Kolléga kinéz a parkolóba, és azt mondja: -Bírom, amikor valaki magassarkúban, és hófehér kiskosztumben megy virágföldet venni!
Nézik a többiek is, és tényleg. Ott áll a nő a kocsija mellett, a bevásárlókocsiján 4 db 50 literes virágföld. Nyitja a kocsi csomagtartóját, megfogja a felső földet - majd rögtön el is engedi.
Rájött, hogy nem bírja betenni a kocsiba.
Telefonál. Egyet...Kettőt...Hármat...Négyet..... Vajon kinek? Hogy valaki jöjjön, és segítsen neki pakolni???
Tanácstalanul sétál körbe, a kocsi és bevásárlókocsi körül.
Sasolja az arra járó embereket. Vadászik. Szinte látszik rajta, hogy lecsapna valakire, hogy segítsen neki beemelni a kocsiba az árut. De nincs szerencséje. Az arra járók vagy rozzant nyugdíjasok, vagy fiatal lányok.
Ismét telefonál. ...Ötöt...Hatot.... Vár....Sétál....Sasol. Lecsukja a kocsi hátulját.
Na, most ebben az a röhej, hogy a kocsija 5 ajtós. Ha fel van nyitva a hátulja, és mellé tolja a bevásárlókocsit, akkor szinte emelni sem kell, csak simán átcsúsztatni a cuccot. Már szinte idegesítő nézni, hogy valaki ennyire idétlen legyen.
Egyszer csak befordul egy autó. A nő int neki, hogy helló, itt vagyok. Nocsak! Valakit mégiscsak sikerült idecsábítania pakolni?
Az autóból - micsoda meglepetés - egy vékony, fiatal nő száll ki. Odamegy a bevásárlókocsihoz, nem vacakol, megfogja a virágföldet, és bepakolja a kocsiba, sorban, mind a négyet. Egyedül. A másik csak téblábol körülötte. Meg nem fogná esetleg a zsák egyik végét, ááá... Nem azért telefonált, meg várt ennyit...
Szánalmas az ilyen elkényelmesedett, nyámnyila nő. Tiszta szégyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése