Szemüveg

A mi családunk nem éppen szemüveges fajta. Ezért is lepődtem meg nagyon, hogy egyszem fiúgyermekemnek bizony szemüvegre van szüksége.

Először nem is vettem annyira komolyan, amikor szólt, hogy az osztályban hátul ül, és nem látja rendesen a táblát. Biztos fáradt, és azért... A szeme biztos jó, azzal nem lehet gond (- gondoltam én) Aztán észrevettem, hogy itthon is hunyorog, ha kicsit távolabb ül a tv-től. (pedig nincs akkora nagy szobánk)

Elmentünk egy szemvizsgálatra, úgy véltem, jobb utánajárni, és majd megnyugtatnak, hogy nincs itt semmi baj, csak fáradt a gyerek.
Hát persze..........

Már az olvasásnál gyanús volt, hogy nem látta rendesen az alsó sort.
-Ebből valószínű, hogy szemüveg lesz - mondta az ismerősöm, aki az optikában dolgozik - de majd a doktornő megmondja pontosan.

Úgyhogy elkezdtünk szemüvegkereteket nézegetni. "Örültem" a plusz kiadásnak hónap végén, de hát nincs mit tenni, ha egyszer szükség van rá. Gyermeknek pedig mondtam, hogy szokjon hozzá a gondolathoz, hogy szemüveges lesz. (egyébként jól választott, nagyon vagányul áll neki, és még az ára sem volt csillagászati)

Doktornő kedves volt, türelmes, rendesen megvizsgálta a gyermeket, majd közölte, hogy bizony kell neki egy -1.25-ös szemüveg. Ja, és évente nézetni kell, mert a mínusznál előfordulhat, hogy romlik. Ja, és azt is mondta, hogy szerencsére, időben "elkaptuk", mert serdülőkorban, szemüveg nélkül még jobban romolhat a látás.

Még akkor is, ha egyik szülő sem szemüveges.