Multis mindennapok

Viszonylag értelmesnek kinéző, elegáns, jól öltözött, 40-es nő. Árut magasra tartva kiabál vagy 10 méterről. -Ennek mennyi az ára? (...hát, persze, én meg fejből vágom az árát mind a 10.000 árucikknek, vagy nem?) 

Mondom neki: -Ha nincs előtte kiírva az ára, akkor legyen szíves odavinni az árleolvasóhoz, és ott meg tudja nézni. A nő meglepődik: -Igen? -kiabálja. -Igen. - mondom neki, és mutatom is. Arra egyenesen menjen, és ott lesz az oszlopon.

 

Gondoltam, ezzel le van tudva. Á, dehogy... Jön vissza a nő, egyre türelmetlenebb: -Hol van az a leolvasó, mert már vagy 3-szor körbementem?! Még mindig türelmesen mondom: -arra, csak egyenesen menjenés meg fogja látni. (gondoltam, nem igaz, hogy ennyire bonyolult, csak 1 oszlop van, és méteres betűkkel van ráírva, hoyg árleolvasó) 

A nő vergődik a párjának: -ez nem igaz... ez nem képes idejönni... és megmutatni... ide se jövök többet... 

Gondoltam magamban: -hát ne gyere. Persze, hogy nem vagyok képes odamenni, egyrészt nem kérte, másrészt meg nem óvodás, kinéztem belőle, hogy megtalálja egyenesen menve az egyetlen oszlopot, vagy el tudj aolvasni a feliratot, ami messziről látszik. 

Ezen kívül: aki nem tud köszönni, nem ismeri a legyen szíves, kérem, segítene, stb. szavakat, az ne csodálkozzon, hogy nem lesz kinyalva a valaga egy önkiszolgáló boltban.

És a lényeg az egészből: Az a vásárló, aki normálisan meg tud szólítani, az kivétel nélkül megkapja a rendes kiszolgálást. Akkor odamegyek, megmutatom amit kér. De ehhez kell egy normális kommunikáció, és némi intelligencia. Aki csak úgy odalöki mit akar, az ne csodálkozzon, hogy a válasz is csak úgy oda lesz lökve, de az is udvariasabban, mint ahogy ő hozzááll.

a, és megnéztem utána, ott volt előtte az árunak az ára. 

 Csak úgy mondom..... 

Folytatom: 

Nem sokkal ezután egy másik vásárló, aki veszi a fáradtságot, és odajön hozzám (szintén áruval a kezében): -Jó napot kívánok, meg tudná mondani, hogy ennek hol találom az árát? Nincs kiírva, de látom, még pakolnak. Ekkor én, igen, szívesen segítek, mutatom, hogy merre van az árleolvasó, és elkísérem egy darabig, hogy lássam, kell-e még segítség, vagy boldogul egyedül. Mikor visszafelé jön, megkérdezem tőle, hogy sikerült leolvasni? És hogy segíthetek-e még valamiben. 

És nagyon jól tud esni, amikor megköszönik a kedvességemet. Már amikor tényleg kedves vagyok :-) És akkor vagyok kedves, amikor ő a vásárló is kedves velem. Például köszön. De legfőképpen kér, és nem követelőzik. 

 Ennyi a különbség. Nagyon nem mindegy.