Helyzetjelentés-3

Nem írtam, mert babonás vagyok, na :-)
Attól féltem, hogy ha leírom, hogy minden rendeződni látszik, akkor csakazértis bejön valami rossz megint. Mert miért ne.

Nem írtam le. És mégis bejött :-( Ez az én formám.

Jobb bokámat tudom rendesen használni - ez jó. (nagyon jó) Viszont megmaradt egyfajta égő érzés azon a boka alatti területen - ez nem jó (mert félek, hogy bármikor rosszabbodhat)

Bal bokám szépen javult. A rögzítőt szerdáig kellett volna hordanom, de én észrevettem, hogyha rajtam van, akkor egyes lépésnél belenyilall a fájdalom a belső bokám alatt valahol. Na, ennek nagyon nem kellett volna.
Tehát úgy döntöttem, hogy leveszem a légpárnás rögzítőt, és lecseréltem a Lidl-ben vásárolt puha bokarögzítőre, ami a sportoláshoz is kell majd. Persze, ezt nem lehetett folyamatosan hordani, de járáskor rajtam volt. Ismét úgy tűnt, hogy jó, egészan addig, amíg újra belenyilalt. Szabályszerűen féltem lépni.

Aztán két nap jónak tűnt, majd ismét rosszabb lett. Ezt úgy kell érteni, hogy minden lépésre fájt a bokámban ott bent valami.
Az egészben az az érdekes, hogy a külső boka, ami sérült volt, az teljes egészében gyógyultnak tűnik, ez a belső pedig lehet, hogy kapott a talpélemre kapott ütésből, de igazából nem éreztem, hogy baja lenne. Ez valahogy most jött elő.
Mozgatásra nem, nyomásra picit egy ponton, igazából csak terhelésre fájt.

Idegesített, mert ennek már rég meg kellett volna gyógyulnia. (mint ahogy a külső rész rendbe is jött)

Már terveztem, hogy visszamegyek az orvoshoz, hogy nézze meg, mitől van ez. De ugye törés nincs, a röntgen meg mást nem mutat. Az ultrahangos doki pont szabadságon. SZTK-ba egyhamar nem jutok be. Körzeti nemigen tud mit kezdeni vele, max tovább küld.

Szóval, gondolkodtam, mi legyen, hova menjek, amikor délutánra/estére szépen lassan megjavult. Reggel is jó volt. Meg most is jó. Picike nyomást érzek ott, de nem fáj.

Most olyan óvatosan lépkedek, mintha hímes tojásokon járnék.
Annyit még észrevettem, hogyha egy kicsit kifordítom a lábamat, és úgy terhelek rá (amit egészséges lábbal észre sem veszek) az most nem kellemes.

Tornáztatom, és már csaknem egyformán mozog a két boka. Minimális eltérés van, a kifelé fordításkor.

Csak ez az alkalmi nyilaló fájdalom ne lenne.

Mikor lesz vége?

Azt kérdeztem, hogy mikor lesz már ennek vége. Mármint ennek a balszerencse sorozatnak.
Amikor már azt hiszem, hogy lassan kilábalok az egészből... és akkor mindig történik valami, ami visszaránt a mélypontra.
De meddig fog ez így menni?

Most, amikor már a jobb lábam mondhatni meggyógyult, (fájdalom, égés, foltok, ronda hámlás elmúlóban), és amikor a rögzítős bal lábammal már fájdalom nélkül tudok lépni, akkor megint jön vele egy rossz földre érés, és ismét nyilal a fájdalom. Csak most a másik oldalon.

Egyszerűen nem értem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

Rajta volt a rögzítő, és mégis rosszul léptem. Amúgy meg nem tudom, mi a franc fáj még mindig, más ennyi idő alatt már rég meggyógyul,és elfelejti az egészet. Én meg....

Ráadásul stresszel az is, hogy a főnökömnek hogy fogom beadni, hogy még mindig nem fogok tudni menni. Kicsit úgy áll hozzá, mintha direkt csinálnám az egészet, hogy ne menjek dolgozni. Hát persze... a fizetésemről meg már ne is beszéljünk.

Ennek már sose lesz vége?

Igen, ez itt a kérdés, hogy ennek már sosem lesz vége?

Amikor éppen csak hogy visszanyertem egy minimális mozgáskészséget, és kezdtem elhinni,hogy rendbe jöhetek egyszer, akkor miért kell szombat reggel arra ébrednem, hogy nagyon fáj a nagylábujjam ízülete???

Ami ráadásul vasárnapra még rosszabb lett. Kicsit bedagadt, bepirosodott, meleg tapintású lett, és mozgatásra rettenetesen fáj.
Klasszikus gyulladás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Szerencsére ettől még rá tudok lépni, és tudok járkálni, de azért idegesít a tudat rendesen, hogy mi jöhet még, és miért történik ez velem?

Ráadásul a másik bokámnál még mindig fáj az az ín a csont mellett, ha lépek.

Mikor lesz már ennek vége?

Másik boka -helyzetjelentés

Szerdán már eljutottam odáig, hogy ha felfelé emeltem a lábujjamat, akkor sem fájt. A talp felé viszont nem tudtam fájdalom nélkül hajlítani. A piros folt erősen látszott, és még mindig meg volt dagadva, és meleg volt, ha hozzá értem.
Itt már tudtamúgy közlekedni, hogy a hokedlire térdeltem ezzel a lábammal, és mikor a hokedlit előrébb raktam, akkor a lábujjamat is le tudtam rakni a földre, hogy ne csak a bokarögzitős lábamra támaszkodjak. Ülve már hozzáérhetett a talpam a talajhoz fájdalom nélkül, de lépni és ráterhelni még nem tudtam. A wc-ről felállni is csak úgy tudtam, hogy az ajtófélfába kapaszkodva felhúztam magam. ( a lakótelepi kis wc-k előnye :-), hogy egyáltalán elérem az ajtófélfát)

Csütörtökön arra ébredtem, hogy nem fáj. :-) Nyomásra még igen, de mozgatásra már nem fájt. Végre le tudtam fürödni rendesen :-) Még mindig hokedlivel közlekedtem, de már nem kellett feltérdelni rá, hanem a két lábammal szépen meg tudtam állni. A bőrpír halványult a duzzanat lejjebb ment, és nem volt már meleg, de még mindig fényes volt a bőröm a boka alatti területen. Viszont ha léptem egyet, akkor a vádlim alsó részében éreztem egy pattanást a lábamban, a fájós bokával ellentétes oldalon, valahol abban a magasságban, ahol az achiles és a vádli találkozik. Itt éreztem is egy aprócska fájós dudort az izomban.
Jegeltem, kentem, pihentettem a bokámat továbbra is.

Pénteken reggel még mindig látszott egy folt a bőrpír helyén, de már nem fájt, és végre fel tudtam állni támaszték nélkül, és tudtam magamtól tenni néhány lépést. Igaz, még kicsit döcögve, dűlöngélve, de csaknem normálisan léptem. A fájdalom már elmúlt, de ha lógatom a lábam, akkor kicsit ég, és olyan diszkomfort érzetem van. Tehát vízszintesben vagy felpolcolva kell tartani továbbra is.

Még amúgy sem nem terhelem, mert most attól rettegek, hogy nehogy egy lépésnél bele nyilalljon a fájdalom, és nehogy visszatérjen az egész gyulladás. Ez sem egy jó érzés. Nem tudok még felhőtlenül örülni, nem bízom még benne, hogy meggyógyultam. Bár még nem mondom, hogy meggyógyultam, kell még ennek egy kis idő, és ha így halad tovább, akkor talán nem lesz baj.
Mégis rettegek, hogy vissza ne essek.

Hétfőn lemegyek az orvoshoz, kíváncsi vagyok, mit fog mondani.

Ma indultam volna Várgesztesre.....

Na de mi lett a másik bokámmal?

Őszinte leszek: fogalmam sincs.
Tény, hogy nem bírok ráállni.

Pénteken már fájdogált a belső bokám alatti terület, egész enyhén.
Szombaton már kicsit erősödött a fájdalom.
Vasárnap már elég erősen fájt, de akkor még tudtam vele lépni. Annyira fájt, hogy estére raktam rá egy kis hideg borogatást.
Hétfő reggel már alig bírtam ráállni. Egész nap őrülten fájt, akárhová tettem a lábam, és képtelen voltam ráállni, még minimális időre sem. Lett a boka alatt egy enyhén kékes duzzanat. Egy fájdalmas dudor.
Kentem Algoflex dolo-val és jegeltem.
Kedd reggelre már nem fájt nyugalmi állapotban, csak mozgásra. De akkor nagyon. A legkisebb mozgásra is.  A duzzanat még megvan, talán kissé laposodott, szétterült, és enyhén pirossá változott.

Ugyebár járni képtelenség, röhej, de négykézláb közlekedek a lakásban. ( napi 2x mert muszáj kimenni a budiba, de ordítani tudnék a fájdalomtól)
Ha felemelem a lábfejemet, a saját súlyától fáj.
Ha megmozdítom a lábujjamat, ettől is fáj. Ha csak ülve hozzáér a talpam a földhöz, ismét kiver a víz a fájdalomtól.

Nem tudom mi ez, és mitől jött elő. Orvoshoz egy darabig nem jutok el. ( ne felejtsük el, a másik lábam bokarögzitőben gyógyul, terhelni még nem tudom rendesen)

Ahogy keresgéltem a neten, arra jutottam, hogy ez valószínűleg a tibialis posterior ín vagy a flexor hallucis longus gyulladása. Vagy egy bursitis. Nagyon hasonló az egész a 3 évvel ezelőtti csípő fájdalmamhoz. Az is így a semmiből jött, látszólag ok nélkül. Mint most ez is.

Ez egy ritka kegyetlen helyzet, egy őrület, nem kívánom senkinek. Nem tudom, miért történik ez velem.

Helyzetjelentés - 2....boka helyzet

Még mindig úgy érzem, hogy én már soha a büdös életben nem fogok futni :-(

3 hete történt a baleset, és még mindig nem tudok normálisan menni. (lépni)

Mert nekem nem tud normálisan kibicsaklani a bokám, mint más embernek. Nekem csak ütést kap, vagy nem is tudom, mert annyira gyorsan történt minden.
Nekem nem tud normálisan bedagadni*, meg bekékülni, mint másoknak... nehogy komolyan vegyem, és azonnal elmenjek orvoshoz.
Nekem még fájni sem tud rendesen, had higgyem, hogy elég csak pihentetni.

Oké, javult-javult, meg pihentettem, de mivel 2 hét után sem tudtam még rendesen menni, ezért elmentem orvoshoz. Szerencsére nálunk van magán baleseti, és oda mentem, mert az sztk-s tortúrát nem szívesen csináltam volna végig. Csináltak röntgent, meg minden. A diagnózis: a külső bokaszalagok rándulása. Kaptam egy légpárnás bokarögzítőt, jöhetek-mehetek, de inkább pihentessem, mint terheljem, 4 hét után kezdhetek óvatosan sportolni, de akkor is csak bokarögzítővel. Nagyon meglazultak a bokaszalagjaim, nem csoda, hogy bal lábamon képtelen voltam fél lábra állni (nem is erőltettem, éreztem, hogy nem megy, pedig nem fájt) és emiatt nem tudtam normálisan menni. Most sem túl jól. Ráadásul elkezdett fájni a csípőm mellett plusszban a jobb belső bokám alatti rész is, nem tudom mitől, talán túl sok terhelést kapott.

Hát ez van....

* talán egy minimálisan bedagadt, ezt így utólag láttam, és a boka elején az egyik ín nem annyira látszott, mint a másik lábamon, de elsőre tényleg úgy tűnt, mintha semmi baja sem lett volna. Ahhoz képest, hogy másoknak duplájára dagad... emellett kékülés, bevérzés semmi nem volt.

Ja, lemondtam a Várgesztesi Spartant. Pedig alig vártam, annyira jó kis hosszú hétvége lett volna. És ezzel együtt le kellett mondanom arról, hogy a fiammal együtt induljak a versenyen. Sőt, neki is le kellett mondania élete első Spartan versenyéről :-( sajnos, nem éri meg ilyen messzire elmenni emiatt, ráadásul úgy, hogy én most vezetni sem tudok, tehát egy sofőr is kell, szállásunk pedig nincs, mert így elestünk az ingyenes lehetőségtől is.