Most, hogy a gyermeknek szemvizsgálati lehetőséget kerestünk (és nem akartam az sztk-ba menni) eszembe jutott a saját szemvizsgálatom, és az, amikor majdnem sikerült hülyére venniük.
Szóval, nekem hál'istennek sose volt baj a szememmel. Most sincs, pedig jóval elmúltam már negyven. Első alkalommal, Németországban, egy expo-n vizsgálták be a szememet, géppel, amikoris elfogadtuk az invitálást az ingyenes szemvizsgálatra. Ideadták a papírt is, (még ma is megvan) miszerint 0,25 eltérés van, amit én észre sem veszek. Mondták is, hogy jó ez, nincs probléma.
Pár év után, itt helyben, szintén expo-n volt kiálllítva egy hasonló, szemvizsgáló gép, gondoltam, miért ne nézessem meg, ha alkalom adódik rá. Megnézték, mondták, hogy minden oké, a papírt pedig olyan ügyesen gyűrte és dobta el a vizsgálatot végző hölgy, hogy esélyem sem volt belepillantani. Hiába kérdeztem, nem mondott semmi értéket. Nem tudom, miért kellett annyira titkolózni.
Ismét pár év után, láttam egy felhívást, hogy ingyenes szemvizsgálat, meg nézesse meg, hogy minden rendben van-e meg hasonló invitáló szövegek. Itt is gondoltam, miért ne? Bementem. Itt is géppel vizsgáltak. A vizsgálat befejeztével azt mondta a doki:
-Igen, kell önnek a dioptria.
-Nekem? - kérdeztem meglepetten - és hányas?
-Menjen át a szomszédos helyiségbe, a hölgyek segítenek szemüvegkeretet választani, és majd mi megcsináljuk ami kell önnek.
Hát, a német példa után fura volt, hogy itt is ennyire titkolóznak az értékeket illetően, de úgy gondoltam, itt magyarországon biztosan ez a szokás. Szóval, megnéztük a kereteket. Rögtön 40 ezerről indítottak, de volt 60 ezres keret is. Mindez akkor, amikor kicsit átlagon felüli, 20 ezer Ft-os fizetésem volt. Gyorsan közöltem, hogy ne fáradjanak, nem kérek szemüveget. (főleg nem ennyiért, ugyebár) és megköszönve az ingyenes lehetőséget, gyorsan kisurrantam a boltból. Kicsit hülyének nézve éreztem magam, mint alább kiderül, nem is teljesen ok nélkül....
Szóval az egészben az a poén, hogy nem hagyott nyugodni a dolog, és elmentem az sztk-ba is, egy szemvizsgálatra, hogy igaz, és nem érzem szükségét, de mivel ezt mondták, nézzünk már utána, hogy akkor most kell nekem a szemüveg, vagy sem. Természetesen "-dehogy kell, bár mindenkinek ilyen jó szeme lenne!" -volt a válasz.
És hogy most, a gyerekkel miért nem akartam sztk-ba menni?
Pedig jártunk már ott, többször is, évekkel ezelőtt, és elmondhatom, hogy a gyerekszemészeti szakrendelőben dolgoznak a legkedvesebb, legtürelmesebb, és legrugalmasabb emberek. Tehát egy szavam se lehetne, de mégis van, ami most ellene szólt.
Először is, mert elég hosszú az átfutási idő, amikor időpontot adnak. Másodszor: mindez munkaidőben történik, tehát szabadság, gyerek iskolából elkérés.
Az időpont csúszik, (sok a protekciós, akik soron kívül mennek, /egyszer én is mentem, égett is a pofám, de hát kényelmes volt/ :-)) Aztán meg: az sztk-ban nem mérnek géppel. Legalábbis dioptriát nem. Van a hagyományos, olvasós módszer, és a lencsecserés szemüveg. Én meg valahogy a gépben jobban bízom. Ja, és nem utolsósorban 2 nap, és készen lesz a szemüveg. (Egyébként már másnapra meglenne, csak most közbeszólt a hétvége, mivel mi pénteken este voltunk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése