Nem annyira jó érzés, ha valaki becsapja az orrom előtt az ajtót... Bár, azt is nézni kell, miért teszi. Ha van rá oka, akkor még meg is értem. De érzésnek nem valami jó. De ha csak úgy, mert:- csak???
Ez pontosan így igaz a blogokra is.
Igen, van néhány blog, amit figyelemmel kísérek. Ezeket bloglistába gyűjtötem.
Az egyikük tegnapi bejegyzését még olvastam. Semmi extra, semmi dühöngés, semmi sértődés, semmi vita....egy tök átlagos bejegyzés volt.
Ma viszont ez a kép fogadott:
Puff. És persze, hogy nem vagyok meghívott.....
Tudom, mindenkinek jogában áll bármikor bármi magyarázat nélkül zárttá alakítani a blogját, de ez akkor is: Pofáraesés. Nem számítottam rá, na.
Azért kíváncsi voltam, hogy vajon mi válthatta ki ezt a hirtelen blogbezárást, és belestem. (Igen, ki lehet cselezni a tiltást... egy ideig)
Hát, mit mondjak... semmi magyarázat, semmi jel.......ez is egy tök átlagos, hétköznapi bejegyzés volt. (és azért takartam ki a szöveget, mert tisztletben tartom a blogíró óhaját, miszerint ezentúl nem akar piszok, idegen olvasókat a blogján.
Rendben van, kedves Z! Ha Te nem akarod, hogy ezentúl olvassam az írásaidat, akkor én úgy döntöttem, hogy nem is érdekel. Annyira nem volt benne semmi extra. Le is szedtem a listáról.
Csak éppen nem értem, mi ez a hirtelen zár...
És ha belegondolok, hogy végül is, bármelyik általam olvasott blog bármelyik pillanatban bezárhat.... hát, nem vagyok boldog...
Azt azért bátorkodnék itt jelezni, hogy a két legkedvencebb blogom, akik innen, az oldalsávomból is elérhetőek, ---->
szóval, remélem, ők nem tervezik bezárni a blogokat.
De ha mégis így lenne, akkor Kedves Bodza, és Kedves Cicó, kérlek szépen, hogy küldjetek nekem meghívót, mert egy lezárt blogban még üzenni sem lehet, és én nagyon szeretem olvasni, amiket írtok!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése