Másik boka -helyzetjelentés

Szerdán már eljutottam odáig, hogy ha felfelé emeltem a lábujjamat, akkor sem fájt. A talp felé viszont nem tudtam fájdalom nélkül hajlítani. A piros folt erősen látszott, és még mindig meg volt dagadva, és meleg volt, ha hozzá értem.
Itt már tudtamúgy közlekedni, hogy a hokedlire térdeltem ezzel a lábammal, és mikor a hokedlit előrébb raktam, akkor a lábujjamat is le tudtam rakni a földre, hogy ne csak a bokarögzitős lábamra támaszkodjak. Ülve már hozzáérhetett a talpam a talajhoz fájdalom nélkül, de lépni és ráterhelni még nem tudtam. A wc-ről felállni is csak úgy tudtam, hogy az ajtófélfába kapaszkodva felhúztam magam. ( a lakótelepi kis wc-k előnye :-), hogy egyáltalán elérem az ajtófélfát)

Csütörtökön arra ébredtem, hogy nem fáj. :-) Nyomásra még igen, de mozgatásra már nem fájt. Végre le tudtam fürödni rendesen :-) Még mindig hokedlivel közlekedtem, de már nem kellett feltérdelni rá, hanem a két lábammal szépen meg tudtam állni. A bőrpír halványult a duzzanat lejjebb ment, és nem volt már meleg, de még mindig fényes volt a bőröm a boka alatti területen. Viszont ha léptem egyet, akkor a vádlim alsó részében éreztem egy pattanást a lábamban, a fájós bokával ellentétes oldalon, valahol abban a magasságban, ahol az achiles és a vádli találkozik. Itt éreztem is egy aprócska fájós dudort az izomban.
Jegeltem, kentem, pihentettem a bokámat továbbra is.

Pénteken reggel még mindig látszott egy folt a bőrpír helyén, de már nem fájt, és végre fel tudtam állni támaszték nélkül, és tudtam magamtól tenni néhány lépést. Igaz, még kicsit döcögve, dűlöngélve, de csaknem normálisan léptem. A fájdalom már elmúlt, de ha lógatom a lábam, akkor kicsit ég, és olyan diszkomfort érzetem van. Tehát vízszintesben vagy felpolcolva kell tartani továbbra is.

Még amúgy sem nem terhelem, mert most attól rettegek, hogy nehogy egy lépésnél bele nyilalljon a fájdalom, és nehogy visszatérjen az egész gyulladás. Ez sem egy jó érzés. Nem tudok még felhőtlenül örülni, nem bízom még benne, hogy meggyógyultam. Bár még nem mondom, hogy meggyógyultam, kell még ennek egy kis idő, és ha így halad tovább, akkor talán nem lesz baj.
Mégis rettegek, hogy vissza ne essek.

Hétfőn lemegyek az orvoshoz, kíváncsi vagyok, mit fog mondani.

Ma indultam volna Várgesztesre.....