2018. május 13., vasárnap

Crazy 5K Debrecen

A helyszín az Erdőspusztai Arborétuum.
A parkolás nen volt könnyű, eleve nem szeretem, ha nincs kijelült parkoló, hanem mindenki álljon meg, ahol tud, az út szélén. Természetesen, az út egyik oldala már tele volt, így megfordultam, és beálltam a másik oldalra, ahol senki sem volt. Nem tiltotta semmi... szerencsére viszonylag közel esett a park bejáratához. 5 percen belül előttem, és mögöttem is tele lett autóval....

Felvettük a rajtcsomagot, szerencsére itt nem volt sorbanállás. Az idén fehér pólót kaptunk. Vissza a kocsihoz, átültözés, rajtszám feltétel, és a maradék cuccot a kocsiban tettük le, ne kelljen csomagmegőrzőnél várakozni. Kocsikulcs a futónadrág zsebébe, egy biztostűvel rögzítve, mert tavalyi is találtak pár slusszkulcsot a pályán :-) nem szerettem volna, ha elhagyom.

Jó meleg volt, már délelőtt 10-kor. 5 perccel a rajt előtt bemelegítés, majd indulás. Egy straton belül is szakaszokban indítottak, hogy ne legyen tumultus az első akadálynál. Bár egyesek így is úgy rohantak, mintha nem tudom, mi lenne, nem tudom, miért kell ennyire sietni... Itt nem az idő számít, hanem az, hogy jól érezd magad.

A terep rendben volt. Jól bevitt az erdőbe, volt keskeny ösvény, homokos, füves út, és volt jól futható lekaszált rész is. Jó volt, változatos, árnyékos (néhol napos).
Az akadályok nem egyenletesen voltak elosztva, de megvolt mind a 10. Az első 1 km csak futás volt.

Az első 500 méteren belenyilalt a csípőmbe a szokásos, amikor minden földre lépést megèrzek. Így kénytelen voltam belegyalogolni, nyomkodni, kimozgatni, de a lassú futás is viszonylag jól ment.

Viszont észrevettem, hogyha figyelek a testtartásra, hogy vállakat hátra, egyenesen áll a törzsem, és nem görnyedek, valamint kis lépésekkel megyek, úgy, hogy a lábam a testem alatt érjen földet, akkor el tudom kerülni ezt a nyilallást a faruzmom alsó részén. Hogy ez véletlen, vagy van valami összefüggés, nem tudom, de a továbbiakban így, "totyogva" futottam, és nyilallás nélkül sikerült megúsznom a távot.

A második akadály előtt kijöttünk a napra, itt volt egy kis enyhe szédülés-féleség (a meleg + a kevés reggeli, nem tehetek róla, és reggel nem tudok enni, futás előtt meg különösen nem) de ez hamar átment rajtam. Nem sokkal utána jött a frissítő pont, ittam egy kis izo-t, és az rendesen helyre tett.

Volt olyan rész, ahol sűrűbben voltak az akadályok, csaknem egymás után.

Utolsó akadálynál történt valami, ami igazán kimaradhatott volna: a csuszda alján leért a cipőm, vagy hamar tettem le, hülyén èrkeztem, és alàtört a lábam, én meg átestem rajta. Egy darabig nem is bírtam ráállni. Ott ácsorogtam az akadály közepén, fél lábon, és azon gondolkodtam, hogy mi legyen. Üljek le, és nyomkodjam át, vagy ennek már mindegy... Persze a kutya nem kérdezte volna meg hogy minden oké e, sem versenyzők, sem önkéntes. Ez viszont gáz, és ennyiből is szeretem sokkal jobban a Spartan versenyeket, mert ott a versenyzők figyelnek egymásra. Itt csak egy pasi szólt hozzám, de ő is csak azért, hogy felmehet-e előttem....

Aztán valahogy elsántikáltam a célig, megkaptam az érmet, és a többit.... majd pihentem egy cseppet... majd sántikálás az autóig, és haza vezettem.
Érdekes, hogy vezetés közben nem fájt a lábam, igaz, nem bokából, hanem térdből nyomtam a kuplungot. Ha visszafeszítettem a lábfejemet, akkor fájt, és ha ráálltam, akkor a térdem alatt, a vádlimban nyilalt a fájdalom.

Itthon jegelés, pihenés. Nem kékül, nem dagad, csak továbbra is fáj ha terhelem. A labfejem meg a vadlim. Jól meghúzódtak az inak izmok.
Ez nem hiányzott a végére, de ettől eltekintve egy nagyon jó kis futás volt. A legjobban pedig az tetszett benne, hogy itt nem lehetett levágni a távot, (...engem csak az akadályok érdekelnek... és hasonlók), hanem itt mindenkinek végig kellett futni (sétálni, gyalogolni) a teljes útvonalon.

Ettől eltekintve, azt hiszem, befejeztem a Crazy-t. Elsőre jó buli volt, még talán másodikra is, de úgy gondolom, ennyi elég volt, nem ér ez ennyit. Ráadásul rosszul esett a sérülés is, én még bringázni akartam, és kimenni az erdőbe futni... hát, erről lemondhatok egy jó darabig, amilyen lassan rehabilitálódok... még nehogy a következő versenyt is ki kelljen hagynom.

(ma sajnos kénytelen vagyok kihagyni egy crossfit-et) :-(
https://www.relive.cc/view/e1119097607



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése