Az ilyen embert sajnos nem tudom szebben jellemezni.
Moziban voltam tegnap. Ez nem cinema, hanem egy olyan mozi, ahol bárhová ülhetsz, ahová csak szeretnél. Sosincs teltház. Most sem volt. A legutolsó sorban összesen 4 ember ült, valahol közép tájon. A mellettük lévő székre pedig letették a táskát, és a kabátot.
Nem, nem ez volt a pofátlanság. Ez engem nem zavart, különben is, volt bőven hely, miért ne rakhatná a székre a cuccait, ha úgy kényelmesebb.
Leültem mellé. Én is letettem a kabátomat a székre, a másik oldalra. Pont jó volt nekem így, mert annyira nem szeretem az idegen emberek közelségét. (megjegyzem, mellettem még volt legalább 6 hely üresen)
És akkor jött a nő, a pofátlan. Mert ő nem tudott az üres helyekből választani. Sem a sor belső üres helyeiből, sem az előttünk lévő sor üres helyeiből. Neki pont a mellettem lévő szék kellett. Szabályosan szólt, vagyis rákérdezett, hogy ez most foglalt, vagy ő odaülhet-e. Persze, én rendes vagyok, és elvettem a kabátot, hogy nem foglalt, tessék leülni. Mert nem tudom, én miért nem vagyok pofátlan, mondhattam volna, hogy foglalt... de őszinte vagyok, és az ölembe vettem a kabátomat.
Erre leült a nő mellém, felrakta a könyökét a könyöklőre, nekem már nem is volt ott helyem. ÉS LERAKTA A KABÁTJÁT A MELLETTE LÉVŐ ÜRES SZÉKRE.
Na, ez a pofátlanság teteje.
Ráadásul hülye szagú parfümje volt, és elővett egy borzasztó erős szagú cokorkát, zörgött, mozgott, én meg viseljem el....
Kedvem lett volna megkérdezni tőle, hogy mi a francért mászott annyira rám, miért nem volt jó neki egy szék kihagyással ülni?
Egyáltalán miért van az, hogy egyes emberek annyira rámásznak a másik idegen emberre, amikor annyi üres hely van körülöttük? Miért az ember mellettit választják?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése