Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy mennyire utálom ezt a ma divatos játszótéri -minden játékot borítsunk össze- stílust, amiből a kölyök csak azt tanulja meg, hogy ne tiszteld, ami a másé, a sajátodra meg ne vigyázz- szóval nem is nagyon vettem részt e remek össznépi játékban.
Ha az én gyerekem homokozni akart, vittem neki játékot, játszott, a végén összepakolta, igazából nem is igényelt alkalmi játszótársat, az volt bőven az oviban.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy miért kell a játszótéren is hülye chipszekkel, kekszekkel, meg kukival tömni a gyerek fejét, aztán meg óbégatnak az anyukák, hogy a gyerek nem ebédel, meg válogatós. Na vajon, miért? Nem hiszem el, hogy ne lehetne azt az 1-2 órát kibírni rágcsálás nélkül.
Ha meg én adok a gyerekemnek inni, ha szomjas, mert folyadékot azt mindig viszünk magunkkal, akkor ne jöjjön oda az idegen gyerek kuncsorogni, hogy ő is kér. Én meg simán odaküldöm az anyjához, hogy kérjen ott. Bunkó vagyok? Vagy antiszociális? Vállalom...
Sokszor inkább elmentünk sétálni, vagy biciklizni - csak ne kelljen játszótéren ülni. Én nem tudom, de valahogy én mindig unatkoztam ott, ellentétben más kismamákkal, akik imádták ezt az életmódot.
Vagy elmentünk egy nagy játszótérre, ahol nem ismertünk senkit, és nem voltak kialakult, kibeszélős kis csapatok. Meg közösbe dobott játékok sem.
Na, de mostanában az én fiamnak már más érdekes a játszótéren, mint kisebb korában. Most a -menjünk le kosarazni, -menjünk le tollasozni, vagy a -menjünk le focizni a divat.
Van neki labdája, ilyen is, olyan is, meg tollas felszerelése is. Mert én, mint szülő úgy vagyok vele, hogy megveszem a gyereknek azt, amivel játszani szeretne.
Igen ám, de a játszótéren van néhány -közös játékon nevelkedett- gyerek, aki csak azt lesi, hogy ki jön le ladbával, vagy más játékkal, és rögtön lecsap rá, hogy -játszhatok én is?
Na, most ilyenkor: ha elküldjük a kölyköt, az nem túl jó érzés, hiszen csak játszani szeretne. Meg hát az az egészséges, ha egymással játszanak. De amikor már az van, hogy több gyerek játszik, és jól érzi magát, az én fiam pedig egyre inkább kívülállóként nézi, ahogy játszanak, -mert ő nem olyan ügyes, neki nem passzolnak, stb. ... na hát az már annyira megint csak nem jó érzés.
De az én fiam annyira kis rendes (vagy kis bamba?), hogyha megkérik, hogy add ide a labdád, had játsszunk vele, ő simán odaadja, és nézi a játékot.
Legutóbb is, amikor lementünk kosarazni, mert a fiam gyakorolni akarta a kosárra dobálást, lecsapott ránk két gyerkőc, testvérek. Udvariasak voltak, megkérdezték, hogy játszhatnak-e, meg be is mutatkoztak, nem volt ezzel semmi baj. Csak azzal, hogy a végén már csak ők ketten játszottak, mert ügyesek is voltak, és egymásnak dobálták a labdát, meg a kosárra. Meg azt is mesélték, hogy előző nap is egy jót játszottak, mert lejött egy kisfiú az apukájával kosarazni. Ők meg beálltak.
Kérdeztem tőlük, hogy ha ennyire szeretnek kosarazni, meg ennyire ügyesen játszanak, akkor miért nem vesznek nekik egy labdát a szüleik? Hát azért, mert anyukájuk azt mondta, hogy minek az nekik, a játszótéren mindig van valakinek labdája, és álljanak be oda játszani.
Hááát, érdekes felfogás a kedves anyukától. 500-1000 Ft-ért lehet labdát venni a multiknál. Nem annyira nagy összeg, hogy ne lehessen kigazdálkodni. Annyira nem látszottak csórónak, hogy ne fussa rá. Ennyit nem érdemelne meg ez a két gyerek? Főleg, hogy egymással is tudnának játszani, nem kellene hiénaként lesni nekik a labdatulajdonosokat.
Na, jó ez egyszer-kétszer megjátszható. De mi van, ha én éppen nem meccset játszani, hanem mondjuk gyakorolni szeretnék a gyerekemmel? Baj, hogy elküldjük a csóró kis kölyköket?
Szóval őszinte leszek, nem szeretem ezeket a kis hiéna gyerekeket, akiket csak úgy leküldenek a játszótérre, hogy játsszál fiam, ha nincs mivel, akkor szerezz magadnak.
Ja, és vállalom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése