2018. június 5., kedd

Na de mi lett a másik bokámmal?

Őszinte leszek: fogalmam sincs.
Tény, hogy nem bírok ráállni.

Pénteken már fájdogált a belső bokám alatti terület, egész enyhén.
Szombaton már kicsit erősödött a fájdalom.
Vasárnap már elég erősen fájt, de akkor még tudtam vele lépni. Annyira fájt, hogy estére raktam rá egy kis hideg borogatást.
Hétfő reggel már alig bírtam ráállni. Egész nap őrülten fájt, akárhová tettem a lábam, és képtelen voltam ráállni, még minimális időre sem. Lett a boka alatt egy enyhén kékes duzzanat. Egy fájdalmas dudor.
Kentem Algoflex dolo-val és jegeltem.
Kedd reggelre már nem fájt nyugalmi állapotban, csak mozgásra. De akkor nagyon. A legkisebb mozgásra is.  A duzzanat még megvan, talán kissé laposodott, szétterült, és enyhén pirossá változott.

Ugyebár járni képtelenség, röhej, de négykézláb közlekedek a lakásban. ( napi 2x mert muszáj kimenni a budiba, de ordítani tudnék a fájdalomtól)
Ha felemelem a lábfejemet, a saját súlyától fáj.
Ha megmozdítom a lábujjamat, ettől is fáj. Ha csak ülve hozzáér a talpam a földhöz, ismét kiver a víz a fájdalomtól.

Nem tudom mi ez, és mitől jött elő. Orvoshoz egy darabig nem jutok el. ( ne felejtsük el, a másik lábam bokarögzitőben gyógyul, terhelni még nem tudom rendesen)

Ahogy keresgéltem a neten, arra jutottam, hogy ez valószínűleg a tibialis posterior ín vagy a flexor hallucis longus gyulladása. Vagy egy bursitis. Nagyon hasonló az egész a 3 évvel ezelőtti csípő fájdalmamhoz. Az is így a semmiből jött, látszólag ok nélkül. Mint most ez is.

Ez egy ritka kegyetlen helyzet, egy őrület, nem kívánom senkinek. Nem tudom, miért történik ez velem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése