Üdülési jog

Ez se most történt, hanem jó pár évvel ezelőtt...

Az egész úgy kezdődött, hogy sétáltam a városban, a sétálóutcában, amikor leszólított egy nőci, hogy ha lenne kedvem, nem-e töltenék ki egy tesztet az utazási, üdülési szokásaimról,. Persze, elérhetőséget is meg kellett adni, mert bemagyarázta , hogy ha nyerek , akkor ezen tudnak értesíteni, meg hasonlók (mert nyeremény is volt valami, meg hogy neki el kell számolni, hogy valós ember válaszolt, és nem ő töltötte ki a tesztet. Kedves volt, elhittem. Válaszoltam a kérdéseire.
Persze a lelkére kötöttem, hogy ne adja tovább az adataimat, még véletlenül se... Á nem persze, dehogy....

aztán kb. 1 évvel azután felhívott egy pasas, hogy ugye kitöltöttem egy tesztet annak idején, és onnan tudja a telefonszámomat, meg hogy szeretnék nyaralni ... hát persze, hogyne... ki nem szeret?
...és meghívott egy vacsorára, na meg egy előadásra, egy 50 km-re arrébb fekvő városba, és beígért a részvételért egy utalványt, egy hotelben 7 éjszakás ingyen szállássra, Tenerifén.

Párommal megbeszéltem, ő azt mondta, menjünk, legalább vacsorázunk egyet, a süket dumát meg meghallgatjuk mellé... és nézzük meg közelebbről azt az ingyenes nyaralási utalványt, mert én nem hittem benne, hogy ilyen luxusszállást csak úgy ingyen osztogatnának.

Elmentünk.

Na, hát mi más lett volna, mint üdülési jog.

Igaz, vacsorát tényleg kaptunk, valami rántotthús-krumplit.
Na de a körítés!

Annyira röhejes volt az egész, szánalmas próbálkozás, átlátszó lehúzás. Ugye lemondták a bevezető szöveget, hogy milyen nagyszerű találmány ez az üdülési jog, 90 évig, meg elcserélhető, stb, (persze csak az előnyök, a várható költségekről szó sem volt.) Aztán valahogy mindenkihez odaült egy emberke, külön, győzködni.
Mi rögtön közöltük vele, hogy ne fáradjon, nem akarunk vásárolni. De nem hagyta annyiban, csak győzködött tovább, és mondta, és mondta... fárasztó volt. Végül mondtam neki, hogy nincs ennyi pénzem, de ha lenne, akkor is másra költeném. Erre ajánlott egy megoldást, hogy vegyek fel hitelt. Egyszerűen elbeszéltünk egymás mellett. Aztán egyszercsak odajött hozzá egy csajszi, sutyorogtak valamit, és a mi ügynökünk (rendkívül rossz színészi képességgel) eljátszotta, hogy most szóltak neki, hogy valaki visszalépett, és csak most, és csak nekünk rendkívüli kedvezménnyel megkapható. Mondtuk, köszönjük, még mindig nem élnénk vele, majd még egyszer hasonló szituval próbálkozott, hogy de most mondta a főnöke, hogy ilyen még nem volt, hogy ilyen alacsony áron, stb. stb. De még mindig többmilliós összegnél tartottunk. Szóval nem adták fel, de meg kell, hogy hagyjam, nagyon hatásosan nyomultak, és aki nem volt teljesen észnél, szépen be is dőlt nekik. Akkor ott elég sokan vásároltak.
Mi sokszor (többnyire az átlátszó dumán) összenevettünk a párommal, aztán látták, hogy velünk nem tudnak zöldágra vergődni, és otthagytak, hogy mehetünk. Már majdnem indultunk is, amikor eszembe villant: -Hohó, és az utalványunk?
Azt mondja a csaj, hogy az nem jár. -Már miért ne járna, a telefonban a pasi azt mondta, hogy a részvételért jár, ha végighallgatjuk az előadást, úgyhogy kérem az utalványomat.
Egy tipikus vénkurvás nagyszájú nő ült az asztalnál, ő osztotta az utalványokat. Mondtuk, akkor kérnénk.

Erre a vénkurva nagy flegmán, kimondottan lekezelő stílusban beszólt: -Minek az maguknak, úgysem tudják kifizetni az útiköltséget.
Erre mondom én, - És maga honnan tudja, hogy én mit tudok kifizetni, és mit nem?
Erre még lekezelőbben szólt: - mert üdülési jogot sem vásároltak, ha nem tévedek.
Én: -És? Azt már csak eldönthetem, hogy mit vásárolok, és mit nem! Kérem az utalványomat!
Hű, mintha a sajátjából adná, nagy szájhúzogatva ideadta, még motyogott utána valamit, de nem érdekelt, dilizzen bele az irigységbe, ha ennyire fáj neki....

Persze, végül az utalványt tényleg nem használtuk fel. Átnéztem az apró betűs részt, és úgy kezdődött, hogy regisztrációs díj, x ezer Ft, ilyen díj, olyan díj, meg félpanzió, meg telefonon jelentkezzek valahol, és majd ők megmondják mikor, és belegondoltam, hogy mi van, ha kifizetjük a repülőjegyet, és elmegyünk olyan messzire, és ott kiderül, hogy mégsincs ilyen ingyenes szálloda....ááá,  egyszerűen a hülyére vevős stílusuk miatt nem bíztam meg bennük. És különösebben kidobnivaló pénzünk sem volt.

Úgy éreztem, hogy egyszer majd eljutok még én a Kanári szigetek valamelyikére, ilyen hülye, lehúzós cégek nélkül is.

Update: És el is jutottam, most 2015-ben :-)