Bulifotó

Bence szülinapját az idén egy játszóházban ünnepeltük. Mint utólag kiderült, ez nagyon jó ötlet volt, a fiúk kiugrálták magukat, és nagyon jót játszottak.

Jól sikerült a buli, pedig előtte megállapítottam, hogy nem való ez nekem ez a szervezősdi, az, hogy mindenre gondoljak, minden rendben legyen, minden meglegyen, mindenkinek szólni, izgulni, hogy mindenki eljöjjön, figyelni, hogy mindenki jól érezze magát, mindenkivel beszélgessek, ááááá, Van aki ezt szereti, de nekem valahogy több benne a stressz, csak a végén lélegeztem fel, amikor hazaértünk, és úgy éreztem, minden rendben volt.

Mindent összevetve, mégis megérte, és így utólag, örülök, hogy belefogtam a megszervezésbe.

Pedig nem indult könnyen. Először is, vagy kevés a játszóház, vagy sok gyerek született februárban... elképesztő, mennyire be voltak programozva, pedig azt hittem, 3 héttel előtte elég szólni. Na, persze. A második helyen szerencsénk volt, valaki lemondta a szerdai bulit, így gyorsan lestoppoltam a helyet. Nem is volt baj, hogy hétköznapra esett, legalább nem volt teltház, mondjuk, a szülinaposoknak a galériában volt megterítve, de az ugrálóba bárki bemehetett, akit csak úgy elhoztak játszani, vagy megőrzésre. De nem voltak sokan. Aznap délután csak mi szülinapoztunk, így az elpakolással sem kellett sietni, sőt, a gyerekeket sem tessékelték ki azzal, hogy lejárt az idejük. Pedig lejárt. Mindenképpen egy jó pont az ott dolgozóknak, hogy azt mondták, had játsszanak, amíg elpakolunk.

Ráadásul a szülőket sem tessékelték ki, le lehetett ülni egy sarokban beszélgetni, vagy lesni a gyereket, hogy hogy játszik, vagy be lehetett menni utána az ugrálóba, vagy a csúszdához. Készült is rengeteg fotó.

És nem is én lennék, (ill. a barátnőm rábeszélt, MERT Ő MINDEN HÜLYESÉGRE RÁVESZ) de én bizony kihasználtam a helyzetet, végigmentem a gyerek után a labirintuson, és utána LECSÚSZTAM AZ ÓRIÁSCSÚSZDÁN!!!

(Hú, de jó volt :-)))!)