Újságdíj

Idegbajos nőcike volt itt az előbb.

Csengettek. A konyhában voltam. Megyek az ajtóhoz, kinézek a kukucskálón, - senki. Visszamentem a konyhába, erre megint hallom, hogy csengetnek, ráadásul kopognak is mellé. Kimegyek, kilesek...senki. Begurultam, hogy ki szórakozik itt velem, kinyitottam az ajtót, kinéztem a folyosóra. Erre a lift felől visszalép egy nő, és azt mondja: -újságdíj vagyok. (szép név...)

Erre egy pillanatra meglepődtem, egyrészt eddig egy pasi szedte, aki az ajtó előtt megvárta, míg kinyitom azt. Másrészt vasárnap este sose zaklattak még. Erre a nő, idegesen: -Nem tudja kifizetni?

Erre a hangsúlyra, és erre a kérdésre, amit ráadásul még mindig a folyosó végéről közölt velem, egy lépéssel sem jött közelebb, csak egyféleképpen tudtam válaszolni, rávágtam, hogy: -Nem.

Erre a nő lepődött meg. Bevágott egy grimaszt. Mi az, hogy nem tudja kifizetni.  Mert hogy ő volt már itt.

-Itt? -kérdeztem-kizárt dolog!

( Egész héten, mindig volt itthon valaki egész délután, de senki sem mondta, hogy egy Újságdíj nevű nő keresett volna.)

-Nincs itthon kp.-m -mondtam.

-Akkor mikor jöjjek, holnap, -darálta a nő, vagy inkább hadarta- mert nekünk hónap végén van a számlánk, és ha holnap se lesz itthon senki, akkor papírt hagy, és akkor be kell  vinni a pénzt személyesen.

-Tudja mit? Inkábbb lemondom az egész újság előfizetést.

És mindezt a folyosó két végéről tárgyaltuk meg. Bár, az utolsó mondatomnál a nő nagy része már kint volt a liftnél.

Azt várhatják, hogy én munkaidőben a belvárosban lévő szerkesztőségükbe mászkáljak. Annyira nem érdekes az az újság, eddig is csak azért fizettem ki, mert a pasi, aki eddig szedte, nagyon kedves volt, és sose problémázott azon, hogy épp nincs itthon kp. azt mondta, nem gond, majd jön holnap.

De ha ez a nő fog jönni ezek után....na, ne....!

Ide ez az idegbajos hülye még egyszer be ne csengessen. Inkább tényleg lemondom az előfizetést. Hogy kevesebb helyre kelljen járnia.