Mi már túl vagyunk az idei farsangon. Ebben az iskolában mindig január végén tartják a bulit. Kicsit mérgelődtem is, hogy minek ez a nagy kapkodás, amikor ott van az egész február, de állítólag a járványos időszak elkerülése miatt tartják korábban, mert sok gyerek betegség miatt lemaradt róla. Most, az idei influenza-időszakot alapul véve, ebben lehet is valami.
Ami rosszul jött, hogy nem tudtam előre, és csak néhány nap maradt a felkészülésre. Persze, az én fiam azt találta ki, hohy lovag szeretne lenni, de olyan sisakkal, aminek lehajtható arcvédője van. Vagyis, az egész jelmezben ez lett volna a lényeg.
Namármost, honnan szedjek én január végén ilyen lovagi csodasisakot? Tescónál még éppen csak rendezik a jelmezes területet, lidl, aldi majd februártól kínálja, egyéb üzletekben éppen ki volt rakva néhány tavalyról megmaradt jelmez, persze lovag még véletlenül sincs. Már a munkatársakat is mozgósítottam, hogy ha valaki játékbolt felé jár...vagy ha lát valahol..... nem lett.
Végső ötletként felhívtam egy kölcsönzőt. Hölgy nagyon kedves. Persze, van, több fajta is, be kell jönni, kiválasztani, felpróbálni...életemben nem hoztam még kölcsönzőből jelmezt.
Délután elmentünk. Ajtó, zárva. Kis meglepődés után észreveszem a feliratot: "tessék kopogni" Kopogunk. Közben mögöttünk egy család, 3 gyerekkel, a legnagyobb max 3 éves.
Hölgy nyitja az ajtót, ideges. Hogy itt mindenkinek jelmez kell? Hogy csak az jöjjön be, akinek tényleg kell. (Jó, majd beküldöm a gyereket egyedül, vagy mi) Bár gyanítottam, hogy főleg a sokgyerekeséknek szólt, bár ők nem reagáltak, gondolom, apuci is, anyuci is látni akarták a hercegnő jelmezt, a kisbabákat meg nem hagyták az ajtó előtt.
Na, jó, mi külön vagyunk, bementünk. Egy keskeny folyosón vannak a jelmezek, oda se lehet rendesen állni, megnézni, nemhogy még közlekedni is mellette. Közben kapjuk az instrukciót, hogy válasszuk ki, amelyik tetszik, és ott bent (egy lyukban) fel lehet próbálni. Ja, méret semmi, fiús-lányos minden ömlesztve, szorosan, alig lehet látni, mi az. Bátorkodom szólni, hogy bocsi, nekünk csak egy lovagos kellene.... erre megkapjuk az ideges beszólást: -mondtam, hogy ott van, meg kell keresni.
Na, jó, -mondtam magamban- ha nem a gyerek boldogsága függne ettől a vacak jelmeztől, most, ebben a pillanatban fordulnék ki innen.
De gyerek csalódna, nem tehetem. Persze, előzőleg megbeszáéltük, hogyha nem lesz lovag jelmez, akkor előszedjük a tavalyi, túró rudisat, az isiben úgyse tudják a gyerekek, hogy tavaly az oviban már viselte egyszer. Hátam mögött testes asszonyság óbégat, hogy jaj, nem fog kiférni. (mármint a keskeny folyosón) befelé vajon hogy jött?
Közben sokgyerekes anyuka talál lovagot, pedig hercegnőt keres. Aztán talál még egyet. (az egyik egy sima köpeny, a másik mellényes, de a sisakja mindkettőnek olyan fejre simulós fajta) Mutatom gyereknek, ez van. Gyerek dünnyög: -Na, jó, akkor inkább leszek túró rudi.
Több se kellett, uccu kifelé, hölgy kienged, közben újra kedves. Ó, nem sikerült választani? (na persze, kifelé vette az irányt a bevétel. Mellesleg nem is lett volna olcsó. Örülök, hogy így alakult. Nem lett volna nagy kedvem otthagyni a pénzem)
Szóval, farsang napján gyermekem a jól bevált túró-rudiban parádézott. Nagy sikere volt a gyerekek körében, és még a zsüri tetszését is elnyerte. Egy kisautó, ill. busz volt a nyeremény. Az öröme határtalan.
Azt hiszem, végül ő se bánta, hogy lemondott a lovag jelmezről, végül is, nem csinált rossz cserét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése