Érdekes élményem volt a minap a mekiben, konkrétan megtapasztaltam a "le vagy szarva" érzést.
Történt, hogy állok a sorban, türelmesen várok, egy ember volt előttem, persze, miért is ne, pont ez az egy variált annyit, ráadásul shellkártyázott, ami nem ment rögtön, meg stb. De nem is ez a lényeg, türelmesen vártam. Mikor a pasi végre elhúzott a tálcájával, készültem, hogy mondanám, amit kérek, nyitom a számat, de... és most jön a poén: a mekis kiscsaj egyszerűen otthagyott. Elfordult, és elment. Egy szó nélkül. Mintha levegő lennék. Vagy láthatatlan. Csak néztem kifelé a fejemből, hogy most mi van????
Álltam ott egy kicsit, gondoltam, csak hátrament valamiért, -ami valljuk be, magában is bunkó dolog, ha neki épp kiszolgálnia kéne, - de még mindig türelmes voltam.
Erre visszatért a kiscsaj, én hülye, azt hittem, végre kérhetek, erre csak úgy foghegyről odaveti, hogy ennél a kasszánál már nem lehet kérni. Én meg mondom neki, hogy na b+, jó hogy időben szólsz... de ezt már nem hiszem, hogy hallotta, mert elhúzott.
De itt már forrt a fejem, rendesen. Beálltam egy másik sorba, ott végre elnyekeghettem, hogy mégis mit kérek a pénzemért cserébe. Közben mondtam a kis gépnek, hogy van itt üzletvezető? Nem reagált. Mondom: -van itt vásárlók könyve? ... Nem reagált. Csak azt, hogy elviszivagyittfogyasztja. Meg azt, hogy: xxx ft.Mint egy gép, akit erre programoztak.
Fizettem, és nem mentem arrébb. A ránéztem a kis gépre, és megismételtem a kérdést: -Van itt valamilyen üzletvezető????
Erre nézett rám döbbentem, hisz kizökkentettem, a programból. Ránéz a másik gépre, tanácstalanul, hogy most mit mondjon, aztán megkérdezte: -Miért?
Mondom, azért, mert panaszt szeretnék tenni, és nagyon dühös vagyok.
Erre jött egy csaj, hogy hát üzletvezető nincs, de ő a műszakvezető, és mi a gond? Gondoltam, hogy veled aztán ki vagyok segítve, de azért előadtam neki a fentieket.
Ő aztán megmagyarázta, hogy lejárt a kiscsajnak műszakja, meg azt szigorúan betartják, meg lezárták, meg ilyenek, de mondtam, hogy én ezt megértem, csak a stílust, azt nagyon nem veszi be a gyomrom, mert éppen nem voltam annyira messze, és ha szól, hogy bocs, de ez a kassza már zárni fog, akkor én felfogom, nem vagyok hülyegyerek, és átállok egy másikhoz, de ez az észre sem veszem az embert, meg leszarom, hogy ki áll a pult másik oldalán, na ez engem nagyon felháborít. És igenis megérdemelnének, hogy beírjam a vásárlók könyvébe, de addigra már nem volt kedvem írogatni, meg hát, tudom, hogy nem érek el vele semmit, csak azzal, hogy elmondtam, kicsit kieresztettem a gőzt. Más haszna nemigen volt.
Sajnos, tapasztalatom szerint a mekiben nem éppen olyanok dolgoznak, akik felfogják az összefüggést a vásárló, a vásárló pénze és a saját fizetésük/munkahelyük között. Vagy inkább nem is érdekli őket. Vagy nem lett nekik elmondva. Sajnos, ez van, tisztelet a kivételnek, mert biztos van olyan is, de nem hiszem, hogy ők lennének többségben.
Nekem, mindenesetre most elment a kedvem a mekitől, nem, mintha eddig gyakran jártunk volna, de ezért néha jó volt bemenni. Még jó, hogy kettő van a városban, lehet választani, és ezután nem kérdéses, hogy melyiket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése