Bence fiam látta a tv-ben ezt a rajzpályázat felhívást, és teljesen felvillanyozta, hogy akár a kukásautó oldalára is kerülhet a rajza. Rögtön neki is ült, és rajzolt. (majd egyszer megmutatom a rajzot is, mert megörökítettem, de még nincs letöltve a fényképezőgépről)
Persze, az anyja megint elcseszte, mert utolsó pillanatra hagytam, és végül 1 nappal kifutottunk a határidőből. De azért feladtam a postán, gondoltam, ha nem is fogadják el, annyit megérdemel a gyerek, hogy feladjam a rajzát, ha már ennyit dolgozott vele.
Persze, tudtuk, hogy kukásautóra nem ez volt az esélyes, de nem is ez volt a lényeg, hanem a lelkesedés.
Ezzel le is tudtuk a pályázatot.
A napokban viszont levelet kapott a fiam, az FKF-től. Ebben megköszönték neki a rajzot, (ezek szerint mégis elfogadták :-)), és mivel nem lett díjazott, küldtek neki egy órarendet. A részvételért.
Ennek a levélnek a gyerek úgy örült, hogy azt nem lehet elmondani. Hogy neki, névre szólóan írtak! És azt írták, hogy Kedves Bence! (mennyivel jobb is, mint a kedves pályázó) És kapott órarendet! Azért, mert tetszett a rajza! És még alá is írta a levél alján, aki ott dolgozik!
Hú, most meg nem mondom, hogy hívják, a sajtófelelőst, de ezúttal gratulálok neki, remek munkát végzett. Tényleg jól esett nekem is az a visszajelzés, meg az, hogy nem problémáztak a határidőn, hanem úgy éreztem, hogy tényleg a gyerek a fontos. Olyan kevés kell nekik a boldogsághoz.
nem vagyok pesti, nem tudom, a szemétszálítást hogy végzi a cég, de nálam jelesre vizsgáztak Legalábbis az FKF sajtóiroda mindenképpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése