Igazából ott jutott eszembe a téma, amikor a facebookon szembejött velem egy hirdetés, hogy találja meg a saját melltartót egy teszt segítségével. És alatta a kommentek 95 %-a arról szól, hogy utáljuk a melltartót, de muszáj hodrdani, és nehéz megtalálni ami kényelmes, stb. stb.
Hát elmondanám, hogy én nem utálom. Sőt. Zavar, ha nincs rajtam melltartó.
Azért elárulom, hogy nem volt ez mindig így.
Én is ugyanúgy álltam hozzá, mint a kommentelő nők nagy része.
Egészen addig, amíg meg nem találtam a _nekem_ tökéletes fazont.
Volt persze korábbanis olyan melltartóm, amire azt hittem, hogy az én fazonom, mert kényelmes volt, de ennyi. Hordtam azt, amíg ki nem vonták a forgalomból, és nem tudtam utánpótlást venni.
Elindultam tehát megkeresni a megfelelő melltartót. Próbáltam, tetszett, megvettem, majd a hétköznapokban kiderült, hogy mégsem olyan tökéletes. Mert nem bírja a mozgást, nem tart, elcsúszik, és bevág a nap végére.
Tehát tovább kerestem.
Az már hamar kiderült, hogy a kínai boltokban található melltartókat nem nekem gyártották.
Az olcsóbb márkásak sem voltak az igaziak.
Marad tehát a klasszikus márka, a triumph.
Az már kiderült, hogy a szivacsosak nem álltak rajtam sehogy. A merevítősek meg kényelmetlenek voltak. A csipkéset meg egyszerúen nem szerettem.
Tehát, ezekkel az elvárásokkal bementem egy márkaboltba. Mondtam, mit szeretnék. Az eladó mutatta. Felpróbáltam. Nem volt az igazi egyik sem, ráadásul az áruk is húzós...
Szerencsémre itt pont egy olyan eladóba botlottam, aki nagyon értette a dolgát. És azt akarta, hogy a vásárló vegyen valamit,. És elégedetten távozzon.
Elővett egy fazont. Azt mondja. -ezt próbáld fel, szerintem ez jó lesz neked.
Én megnéztem: - ó, de ez szivacsos, és azok rajtam nem szoktak jól állni- ó, és merevítős is... hát... legalább nem csipkés... :-)
Eladó: -tudom, mondtad, hogy nem szeretnél szivacsost, se merevítőset, de mégis azt mondom, próbáld ezt fel, mert szerintem ez lesz a te fazonod. Majd meglátod :-) Csak egy próba, és ha nem jó, akkor sincs semmi baj, de legalább próbáld fel.
-Hát jó. Meggyőzött. Felpróbáltam. Kényelmes. (az eladó segített a pántokat a méretemre állítani). Alig éreztem, hogy rajtam van. És nem is állt rosszul...
Azt mondja az eladó: -Figyi, adok a egy atlétát, vedd fel, és majd meglátod, milyen szép dekoltázst csinál...
Felvettem az atlétát. Belenéztem a tükörbe: -Azta! Nem is tudtam, hogy ilyen jó melleim vannak! Fúúúú, nem semmi. :-) Kell nekem ez a melltartó :-)
És megvettem. (pedig nem volt olcsó) És a következő héten visszamentem, és vettem még 3-at.
És azóta is ezt a fazont hordom. Már nem is tudom, hány éve. Drága volt, de nagyon megérte.
És hálás leszek annak a kedves Triumph márkaboltos eladónak, (aki nem könyvet olvasott a boltban, mint az egyik kolléganője) hanem valóban segített nekem, a tudatlan vásárlónak megtalálni a tökéletes fazont. (mert magamtól biztosan nem vettem volna le a polcról, ha ő nem beszél rá.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése