Gyerekkoromban nem volt népszerű nálam a padlizsán. Akkoriban csak rántott padlizsánként fogyasztottuk, illetve én nem, mert nekem akkoriban nem ízlett. (azóta meg nem kóstoltam ilyen formában)
Aztán egyszer vettünk padlizsánkrémet. Ízlett.
Ezután készítettünk padlizsánkrémet. Még jobban ízlett.
Grilleztük. Úgy is jó volt.
Ezután elkezdtem keresgélni padlizsán témában. Rátaláltam a muszakára. De ahány receptet olvastam, annyiféleképpen csinálják. Na, ebből kellett összehámoznom a saját verziómat.
Íme a saját recept: (mondhatom fincsi lett, kicsit időigényes, de megéri)
A padlizsánokat kb. 1 cm-es karikára vágtam, és kicsit besóztam, félretettem. Később beraktam a sütőbe, kis olívát öntöttem alá, és 180 °C-on megsütöttem.(3 db kisebb padlizsán)
Közben hámoztam krumplit, azt is karikáztam, és odatettem főzni. (4 db nagyobb krumpli)
Egy nagy vöröshagyma volt otthon, a felét apróra vágtam, és kicsi olajban üvegesre pirítottam. Erre rádobtam egy adag makarónihoz elrakott darált húst, (20-25 dkg), amikor átpirult, sóztam, borsoztam, szórtam rá oregánót, 1 gerezd fokhagymát, és egy paradicsomot. (mindkettőt apróra kockázva)
Emellett készült a mártás is: egy kiskanálnyi margarint felolvasztottam, hozzákevertem 1 púpos e.k lisztet, majd felöntöttem kb. 5 dl tejjel. Sóztam, borsoztam, majd amikor sűrűsödni kezdett, hozzákevertem 1 tojást. A mártást állandóan kavarni kell.
Egy jénait kiolajoztam, alulra raktam egy sor krumplit, rá a megsült padlizsánszeleteket, erre a darált húst, majd a tetejére ismét egy sor krumplit. Az egészet nyakon öntöttem a mártással, a tetejére pedig sajtot reszeltem.
Beraktam a sütőbe, 20 perc, 200 °C
Ez azért nem lett egy óriási adag, mondjuk, olyan kétszemélyes. Eléggé laktató, annak ellenére, hogy elég kevés hús került bele. De sikere volt, és biztos vagyok benne, hogy máskor is rá fogom szánni az időt ennek a kajának az elkészítésére.
(lehet, később lesz kép is, de lemerült az akksi, és mire feltöltődik, addigra rég megesszük a kaját)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése