Vízilabda

Voltunk ma vízilabda edzésen.

Ez azt jelenti, hogy egy elfoglaltsággal több. Hetente 3X :-))

Bencének tetszett az edzés, nem is kérdés, hogy járni szeretne. Ráadásul találkozott egy osztálytársával, aki szintén a héten kezdett járni. (állítólag nem beszéltek össze)

Ez jó, mert legalább van egy ismerős. Nem volt sok gyerek, és voltak nála kisebbek is. És: (-Képzeld el, Anya, még van egy lány is!!!)

Persze, először úszni kell rendesen megtanulnia. Addig labdát se nagyon kap.

Ha megkérdezik, hogy tud-e úszni, az én fiam magabiztosan (teljes természetességgel) feleli, hogy persze, hogy tud. /csak önbizalom legyen!/

A valóság pedig az, hogy persze, fennmarad a vízen, meg persze, tudja a karcsapásokat, és talán egy-két levegővétel is megy, de a lábtempó az kissé összevissza, és a medencét sem tudná átúszni, még keresztbe sem.

Az edzője úgy nyilatkozott, hogy van még mit csiszolni rajta, de ki fog majd alakulni.

Remélem, így lesz. Lényeg, hogy járhat. És most boldog.

A többit meg majd meglátjuk...