Hétvégén sütis nap volt, csináltam többek közt kókuszos golyót is. cseppet sem zavart, hogy nem volt otthon kókusz, volt viszont darált mogyoró. Kókusz helyett ez is megteszi, így tehát ebben hempergettem a golyszlikat.
Kicsit később a kicsi fiam kiment a konyhába.
-Aha! Én már tudom, mit fogok vacsorázni! - mondta.
-Na, mit? - kérdeztem.
-Láttam a konyhában szilvásgombócot! Azt kérek!
Szegénykém, kicsit elszontyolodott, amikor kiderült, hogy a várva-várt szilvásgombóc helyett mogyorós "kókuszgolyót" kap, és azt se vacsorára, csak utána desszertnek.
Erről a történetről eszembe jut a lányom első óvodai napja. Délben mentem érte. Megvártam, míg végez az ebéddel. Miközben öltözött, megkérdeztem tőle: -Na, mi volt az ebéd?
-Lekváros rántott husi!- mondta a gyerek.
Nem sokkal később a dadus néni kitolta az ebédes kocsit a folyosóra, rajta az ebéd maradványaival, ami nem volt más, mint derelye.
Igaz, kívűlről teljesen úgy nézett ki, mint egy rántott hús. Nem is csodálkoztam azon, hogy a gyermek is simán annak nézte. :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése