Néha, csak úgy, fantáziaszinten találkozom ezzel a kérdéssel. Elgondolkodtam. Én vajon mit mondanék? Milyen tanáccsal látnám el a fiatalkori önmagamat?
És az jutott eszembe, hogy talán felhívhatnám a fiatal énem figyelmét arra, hogy észre kellene venni a nem túl jó pasikat is. Oda kellene figyelni a nem túl menő emberkékre is.
Talán elmesélhetném, hogy 20 év múlva találkoztam nem egy régi ismerőssel, aki annak idején igaz, hogy rendes, de eléggé bénácska kinézetű fiú volt, és akire akire igencsak rácsodálkoztam, hogy milyen jó pasi lett belőle.
Valamint 20 év múlva összefutottam az akkori jó sráccal, akivel minden lány járni szeretett volna, és hát... mit mondjak, eléggé le volt pukkanva, pocakosan, hízott fejjel... akkor már egyáltalán nem kellett volna.
Lányok ugyanígy. Aki kamaszkorában olyan semmilyen se volt, később, felnőttként megtalálta a stílusát, és bombajó nő lett belőle. (mondhatom, én is kb. ilyen voltam, és mára ha nem is bomba, de egy viszonylag jó nőt látok, ha belenézek a tükörbe)
És összefutottam az osztály jó-csajával, aki mellesleg mindenkit lefikázott maga körül, hogy hogy néz ki, stb, hát nem 40, hanem 30 évesen láttam... mit mondjak, meg sem ismertem. Szétfolyva.... elhízva... nyomokban sem látszott rajtam hogy valamikor annyira jó csaj volt.
Aki meg olyan semmilyen lány volt, és senki nem akart járni vele, sportolt, és megtartotta a jó alakját, és úgy összességében szép nő lett belőle.
Tehát a lényeg: Fiatalok! vegyétek észre az értéket az emberekben, és lányok, időben csapjatok le a srácra, és pár év múlva olyan jó pasid lesz, amilyet sose gondoltál volna magadnak :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése