Mesterek

Szerintem kétféle mester létezik. Korrekt mester, és sunyi mester.

Az előzőt elég nehéz felhajtani, az utóbbiból viszont elég sokkal találkozom.

A korrekt mester: Jön, amikor ígéri, (ha mégsem, akkor felhív) megtalálja az optimális megoldást, rendesen dolgozik, és normális árat kér

A sunyi mester: Nem jön, amikor ígéri, nem is telefonál, keresse meg a megrendelő, ha neki fontos. Mindenre kifogást talál, hogy így se jó, meg úgy se, jól megbonyolítja a dolgokat, hogy lássák, hogy milyen jó szakember, rábeszéli az embert a drágább (és nem mindig jobb) megoldásra. A munkát éppen megcsinálja, vagy jól, vagy rosszul, vagy csak éppen hogy, viszont olyan árat kér, hogy az embernek leesik az álla.

Az én történetem:

Én kifogtam egy ilyen sunyi mestert, vízvezetékszerelőt. Már az első belépője sem tetszett, egyrészt késett az általa megadott időponthoz képest, másrészt pedig megnézte a dolgokat, hogy mit kell csinálni, azt mondta, majd ő hozza az alkatrészeket, viszont semmit sem írt fel, hogy mit kell vennie. (lehet, ritka jó a memóriája?) Ahogy beszélt, meg minden, úgy éreztem rajta, hogy tökre hülyének néz. Mert az nem jó, meg azt úgy nem lehet. (mármint ahogy én gondoltam) Csak azért nem küldtem el a francba, mert a burkoló mester küldte, és úgy tudtam, hogy neki van egy jó mestere, akivel együtt dolgozik. (Na, később kiderült, hogy nem is ismerik egymást, csak az ő mestere közben bevállalt egy nagy munkát, és mivel nem akarta visszamondani nálam, a munkát, kerített egy másik mestert, akire azt mondták, hogy jó szakember.)

Na, sunyi mestert vártuk hétfőn reggel 8-ra. Negyed 10-kor még sehol sem volt, hívtuk, nem vette fel. Délben ismét hívtuk, nem vette fel. Délután ismét hívtuk, ekkor már felvette. Azt mondta, hogy neki közbejött egy halaszthatatlan munka, és du. 4-kor feljön hozzánk. Fel is jött, fél 6-kor. Megint végignézett mindent, hogy mit is kell csinálni, megint nem jegyzetelt, közben előadta magát, hogy neki milyen fontos munkája, meg szerződése van, és ha hívják, akkor neki ugrani kell, mert az fontosabb, mint a miénk, de higgyem el, holnap reggel 8-ra itt lesz, de inkább fél 9-re, mert még meg kell vennie az anyagot is, pedig máshová kellene mennie, de ő megbeszélte, és inkább hozzánk jön, meg stb....(közben hívták telefonon is, kihallatszott, én meg pofátlanul meg is hallottam, hogy valaki elég ingerülten hiányolja, hogy mikor fog már menni, mert aznap délutánra ígérte magát. Egy 25 km-rel arrébb lévő faluba...) Na, leszűrtem a megfelelő következtetést.

Miután elment, felhívtam a burkolót, és mondtam neki, hogy mi újság, nem jöjjön másnap burkolni, ahogy eredetileg kellett volna, mert kedves sunyi mester miatt csúszunk egy napot. Meg azt is mondtam neki, hogy ezt az embert ne nagyon ajánlgassa sehová, mert eléggé megbízhatatlan. És azt is mondtam neki, hogy nem nagyon örülnék neki, hogy itt dolgozzon nálunk ezek után, de hát azt mondta, biztosan jön, most mit csináljak, kap még egy utolsó esélyt, de félek, hogy akár minden napra közbejöhet neki valami, és ne vállalja, ha nem tudja teljesíteni, de ne vegye hülyére a megrendelőt, főleg ne engem...

Másnap reggel 10-kor hívott a párom, hogy a mester úrnak se híre-se hamva. Én hívtam a burkolót, hogy nem bánná-e, ha ezúttal én próbálnék keresni valakit, mert engem ez az ember utoljára vett hülyére, én nem fogok pöcsölni vele. Ha jön, be se engedjük. Talán mondanom sem kell: nem jött. Kis körbekérdezés után ismerőstől kaptam egy telefonszámot, felhívtam, kérdeztem, megbeszéltem, azt mondta, csütörtöknél hamarabb nem tudja vállalni, de még aznap kijött, megnézte, más megoldást javasolt, egy A4-es lapot teleírt, megnyugtatott, hogy ez csak látszólag sok, de árban nem olyan nagy tétel, másnap hívott, mondta az árajánlatot, és hogy előreláthatólag csütörtökön jön. Aznap este ismét hívott, hogy mégsem lesz jó a csütörtök, tegyük már át péntekre, ha nem gond.

Most itt tartunk, holnap péntek, és én még nem tudom, mi lesz. Ez a második mester korrektnek látszott az eddigiek alapján, nagyon bízom benne, hogy jönni fog, és rendben megcsinálja a dolgokat.

A sunyi mester már a konyhában is meg akarta bontani a csapot, mikor mondtam neki, hogy én azt nagyon nem szeretném, ha hozzá nyúlna, mert az most rendesen meg van csinálva, és mint ilyet, nem igazán kellene bolygatni, akkor megmagyarázta nekem, hogy miért kell. Esküszöm, nagyon-nagyon figyeltem, de nem értettem az összefüggést, pedig nem vagyok egy hülyegyerek. Azt is mondta, hogy ott sok a cső, de nem értem, miért zavarta őt, ha engem nem zavart, és nem is kértem rá, hogy nézzen be a konyhaszekrény alá. (Egyébként meg a konyhás mester próbálta kiiktatni a felesleges csövet, de nem bírta megbontani, és egyébként nem volt baja, ezért javasolta, hogy hagyjuk békén, nem zavar senkit az a 30 cm-es kis kanyar.)

Ráadásul a kádat is kiszedte volna, állította, hogy mögötte kell elvezetni a csöveket, mert előtte nem fér el....

A fürdőszobánk most ott áll kipakolva, csempe félig leverve, olyan mint egy barlang, még visszhangzik is :-)), úgy kell menni fürdeni, mintha a koliban a folyosó végére mennénk, minden cuccot vinni kell magunkkal, pakolni nincs hova, a világítás egy asztali lámpa gyenge fénye....de komolyan mondom, már egészen kezdem megszokni, hogy ilyen...

Hát itt tartunk most...