Lakásvásárlós sztori .....avagy érdekesek az emberek...

 

Réges régen történt, hogy vásároltam egy kis lakást a lakótelepen.  Hirdetés útján találtam, magánemberként hirdették.

A háziasszony az emberrel kórusban mondták, hogy ők nem mentek ingatlanoshoz, ők is el tudják adni, meg különben is, az kidobott pénz… konkrétan egy szekrénysor ára, stb. nekik majd költeni kell az új lakásukra, dehogyis dobálják ők a pénzt.

Oké.  Megegyeztünk, lefoglalóütam.  Kerestem ügyvédet. Megvolt az időpont.

Megbeszéltük, hogy reggel találkozunk. Jöttek is, de volt velük még plusz egy ember. Aztán előadták: - Hogy ő egy ingatlanos. Hogy ők az új lakást ingatlanoson keresztül vásárolták, és akkor ezt is irassuk át ott az ingatlanos irodában. Hogy ez milyen jó, mert nem kell menni sehova máshová. Mert ott van az ő ügyvédjük, és ő megcsinálja.

Mondom: de nekünk nincs szükségünk ingatlanosra, mi már megegyeztünk, van ügyvéd, minden. Erre ők: de ez így jó lesz, mert az ingatlanos is mondta. Mondom, és a szekrénysor?  -Az nem számít, mert nekik megéri, mert milyen kényelmes így, és nem kell össze vissza szaladgálni, és még az rezsi átírásához is jön velünk az ingatlanos, és segít… stb. Mondom, jó, ti tudjátok, a ti pénzetek, ott szórjátok, ahol akarjátok...

És mondják hogy az ingatlan iroda  ügyvédjénél kell átiratni nekünk is, és majd 50 ezret fizessek.

Mondom: Ááácsi! Mi az, hogy kell? És miért fizetnék én 50 ezret?

Erre beleszólt az ingatlanos, hogy ez így milyen jó, hogy egyszerre megcsinálja a két átírást, és milyen rendes az ügyvéd, stb. stb.

Na, innentől az ingatlanossal beszéltem, mondom, nézd, én se veled, sem az ügyvéddel nem kötöttem szerződést, tehát semmi kötelezettségem nincs erre nézve. Az én ügyvédem 25 ezerért csinálja meg a papírokat, gondolom, te sem fizetnél kétszer annyit sehol, csak azért, hogy más emberek kényelme így kívánja. Vagy igen? Egyetlen esetben vagyok hajlandó a ti ügyvédetekhez menni, ha ő is ezen az áron írja át. Ha nem, nincs semmi baj, megyünk az én ügyvédemhez.

Itt ezen a ponton az ingatlanos elismerte, hogy igazam van (vagy rájött, hogy engem nem lehet megvezetni) és beszélt az ügyvédjükkel. Természetesen megcsinálta az olcsóbb áron.

Végül is… nem lehet mindenkit hülyére venni J