Hobbibolt

Nincs túl sok hobbibolt a városban. Valamikor volt sok, egyre másra nyíltak, de valahogy be is zártak azóta. Viszont van egy, amelyik erősen tartja magát, habár vásárlót nem sokat látok benne, és én is nagy ívben elkerülöm egy ideje.

Nem véletlenül. Nem szeretem az olyan üzleteket, ahol a vevő csak zavaró tényezőként van jelen.

Eben az adott boltban már eleve egy plázapicsa jellegű csajszi van, de csak dísznek. Gyanítom, hogy ő a tulaj, mert egyrészt mindig őt látom ott, másrészt, ha alkalmazott lenne, már réges rég kirúgták volna, szerintem.

Már az első belépésnél fura volt, hogy nem köszön. Ül a pénztárgép mögött, felnéz, nyugtázza, hogy igen, bejött valaki, és ettől több reakció nincs. Az ember bejön, széjjelnéz, és ha vásárlás nélkül kifelé veszi az irányt, akkor utánaszól (vagy inkább nyávog) a pult mögül, hogy "-segíthetek valamiben?" Kösz, már nem, vagyis én úgy vagyok vele, hogy ha addig le se sz...rt, amíg az üzletben voltam, és ezután eldöntöm, hogy kimegyek, akkor már hagyjon békén, úgysem fogok visszafordulni.

Ettől függetlenül beugrottam néhányszor, valami apróságért, de kivétel nélkül rossz szájízzel jöttem el.

Vagy be sem tudtam menni, mert egyszerűen zárva volt az üzlet, vagy telefonált a kedves eladó hölgy, vagy rég nem látott barátnőjével csacsogtak valami nagyon fontos témáról, vagy kiflit csipegetett, de engem, mint vevőt kivétel nélkül, minden alkalommal levegőnek nézett. Sőt, volt hogy könyvet olvasott, szerintem észre sem vette, amikor beléptem, annyira bele volt merülve, biztosan nagyon érdekes történet lehetett. Épp akkor kérdezni akartam valamit, de aztán úgy döntöttem, nem zavarom, hagy olvasson a drága, én sem szeretem, ha olvasás közben megzavarnak. Úgyhogy, szép csendben, lábujjhegyen kijöttem. Ezek után jó ideig a környékére se mentem ennek az üzletnek, hiába ez esett volna útba, inkább elsétáltam egy másikba, egy távolabbi üzletbe, ha kellett valami.

Tegnap viszont valamiért ismét erre a régi bolt felé vettem az irányt, őszintén bíztam benne, hogy több mint egy év elteltével talán változott valami.

Persze, nem is tudom, miért nem lepett meg, hogy az üzlet ajtaján egy "rögtön jövök" tábla fogadott. Egy pár percig ácsorogtam, aztán sarkon fordultam, és elmentem. Ekkor, két üzlettel arrébb, megláttam plázapicsa kisasszonyt, amint csengő hangon kacarászik a szomszéd üzlet eladójával. Még annyit hozzáteszek, hogy az üzletek kirakatán keresztül szemmel tudta tartani a boltját, és nagyon jól láthatta, hogy valaki szíves bebocsátásra vár. De nem zavartatta magát.

MIután egy másik boltban megvettem azt, amit szerettem volna, csak azért is visszahúzott a kíváncsiság, hogy itt is szétnézzek. Pp szokás szerint pilantással nyugtázta, hogy valaki belépett a légtérbe. Ettől több reakció semmi. Ugyanaz az áru, amit a másik boltban megvettem, itt közel 200 ft-tal drágábban kínálta magát a polcon. Választék viszont kisebb. Nem is vettem semmit, na de nem is azért mentem.

Ezek után, kérdem én, hogy ez az üzlet vajon miből tartja fenn magát? Ilyen hozzáállás mellett, vajon meddig fog működni???

Én a magam részéről előnyben részesítem azt a boltot, ahol üdvözölnek, ha betérek, és sokkal szívesebben hagyom egy ilyen helyen a pénzem. Szerintem sokan mások is.