Valamelyik nap, reggel, még nem volt teljesen világos, ment előttem egy Audi. De ahogy az új Audiknál lenni szokott, kib..szott erős volt a féklámpája. Vakított nagyon. (az már más kérdés, hogy mi szükség van erre, hogy ennyire erős féklámpákat építsenek be egyes autókba, ha rajtam múlna, és leszabályoznám a fényerőt egy erős, de kevésbé vakító értékben... de hát engem nem kérdez meg senki)
És általában ezek a vakító féklámpájú autók vezetői szokták taposni a féket a lámpánál, sík úton, ezzel kiégetve a mögötte álló retináját. Sokszor, kedvem lenne kiszállni, és szólni neki, hogy légyszi, vedd már le a lábad a fékpedálról, mert rohadtul megvakulok tőle mögötted állva...
Szóval, egy ilyen drágalátos, gyönyörű-vakítós féklámpás Audi ment előttem.
Amikor megindult a sor a lámpánál, szinte drukkoltam neki, sőt könyörögtem: -Légyszi, menj át a lámpánál, csak ne állj meg előttem!
Aztán, láttam, sárgára vált: -Légyszi menj át a piroson, kérlek... Audival át szabad menni, csak légyszi menj át! Lécci lécci!!!!
És átment!!!
Hála a jó égnek! Úgy örültem, hogy nem kell a vakító féklámpáját nézni 90 másodpercig :-)
Kellenek az ilyen apró örömökm legalább jól indult a napom :-)
(Ő meg, mármint az Audis felnőtt ember, és el tudja dönteni, hogy megszegi-e a szabályokat. Velem mindenesetre jót tett, hogy megszegte :-))
Az eset videón:
https://youtu.be/rT28krxDmMk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése