Nyílt napok

Nyílt nap is volt a suliban, ugye ilyenkor a szülő beülhet az órára, és meglesheti mit csinál a csmetéje az iskolában.

A nyílt nap az valójában egy nagyon jó dolog, ami bosszant, az egyes szülők viselkedése. Ugye volt már az oviban is ilyen. Na, ott azzal akasztottak ki, hogy az anyuka a fényképezővel kattogott, az apuka meg a videokamerával járkált össze-vissza, hogy a legjobb képet kapja el a gyerekéről. Az, hogy óvónéni foglalkozást tart, és esetleg zavarja, vagy netán a többi szülőt zavarja...nos, ez meg sem fordul abban az újgazdag fejükben. de a legjobb az volt, akik a nagyit is behozták, ami önmagában még nem lett volna baj, de ez a nagyi ritka kotnyeles volt, állandóan beleszólt, hogy menjél már drágaságom, meg csináld már drágaságom, meg figyelj már drágaságom. Szegény "drágaságom" nem tudott a foglalkozásra figyelni, mert mindig a nagyira figyelt.

Na, ez volt az ovi. Azt hittem, az iskolában komolyabb szülők lesznek. Tévedtem.

Igaz, pozitív dolog volt, hogy nem került elő egy fényképező, és egy videó sem. Még mobillal sem fényképezett senki.

Itt az egyik dolog, ami nem tetszett, hogy direkt megkérték a szülőket, hogy egy családból csak egy ember jöjjön, mert kevés a hely, nehezen fogunk elférni. Erre egyik helyről eljött anyuci meg apuci (biztos össze vannak kötve) a másik helyről anyuci, meg nagymami (ez is ritka kotnyeles volt) a harmadik helyről meg anyuci és tesókája. (talán keresztmami)

A másik dolog, amit viszont ritka nagy bunkóságnak tartok, hogy jónéhány (!) szülő, óvónéni, akárki, jó 10 perces késéssel csörtetett be a terembe. És itt most nem arról van szó, hogy egy ember késve jött, és sűrű halk bocsánatkéréssel lábujjhegyen beoson, és ég a feje, hogy megzavarta az órát. Neem! Itt valósággal csörömpöltek, kuncogtak, húzgálták a széket, és egyáltalán nem zavarta őket, hogy már régen megkezdődött az óra. Mindez legalább háromszor el lett játszva az első negyedórában. Ráadásul az egyik csörténél pont az én gyermekem beszélt, és engem nagyon érdekelt volna, hogy mit mond, de erről pont lemaradtam, hála egyes bunkó szülőtársaimnak.

Most őszintén: Ha a gyereknek ott kell lennie az iskolában 3/4 8-ra, akkor a szülője miért nem képes 8-ra odaérni????  Egyáltalán hogy várja el akkor a gyerektől, hogy pontos legyen?

És van még egy dolog, amitől a plafonon vagyok, ez pedig a szülő szereplése. Hogy egyesek nem képesek tudomásul venni, hogy ha beengedik őt egy foglalkozásra, ahol tanítás folyik, akkor ő ott csendes szemlélő, és pofa be, és úgy figyel, nem pedig szerepel. Komolyan, kedvencem, amikor beszólnak a gyereknek: -Csináld már, nem figyelsz! -Szegény gyerek azt sem tudja, hogy most a tanító nénire figyeljen, vagy az anyjára. Másrészt szerintem ilyenkor a tanító a főnök, az van, amit ő mond, és megtisztelem azzal, hogy nem szólok bele.

Olyan is történt, hogy  a tanító néni azt mondta: -Gyere Tomi! - erre az egyik okostojás anyuci beleszólt: -Menjél már Domi! Nem hallod?

Szegény Domi zavarban volt, mert ő figyelt, és nagyon jól hallotta, hogy a tanító néni Tomit hívta, és nem őt.

Anyuci meg önmagát minősítette ezzel. De az sem volt jobb, amikor a két testvér-anyuci egymás ellen bíztatták a hozzájuk tartozó kiscsajt, hogy: -Írjad már befele azt a piros pontot! Miért nem írod már! Azt mondta a tanító néni! Írjad!....

Szóval, ez  a viselkedés egy kicsit elkeserítő.

De ezektől eltekintve, azért nagy élmény volt látni, milyen ügyesek a kölykök, és az is jó érzés volt, hogy az enyém is mindent tudott, amit kérdeztek tőle. Ráadásul érdekes volt látni, hogy mennyire másképp tanítanak manapság, sokkal többet mozognak a gyerekek, többször mennek a táblához, és nem csak hallgatják a tanulnivalót, hanem igenis, aktívan részt vesznek a feladatokban. Mindezt rengeteg játékkal körítve.

Azt hiszem, jó lehet manapság kisiskolásnak lenni...