Sajnos, el kellett engednem a Spartanos álmaimat, legalábbis most nem sikerült. A januári kettlebel edzések után nem javult a csípőm, nem tudtam edzeni, és így nem mertem bevállalni a veszprémi sprintet.
Két héttel a verseny előtt fájó szívvel eladtam a nevezésemet.
Ezt egyszerűen muszáj volt elengednem. Nem volt könnyű, főleg lelkileg, de úgy vagyok vele, hogy majd legközelebb.
A nevezés árából megvigasztaltam magam egy Adidas terepfutó cipővel :-) Galaxy Trail. Legalább ennyi legyen... Igaz, még azóta sem tudtam kipróbálni.
(A biciklizés már megy, 25 km, a futást még nem érzem úgy, hogy el merjem kezdeni. Fáj, és fáj az a pont a csípőmön nyomásra, és emellett kicsit több mozgásra bedagad. )
Visszatérve a Veszprémi versenyre, így utólag még jobban sajnálom, hogy nem tudtam részt venni rajta. Jó pályát raktak össze a szervezők, direkt kezdőknek valót :-), és mellé még jó idő is volt.
Érzésem szerint az első szakaszon, az emelkedőn kidőltem volna...
De bizakodó vagyok. Talán ősszel Eplényben összejön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése