olcsóbban, mint az itthon forgalmazottak, igaz, nem ugyanaz a márka, de a célnak teljesen megfelel.)

Szóval, elkezdtem bagetteket gyártani. Az alábbi recept szerint:

50 dkg liszt (Nagyi lisztje)
2 dkg friss élesztő
100 ml tej
kb. 110 ml víz
egy fél pohárka joghurt
8 dkg margarin (Rama, vénusz)
2 kávéskanál só
1 evőkanál cukor  (ez a két utóbbi a kenyérsütőgéphez kapott mércekanállal mérve)

A hozzávalókat beleraktam a kenyérsütőgépbe, dagasztásra állítottam, és hagytam, hogy a gép dolgozzon. Közben figyeltem, és ha kell, adtam hozzá némi lisztet, vagy folyadékot) Szép, sima tésztát kell, hogy kapjak. Amint megkelt, kiszedtem, 4 felé vágtam, és bagetté formáztam. (nekem 2x2 vályús a sütőlemezem) Még hagytam kelni, kb. 15 percig, majd beraktam a sütőbe (200 C) 20 percre. A sütő aljába tettem egy vízzel telt fazekat.

Másik variáció:

40 dkg finomliszt, és 10 dkg graham liszt. Kicsit több kelesztési idő kell hozzá, de a többi ugyanaz.

Ebből is finom, puha graham-bagett sült.

Nem tudjuk megunni :-))


2013. március 29., péntek

Erdeigyümölcsös kosárka

Ami a fiam kedvence.
Régebben lehetett kapni a kedvenc cukrászdánkban, de már egy jó ideje, akármikor mentünk, sosem volt nekik.
Legutóbb rákérdeztem: egyszerűen csak nincs rá idejük, hogy ilyet is készítsenek. Ha meg mégis, akkor azt hamar megveszik. A kiszolgálóhölgy rendes volt, mert azt mondta, hogy megkérdezi, és ha a cukrásznak van ideje, akkor megcsinálja nekünk. De sajnos, a cukrásznak pont akkor nem volt ideje...
Az egész szitu csak arra volt jó, hogy rá legyek kényszerítve arra, hogy oldjam meg magam a dolgokat :-)) Különösen, ha nem is olyan nagy dolog az egész, csak neki kell kezdeni.
Első lépésként elmentünk az Interspar-ba, és vettünk 2 csomag mézes kosárkát, összesen 24 db-ot, és 1 doboz sajátmárkás gyorsfagyasztott erdeigyümölcs keveréket.
Otthon előszedtem egy csomag Oetker vaníliás pudingot (mert az olcsóbb fajtákat nem szeretem), és 4,5 dl tejjel, + 3 evőkanál cukorral megfőztem. Még úgy, melegen beleöntögettem a kosárkákba.
Ezután a fagyasztóból kivett, fagyos gyümölcsöket elosztottuk a puding tetején. Gyermek segített, ügyesen.
Majd elkészítettem egy adag piros tortazselét, (ebből viszont szeretem az olcsóbb fajtákat, az oetkert kifejezetten kerülöm), és ahogy elkészült, a gyümölcsös kosárkák tetejére csorgattam.
Most már csak ki kell várni azt a kis időt, amíg a kosárkák tésztája megpuhul, és máris fogyasztható a finomság.
Ugye, hogy egyszerű?
Egyébként nálunk nem sokáig tart ki. :-))


2013. február 25., hétfő

Csirkecomb farháttal

Akciósan. Olcsón.
Utána számolt már valaki?
Én igen, és ismét igaz a mondás: Az olcsó a drága.

Vettünk 2 kg 57 dkg faros csirkecombot. Otthon levágtuk róla a farhát részt, az majd megy a levesbe. Ez 75 dkg lett. Volt emellett 22 dkg hulladék is, amit nem tudunk felhasználni. Maradt 1,6 kg csirkecomb.
Na most, ha a far-hátat a bolti 219 Ft-os árral számolva levonom a fizetett végösszegből, a hulladékok pedig nem számolom bele, akkor az 1,6 kg csirkecomb 859 Ft/kg árban jön ki. (ami a boltban most 799 Ft volt)
Ha vettünk volna külön 75 dkg far-hátat, és külön 1,6 kg combot, akkor kevesebbet kellett volna fizetni, mint így.
Na, jó, mondjuk, ha abból is lejönne némi hulladék, akkor talán ugyanott vagyunk árban.
Igen ám, de kimarad az  itthoni utómunka.

Lényeg, hogy nem kell mindig bedőlni a jól hangzó hirdetéseknek, és néha kicsit megéri utána számolni.
Viszont a farhátas csirkecomb mellett szól az a tény, hogy ha egybe sütjük a farháttal, akkor sokkal ízletesebb, mint a sima comb.
Na, ezért szoktunk ilyet venni! Akkor is, ha kicsivel drágább :-))

2013. február 23., szombat

Felfázás gyógytea

Csak leírom, mert hajlamos vagyok elfelejteni a dolgokat:

Gyógytea keverék felfázás esetére:
cickafark, mezei zsurló, csarabfű, medveszőlőlevél, és esetleg plusszba kamilla 1:1 arányú keveréke.
Kicsi cukor vagy méz mehet bele, mert kesernyés. Jó sokat inni ebből.

2013. február 21., csütörtök

B. szössz

B. korábban sosem kért a körözöttből. Vagy nem tetszett neki, vagy nem ízlett, de lényeg, hogy nem volt a kedvence. Mindegy, nem erőltettem, evett mást.
(Aztán egyszer megkóstolta. De én azt nem láttam.)

Tegnap azt kérte tőlem, hogy körözöttet csináljak vacsorára. Elég fura volt számomra a kérés, kicsit meglepődtem, nem számítottam erre, és úgy tudtam, hogy nem szereti, ezért hát visszakérdeztem: 
-Hogy mit csináljak neked?
Mire B.: -Körözöttet, na...vagy nem tudom mi az, de tudod, azt a rózsaszín valamit, amit a kenyérre kenünk!

2013. február 19., kedd

Anyuci vállalkozó pici fiacskája

Utálom azokat a banyákat, akik a fiaik vállalkozásában dolgoznak, nyugdíjasként. Kicsifiú odaveszi anyucit, hogy kicsit kiegészítse a nyugdíját, meg hogy ne unatkozzon otthon, meg azért is, hogy nehogy már egy normális alkalmazottat vegyen fel, amikor anyuci is megcsinálhat ezt-azt.
Saját tapasztalat, és sajnos elég gyakori, hogy ezek a banya-anyucik azt hiszik, hogy mivel a kisfia vezeti a céget, ezért ők is automatikusan főnökök lesznek, beledumálhatnak dolgokba, oszthatják az alkalmazottakat, és nagyon okosnak és nélkülözhetetlennek hiszik magukat. Ja, és rendszerint elő is adják magukat. Közben meg éppen hogy dolgozni nem akarnak, csak éppen ott lenni, fülelni, mindent tudni, mindenbe beleszólni...

Ma is belefutottam egy ilyen banyába, egy viszonylag kis üzletben, ahová többnyire készítők járnak apró "alkatrészekért", de mivel kisker, így kiszolgálják az utcáról beeső egyszerű embert is.
A banya állt a pult mögött, már belépéskor láttam rajta, hogy bal lábbal kelt fel, és nem akar vásárlót látni. Sütött belőle a munkaundor, se kedvesség, se mosoly, se köszönés, se semmi... kedvem lett volna a "szíves fogadtatás" után azonnal sarkon fordulni, de hát kellettek a cuccok... ilyenkor megpróbálok kedves maradni, hátha az illető észreveszi magát, de semmi....
Kimondom, ahogy éreztem: utálatos volt, és semmi segítőkészség nem szorult belé, éreztette velem, hogy a pokolba kíván. Szerencsére ott volt a fiacskája is, aki vette  a lapot, hogy végül is, a vevőkből él, és finoman "félretolta" anyucit, és átvette az értékesítést. Ez volt az én szerencsém, hogy egyáltalán nem jöttem ki üres kézzel.
Persze, anyucinak nem nagyon tetszett a mellőzés, és amikor kértem egy cuccot, ő ugrott érte, és adta. (most azért, hogy lássa a fia, hogy dolgozik, és menjen már a fenébe? Nem tudom)

Láttam, hogy mintha nem az a méret lenne, ami nekem kell, mondtam, hogy a legkisebb méretet kérem, erre szemrebbenés nélkül rávágta, hogy ez az, és ettől nincs kisebb, ez biztos. Még a fiára is mérgesen nézett, hogy ő tudja jól, és meg ne merje senki kérdőjelezni. (gyanús volt a dolog, és otthon kiderült, hogy eggyel nagyobbat adott a banya, mint amilyet kértem...)

Úgy jöttem ki, hogy ebbe a hülye boltba be nem teszem többet a lábam.
Persze, otthon jöttem rá, hogy mégis muszáj lesz, mert úgy felhúztam magam a banya utálatosságán, hogy elfelejtettem egy valamit venni. Meg ugye az az alkatrész, amiből mégis inkább a kisebb méret kellene...

Csak tudnám, hogy az ilyen nyugdíjasok mi a francnak nem maradnak otthon lábat áztatni, ahelyett, hogy ilyen válságos időkben elüldözik a vásárlókat a fiacskájuk üzletéből, és ezzel több kárt okoznak, mint hasznot. Merthogy a fia biztosan nem meri hazazavarni, örök sértődés lenne belőle.
Habár, az ő baja. Minek vette egyáltalán oda?
Most mondjam azt, hogy meg is érdemli???