Szemüveg

Elmesélem a szemüvegem történetét. Nem, nem lettem szemüveges! Közben meg mégis az lettem.

Kezdődött ez azzal, hogy mindig is hamar fáradt a szemem, főleg, amikor nekiestem egy könyvnek, és le se tettem addig, amíg a végére nem értem.

Egyszer beültem egy ilyen szemvizsgáló szalonba, ingyenes vizsgálatra. -Igen, kell önnek a dioptria- közölte velem a doki. Az persze titok volt, hogy milyen, meg mennyi, rendeljek szemüveget, és ők majd megcsinálják. Egy keret 40 ezernél kezdődött, és -elmentek ti a jó büdös francba- gondoltam, és otthagytam őket, a dioptriámmal együtt. Elmentem az sztk-ba, a szemészetre, ott kiderült, hogy a szemem tulajdonképpen jó.

Később, miután bejött a számítógép, előbb itthon, majd a munkahelyen is, egyre jobban megéreztem a szememen. Egy-egy 8-10 órás képernyőbámulás után dagadt szemekkel ébredtem reggel, meg persze este is alig vártam, hogy lecsukódjon.

Mivel az üzemorvos is szorgalmazta, és különben is 2 évenként szemészeti szűrést végeznek, így hát ismét a szemészeten kötöttem ki. Mondom, hogy tulajdonképpen látok én jól, csak ez a fáradt szem ne lenne....Erre a dokinéni azt ajánlotta, hogy csináltassak egy monitorszűrős szemüveget, és meglátom, mennyivel jobb lesz majd. Hittem is, nem is.... de amíg a munkahely támogatja, addig sok vesztenivalóm nincs, gondoltam, próbáljuk meg. Igen ám, de azért ne ablaküveg legyen már, megnéztünk egy feles lencsét, végül is nem láttam különbséget, így elfogadtam ezt a megoldást.

Bementem az optikába, /ahol épp szemüvegkeret akció volt/, kiválasztottam egy jó kis keretet, és 2 nap alatt elkészült a szemüvegem.

Azóta használom. Persze, furcsa, meg szokatlan, meg nem is bírnám egész nap viselni, (pedig azt mondják, jól áll) de monitorbámuláshoz felveszem. Érdekes, hogy a monitorig tisztán látok vele, de ha bejön valaki, és az ajtó felé nézek, akkor már nem tiszta a kép. Tehát felveszem, leveszem...néha meg elfelejtem visszavenni, végül is anélkül is tisztán látok.

Viszont nem gondoltam volna, de tényleg rengeteget számít. Először is, este 11-kor még nem akar leragadni a szemem a fáradságtól. Reggelre pedig elfelejthettem a bedagadt szemeket.

Úgyhogy hajrá szemüveg!!!