Az előzmények több, mint 10 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.
Előzmény - 1.
Egyszerűen megjelent egy kis seb az orromon. Akkor nem is foglalkoztam vele különösebben, azt hittem, hogy a gyermek marta ki, csak nem vettem észre. De a seb nem gyógyult. Még akkor is úgy láttam, hogy azért nem gyógyul, mert biztosan véletlenül lekaparom a pörköt, mondjuk törölközővel, vagy alvás közben.
Amikor már jó ideje fennállt, és egy piros folt lett a seb körül, ami elkezdett hámlani is, akkor úgy gondoltam, megmutatom egy bőrgyógyásznak, mert a neten is folyamatosan írják, hogy minden gyanús kinövést, nem gyógyuló sebet mutassuk meg az orvosnak.
Persze, időpontkérés, várni, stb.... de eljutottam a szakrendelőbe. Már érdekesen indult. 8:06-ra volt időpontom, időben érkeztem. A váróban gyülekeztek a páciensek. 8:15-kor az asszisztens bekérte a papírokat. Utána vártunk. Vártunk. 9:00 körül megérkezett a T. Doktornő. Akkor már igencsak tele volt a váró. 9:15-kor el is kezdte a rendelést. (nem én voltam az első...)
Olyan 9:20 körül be is jutottam. Hú, be kell, hogy valljam, a T. Doktornő első látásra nem volt valami szimpatikus. Először is a kényelmes késés. Utána meg a kinézete. Képzeljetek el egy igénytelen, múlt század 80-as éveiből előkerült alkoholista takarítónőt, aki már 2 hete nem mosott hajat, és a fésűt is a zongorára tette... szóval egy loncsos hajú, flegma fejű, nyúzott arcú, szürkülő, gyűrött köpenyben.... Fú, hát ha nem látom saját szememmel, el sem hiszem. Na, mindegy, ő volt ott, mégiscsak orvos.
Megnézte a sebemet, úgy kábé kemény 0,5 másodpercig. Kérdezte mióta van ott, stb. Mindezt hót flegmán, unottan. Aztán feltette magának a kérdést, mi lehet ez? Talán ...? (latin szakszó), á, nem vagy ez? (másik latin szakszó).... vagy mégis ez? (első latin szakszó) á, az nem lehet, ahhoz túl fiatal. Erre beleszól az asszisztensnő: -miért ne lehetne, nekem is van. -Jó, akkor legyen ez: .... (első latin szakszó) És ráírta a papírra: napsugár okozta keratózis. És felírt egy krémet rá.
Mentem a gyógyszertárba, kiváltom a krémet, (gyógyszertári kevert krém), gyanúsan olcsó volt, és gyanúsan ismerős a neve. Rágugliztam, és kiderült, hogy ugyanazt a popsikenőcsöt írta fel, amit a gyerekorvos írt annak idején a pelenkás gyerekeimnek...
Hát, jó, végül is hámosító, bár én elmondtam a T. Doktornőnek, hogy kentem pl. Neogranormonnal is, és nem javított rajta. Na, majd a popsikenőcs. 2 hónap múlva visszamentem kontrollra.
Én 2 hónapig lelkiismeretesen kentem a popsikenőccsel, a seb és a folt maradt, a hámlás is, de azt szépen elfedte, bezsírosította a kenőcs. De azért ott volt.
Kontrollon persze, ugyanaz a doktornő. Ugyanolyan loncsos, mint a múltkor. Ugyanúgy csúszott az időpont, több, mint fél órát.
Bemegyek, kézbe veszi a papírt, olvassa.... nyúlik az arca, vág pofákat... és dünnyög: -Miiii??? Ki írta ezt a marhasá........ (itt gyorsan elharapta a szót, mert gondolom meglátta a saját nevét a papíron)
Na, jól kezdődik...
Gyorsan ránézett a sebre, csak úgy messziről, ülve maradva, és azt mondja nekem, kenjem tovább. (És felírja ugyanazt a popsikenőcsöt, amiből mondjuk még van otthon is bőven az előzőből.)
De mondom: -Doktornő, ez csak bezsírosítja a hámlást, nem lett jobb tőle, ugyanúgy ott van, és a seb se gyógyult be. Nem lehetne valami erősebb hámosítót felírni? Azt mondja felcsattanva: -Mit? Hámlasztót? Mondom szépen: -Nem. Hámosítót. Erre néz rám, mint a hülyére: -De hát ott van, írtam - és mutat a kezemben lévő receptre... -Jó- mondom, de ez nem sokat segít, ettől nem gyógyult eddig se.
Erre elkezd kioktatni: -Az csak egy seb. Majd be fog gyógyulni. Ezért nem kell orvoshoz jönni!!!
Hoppá... ez meglepett. Erre nem számítottam egy olyan embertől, akinek állítólag orvosi diplomája van. Még bátortalanul felteszek egy kérdést: -és ha nem fog begyógyulni, mert már hosszú ideje fennáll, eddig se gyógyult be? Erre a válasz, még mindig pattogós hangnemben: -akkor el kell menni a fül-orr gégére, és ott kivágják!
(na, gondoltam magamban, te az én arcomon csak ne vagdossál semmit amiről azt sem tudod, hogy mi az, meg különben is, ez a módja, hogy csak úgy odamegyek? Beutaló, vagy továbbküldés, semmi a papíromon?) Úgyhogy elköszöntem, és kijöttem a rendelőből.
Később találtam egy kenőcsöt, amitől a seb begyógyult, bár néha felreped a bőr, és visszajön, de ha nincs seb, akkor elhalványította a foltot, és meggátolta a hámlást. Pedig én nem vagyok orvos, csak kutattam a neten, és kipróbáltam sok mindent. Ekcémára való kenőcs az, ami valamit javított a dolgon.
Előzmény - 2.
Az előző sebet/foltot úgy-ahogy tudtam kezelni, tudtam rá sminkelni, nem örültem, mert tudtam, hogy nem normális dolog, de az előző tapasztalataim alapján évekig nem vettem rá magam, hogy bőrgyógyászhoz menjek.
De megjelent egy másik seb is az előző mellett. Erre is azt hittem az elején, hogy sima seb, csak mindig leesik a pörk, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez is egy nem gyógyuló valami. Direkt megfigyeltem, vigyáztam, hogy véletlenül se érjek a pörkhöz. Az volt, hogy kb. 1 hét után magától leesett, mintha gyógyulna a seb, de közben elkezdett nedvezni, mintha a bőr alól jönne, és ott belül nem gyógyulna. Kb. 1 év telt el a megjelenése óta, és mivel elég ijesztően viselkedett, nem halogathattam a bőrgyógyászt. Persze, az egészet nehezítette a covid helyzet. Várnom kellett. Nem volt rendelés. Később kiderítettem, hogy működik emailben tanácsadás, de egyszerűen nem tudtam egy normális felbontású képet csinálni a sebről. Ha messzebbről fotóztam, éles volt, de nem látszott semmi részlet, ha közelről fotóztam, homályos lett, ha makróztam, leárnyékolta a telefon.... úgyhogy teltek a napok, hetek... A seb nem javult.
Amikor végre beindultak a szakrendelések, azonnal hívtam a bőrgyógyászatot. Kaptam is időpontot, mégpedig szeptember elejére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése