Valamelyik nap a fiam a barátjáéknál volt, mert van neki agy jóbarátja, aki osztálytársa is, és a szüleivel is jóban vagyunk. Ők vitték haza az iskolából a két gyereket, akik egész este játszottak, később pedig mentem, hogy a saját porontyomat hazahozzam.
Persze, ilyenkor az van, hogy -ó, még ne kelljen hazamenni, ó, még játszunk, ó, még maradjunk, stb. Ilyenkor azt mondom, hogy jó, még 10 perc, amíg befejezitek a játékot, utána indulás.
Na, de letelt a 10 perc, mondom, gyerünk, erre megint csak jön az ógatás, hogy de még játszunk, meg ezmegaz.
Nincs vita, nyomás öltözni, késő van, mennünk kell hazafelé! -közlöm a gyerekemmel, erre ő kicsit lógatta az orrát, de elindult. Erre a barátja átölelte a vállát, és azt mondta neki, együttérzően:
-Semmi baj, Bence, tudod, az anyák már csak ilyenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése