Már régebben megfigyeltem, hogy az emberek a vonaton csak úgy leülnek a helyükre, nem köszönnek, hiába ül ott a négyes ülésen már valaki. Pedig egy jónapot illene azért szerintem, ha már egymás képét fogjuk nézni 2-3 órán keresztül. Még az elköszönés csak-csak, mondjuk úgy 10-ből 8-an mondják leszálláskor, hogy viszlát, de érkezéskor csak lecuccol, és lehuppan a helyére.
Nekem ez fura. Még a fülkés, helyjegy nélküli vonatokban illett köszönni, meg persze megkérdezni, hogy van-e szabad hely. Most meg...enyém a hely, leülök, azt' ez van. Jó, hülyén jönne ki, ha helyjeggyel a kezemben megkérdezném, hogy szabad-e az a hely, de köszönni azért lehet. Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése