Újra kreatív

Elkészült végre a legújabb dobozom, persze ebből is ajándék lett. Egy teafilter tartó doboz.

Még időben, november végén megvettem minden hozzávalót, mert én aztán előrelátó vagyok, és nem hagyom az utolsó pillanatra az ajándékokat.

 (itt volt a régi blogban egy fotó, sajnos elveszett)

Na, persze.... :-))

Ehhez képest, éppen december 21-én kezdtem hozzá, mégpedig úgy, hogy az előre jól kitalált mintát elvetettem, és teljesen újat kreáltam. Először úgy terveztem, hogy kirakok egy kínai jelet, ami a teát jelenti. Na, levadásztam a netről, hogy néz ez ki, nagyítottam, nyomtattam, sőt, ki is raktam a fekete 1x1-es mozaikokból, amikor rájöttem, hogy a háttér azért még túl nagy falat lenne nekem. (na, persze, ha nem 2 nappal karácsony előtt kezdtem volna el...) Így tehát addig-addig rakosgattam a kis mozaikszemeket, míg összeállt egy könnyebb minta. Addigra elég késő este lett, így a mintát kirakva letettem a szoba egyik sarkába, és kb. két napig rettegtem, hogy bele ne rúgjon valaki. 23-án este végre eljutottam odáig, hogy felragasszam a mintámat, ami csodálatos módon megúszta a felrúgást. (ami egy négytagú családban köztudottan nagy dolog!)

Még szerencse, hogy nem 24-re kellett, mivel a barátnőmnek szántam, és hozzájuk kicsit később szoktunk menni. Na, így lett időm fugázni, festeni, szárítani, szalvétázni. Mikor azt hittem, hogy végre kész, valahogy nem tetszett az egész. Nem volt jó a narancssárga szín, valahogy nem ezt képzeltem. Másnapra megálmodtam, hogy át kell kenni barna üvegfestékkel. reggel az volt az első, hogy feltúrtam a készletemet, és hurrá!... nem száradt be a barna. Átfestettem, jobb lett. A doboz nagyon klasszul mutatott, de a tetején a mozaik.... mintha külön életet élt volna. Magához a mozaikhoz illett volna, de a dobozhoz nem illett a fuga.

Kitaláltam, hogy átfestem. Mármint a fugát.  A doboz színére. Azért bennem volt a félsz, hogy nem-e fogom elcseszni az egészet, de végül bebizonyosodott, hogy jó döntés volt.

És végül itt van, amiről annyit beszéltem. A doboz:

 

 

Amikor csomagoltam, a fiam szomorúan nézte. -Odaadod? -kérdezte. -Igen. -mondtam-hisz azért készítettem.

-Ó, én úgy bíztam benne, hogy megtartjuk magunknak! - mondta a fiam.

Erre megnyugtattam, hogy bármikor csinálhatunk ebből még egyet.

(persze, mondani könnyű... :-)) de nekifogni :-))

MIndenesetre úgy veszem, hogy kaptam egy megrendelést egy ilyen dobozra. A fiamtól...