Láttam ma egy „zombigyereket”
Egyrészt sajnáltam, másrész meg nagyon gáz volt.
Az orvosnál ültem a váróban, amikor bejött ez a család,
anyuka, nagymama, nagyapa, és a kisgyerek. Gyereket úgy kábé 3 és 4 év
közöttinek saccoltam. így ránézésre. Gyerek kezében a mobiltelefon, azon
rajzfilmet nézett, persze hanggal együtt, hogy más is hallja mert úgy az igazi.
Gyerek úgy közlekedett, hogy nem nézett fel a mobilból. Az
anyja fogta a vállát, és úgy irányította, ha kellett.
Kinyílt az ajtó, kijött az asszisztens, többen odamentek,
beszélni vele. Zombianyuka is, mellette természetesen a zombigyerek. (fel nem nézett a telefonból, nagyon lekötötte
a film)
Zavaró volt, hogy szól a rajzfilmzene, mert a többieknek
kissé túl kellett kiabálnia azt. Anyukának is. Kicsit idegesített engem is,
pedig én csak szemlélő voltam.
Persze, anyuka nem szólt egy szót sem a gyereknek, például, hogy
menjen a nagyiékhoz, vagy halkítsa le, amíg beszél, netán szüneteltesse kicsit.
Nem. Gondolom, megszokta. Sőt, ő alakította ki. Anyuka természetesnek vette,
hogy a gyerekkel nem kell foglalkozni, nem szabad rászólni, nem szabad
megzavarni a filmnézésben. Anyuka természetesnek vette, hogy a gyerek meredten
bámulja a képernyőt. A 3 felnőtt közül senki nem szólt a gyerekhez, mintha ott
se lett volna. Mondjuk, a gyerek sem igényelte ezt.
Most őszintén: tényleg ez a normális? Ez lesz a jövő? Ilyen
zombi gyerekek lesznek, akik kisbaba koruktól tablettel vannak elcsendesítve?
Hova vezet ez?
A felnőttek meg örülnek,
hogy jaj de jó, csendben elvan a gyerek, nincs rá gond, nem kell hozzászólni, az
már részletkérdés, hogy mindenki másnak zavaró, lényeg, hogy nekik jó legyen.
De tényleg jó ez???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése