Mert ingyen minden kell - sztori

Régebben történt, hogy felraktam a facebookra egy helyi csoportba egy tárgyat, hogy aki szeretné, ajándékba odaadom.
Rögtön jelentkezett is egy nő, hogy stop, neki kell. Ennyit és nem többet. (Láttam, hogy nem helyi, hanem egy távolabbi faluban lakik, nem akarom bántani, de ránézésre kicsit olyan... falusi, na.)
Írtam neki, hogy rendben, és a város melyik területére kellene jönni, és hogy mikor szeretné elvinni.
Semmi válasz.
Másnap sem.

Közben rámírt egy ismerősöm, hogy a barátnője pont ilyen akármit keres, és ő szívesen elvinné neki, de fizet érte, nem várja el ingyen.
Visszaírtam neki, hogy ugyan valaki lefoglalta, de azóta nem jelentkezik, és nem tudom, hogy mi van, de ha eljön érte, akkor odaadom neki, és nem kell fizetnie semmit.
Erre az ismerősöm kocsiba ült, eljött, megkapta a cuccot, örült, és hozott cserébe egy tábla csokit.
Itt akár le is zárulhatna a történet, de nem.

Mert úgy kábé 1 hét múlva jelentkezett az első illető, hogy akkor mikor jöhetne.
Megírtam neki, hogy mivel nem jelentkezett, ezért odaadtam másnak.

Erre kiakadt, hogy ő nem az interneten éli az életét, meg ünnepeltek a családdal, és különben is, írta, hogy stopp!!. (a helyesírásáról inkább nem nyilatkozom semmit)

Na, mondom, jól van, higgadj le, van egy másik hasonló tárgyam, mint az előző, azt szívesen odaadom, ha kéred, csak, hogy ne maradjon benned rossz érzés - de most utaztam el, úgyhogy csak a jövő héten tudom odaadni. (itt pontos dátumot írtam)
Rögtön lehiggadt, és persze, hogy kell.

2 nap múlva rámír, hogy itt van a valakije a környéken, és most el tudna menni, ha oda tudnám adni, és írjam a pontos címet hogy hova menjen.
Én csak lestem, hogy ez a nő most ennyire hülye, vagy ennyire nem tud olvasni, szöveget értelmezni, de vettem egy nagy levegőt, és leírtam neki még egyszer, hogy most nem vagyok otthon, és pontosan melyik naptól kezdve tud érte jönni, és akkor jelentkezzen.

Hát azóta is jelentkezik :-) ennek több, mint egy éve már....
Ennyire kell neki a cucc...

Na, én biztosan nem fogok könyörögni neki :-)

Egyébként van egy ismerősöm, ő csinálta ezt, hogy ha valamit ingyen, vagy ajándékba kínáltak, akkor rögtön lecsapott rá, függetlenül attól, hogy valóban szüksége volt-e arra a dologra, vagy sem. Lényeg, hogy ingyen volt, és ne vigye el más, csak ő. (egy ideje már tiltottam őt az ingyenesen elvihető posztjaimról, annyira unalmas volt..., de igazából ott rágtam be, hogy mindent elvitt szívesen, de egy köszönöm, vagy köszi, nem jött ki a száján...)

Visszajelzés vagy inkább a hiánya

Most mondjátok meg, miért annyira nehéz visszajelezni a mai internetes, okostelefonos világban? Ráadásul még plusz pénzbe sem kerül.

Ha eladok valamit a neten, és megkapom az árát utalva, én szoktam írni az illetőnek, hogy köszi, megérkezett a pénz, és feladtam a csomagot.
Cserébe soha nem kapok olyat, hogy köszi, megjött a csomag, vagy valami hasonlót. Pedig jólesne. És szeretném tudni, hogy minden rendben van-e.
Fordított esetben, ha nekem küldenek valamit, akkor veszem a fáradtságot, és írok, hogy köszönöm, megjött, örülök, minden oké.

Vagy ez manapság már nem szokás?
Csak nekem természetes?

Jó, nem túlzok, 10 esetből 1 vissza szokott jelezni. De ez nagyon rossz arány, sajnos...

Helyzetjelentés - 10. Boka - megvan a gyógymód... de ki merjem mondani?

Ki merjem mondani, hogy tényleg jó?
Régen írtam már, hogy mi a helyzet a bokámmal, de azt hiszem, megtaláltam a gyógyulást, csak vártam, hogy tényleg igaz-e.
100 %-osan még most sem merem kijelenteni, pedig már kábé 2 hete nincs vele gond. De hát a babona, ugyebár :-D :-D úgyhogy inkább nem mondom ki. Mert most annyira jó :-)

Azért ez egy kicsit elkeserítő, hogy magadnak kell megtalálnod a diagnózist, és a kezelést is, mert az orvosok az "átlag betegséget" kezelik, és ha valakinek egy kicsit más baja van, kicsit eltér a megszokottól, akkor arra már nincs idejük. Igen, még a maszekok is. Meg az egyébként jó orvosok is. Sajnos.
Na, most én nem vagyok orvos, tehát az alábbi tapasztalatokat és tippeket a saját szervezetem alapján állítottam fel, nem biztos, hogy másnak is hasonló tünetek esetén ez lesz a jó, tehát utánozni csak saját felelősségre :-) bocs, de ezt muszáj volt leírnom, de szerintem mindenki érzi, hogy mi a jó neki.

Szóval, ott hagytam abba, hogy javult-javult a bokám minden kenőcstől jegeléstől, TENS-kezeléstől, pihentetéstől, de valahogy mozgásra, gyaloglásra mindig vissza romlott, és feszült, égett ott a belső boka alatti területen. Tehát minden csak tüneti kezelés volt. Mehettem volna vissza a dokihoz, injekcióra, attól  is biztosan elmúlt volna, de mit érek vele, ha a mozgásra visszatér az egész? Az okot kellene megtalálni, hogy miért gyullad be állandóan az az ín.

Megpróbálom összeszedni, mire jutottunk. (Mármint én, a logikám, és az internet :-)

Egyik reggel felkeltem, és felültem, törökülésben, úgy, hogy a talpaimat egymás felé fordítottam, és akkor feltűnt. Hogy mi? Hát az, hogy a két lábfejem nagyon nem szimmetrikus. Mintha a bal egy kicsikét el lenne fordulva. Másképp állt a nagy lábujjam. Kicsit megmozgattam a lábfej ízületeit, és az is feltűnt, hogy a bal nagyon könnyen mozog, míg a jobbnak van némi ellenállása. És a bal lábfejem íve mintha egy kissé erősebb lenne. (torkosabb) Szóval, elég nagy volt a különbség a kettő között.

((Ide berakok egy képet is, bár, nem igazán adja vissza, és itt már nem volt annyira nagy az eltérés, de még mindig eléggé látszik.))

 

És amikor ez feltűnt, elkezdtem agyalni. Először is, olyan, mintha összébb tartaná valami a bal lábfejemet, mintha meg lenne egy kicsit rövidülve a talpi fascia. Elkezdtem egy kicsit maszírozni, előrefelé, mintha nyújtanám a szalagokat, és ezáltal kiderült, hogy a talpi íven is fáj egy kicsit, meg fent a lábfejnél, a nagyujjam és a 2. ujj közötti területen is, ugyanúgy. Enyhén fáj, nyomásra, ha végighúzom rajta az ujjamat. Plusz vannak fájó pontok. A talpi íven a fájó pontnál meg mintha egy kis csomócskát is éreznék. Hasonlót, mint egy trigger pont. Ezen kívül találtam a sarkamnál is egy ugyanilyen nyomásra fájó pontot, meg a lábfejemen is még egyet, a 4-5-ös ujj között.

Tehát összefoglalva. Itt fájnak nyomásra:

Aztán eszembe jutott, hogy például, amikor a sportcipőt vettük, és az eladó csak úgy mellékesen megkérdezte, hogy nincs-e nekem egy kis harántsüllyedésem. Én azt mondtam, hogy nincs. Már csak azért is, mert az orvos is megnézte, nincs-e valami süllyedésem, de ő is azt mondta, hogy nincs. És utána olvastam, néztem a talpamat, megvan a 3 támaszkodási pont, a talajon állva a lábujjaim normálisan állnak, tehát igazából nem lehet harántsüllyedés.

 

De azért nem hagyott nyugodni a dolog, és rákerestem a harántsüllyedést megelőző gyógytornára. 3 gyakorlatot találtam:

1. Behajlítani a talp felé az összes ujjat, majd vissza.

2. Ugyanígy behajlítással a talajon előre, majd hátra haladni a talppal

3. Talp a talajon, és csak a nagyujjat felfelé emelni.

 

Ezeket csináltam minden nap, plussz a maszírozást is. Aztán azt vettem észre, hogy egyre kevésbé ég az ín bokám alatt a nap folyamán, és feszülő fájdalmat sem érzek. Pedig egyre többet gyalogoltam, mozogtam. Már az első héten jobb lett.

És később azt is nyugtáztam, hogyha reggel felülök törökülésbe, akkor már nincs akkora aszimmetria a két lábam között. És mintha már annyira laza sem lenne, ha a kezemmel mozgatom. Még nem olyan, mint a jobb, de sokat javult.

 

És azért nem írom még teljes bizonysággal, hogy teljesen meggyógyult, mert azért még szoktam érezni egy kis különbséget a két lábam között, pl. enyhe feszülés formájában, főleg, bizonyos cipőkben. És a feszülő érzést a talpi ívemen is szoktam érezni enyhén, ami korábban nem volt.
Tehát nem tökéletes, de mindennel együtt most már annyira jó érzés, hogy nem kell annyit szenvednem vele. Főleg, így közel 1 év után.

És bízom benne, hogy ettől is jobb lesz.

 

Ettől fellelkesülve beneveztem egy kis helyi akadályos versenyre. 5 km. Júniusban. Addigra már jónak kell lennem.
 





Parkoló

Na, ezt is megértük, van felfestés a parkolónkban:-)

Igaz, itt a ház előtt általában tudtak parkolni az emberek, felfestés nélkül is. Van egy parkolósziget, 6 db autó fér el egymás mellett, és szemben is 6 db autó. Középre ültettek egy fát, ehhez lehetett igazodni.
Ment ez felfestés nélkül is.
Az én szomszédaim tudnak parkolni. :-) Nem úgy, mint ők:
(mert amúgy felfestették még nagyon sok helyen)

Na, de 30 év után végre parkoló festésünk is van. Ez azért jó hír, vagy nem?
:-)

Napi idióta, vagyis kettő

Csak a szokásos...
Közlekedés, autóvezetés.

Az a szerencsétek, hogy nem szoktam ész nélkül kifordulni, még akkor sem, ha egyébként elsőbbségem van. Mert figyelek. Veletek ellentétben.

Két pasas jött egymás után, az első telefonált, a másik meg ész nélkül utána.

És mindketten elnézték az elsőbbségadás kötelező táblát.

Meg lehet köszönni nekem, hogy nem lett kocc.

Amikor pénz van, de mi nincs?

Szóval, nem tudom, hogy hívják azt a jelenséget, amikor valakinek van bőven pénze, de mégis sajnálja kiadni valami apróságra, ami azért fontos lenne. Mint pl. amikor valaki megveszi a jó drága autót, de már sajnálja a pénzt egy pár ezer forintos kihangosítóra, és inkább átkacsázik a másik sávba, mert telefont nyomkod. És ha nem sajnálná azt a kis pénzt kiadni, akkor nem veszélyeztetné magát, meg másokat sem.
Na, mindegy, mert ez az a téma, amitől falnak megyek, de most nem erről van szó.

Csak ez jutott eszembe a napokban, amikor láttam egy csajt a sípályán.

Először az tűnt fel, hogy az a síruha van rajta, ami nekem is nagyon tetszik, és én is ezt akartam megvenni. (mellesleg nem állt jól rajta, olyan kicsit tramplis az egész benyomás, valószínüleg azért, mert hiányzik a kabátból az a női karcsúsított szabás, amitől csini lesz, úgyhogy nem is bánom, hogy nem vettem meg. Vagyis én fel sem próbáltam, csak szemeztem vele)

Aztán végignéztem a csajon, full snowboard felszerelés, a Decathlonból, ruha, cipő, deszka stb. csak ami látszott, az meghaladta a 100 ezret, és még nem is számoltam az aláöltözéket.

Szóval, látszott a csajszin, hogy van pénz, bőven.

És ez a csajszi, ebben a full snowboard-szerkóban ott bénázott a pályán, egy pasival, de annyira, hogy rossz volt nézni.
Konkrétan felsétáltak a pálya szélén egy kicsit, hogy lejtsen, ott a csaj ráállt a deszkára, a pasi meg rendes cipőben (tehát nem síbakancsban, vagy deszkával) a csaj előtt, hátra lépkedve fogta a kezét, és tartotta, hogy le ne csússzon. Így jöttek le a lejtőn, hogy a deszka széles részével előre, és a csaj nyújtott lábbal, egyenesen állva. Még nézni is kínlódás volt :-)
A pasi néha megpróbálta elengedni a csaj kezét, hogy egyensúlyozzon, de ez nem nagyon sikerült.

Hát, komolyan mondom :-) én nem vagyok snowboard oktató, de azt még én is tudom, hogy ennek nagyon nem ez a technikája.

És ekkor mondtam azt, hogy látszik, van pénz, de egy oktatóra már sajnálta?

Na, jó, ne legyek rosszindulatú, és ne ítéljek első látásra.
Lehet, hogy csak nem volt hely a síoktatáson.

De akkor is: ha már megveszem (vagy megvetetem valakivel) ennyi pénzért ezt a felszerelést, akkor már csak utána nézek, hogy egyáltalán mi ez a sport, és mik az alapjai. Vagy nem?? Hogy kell irányítani, meg minden.
Pont elég videó és leírás van a neten.

De amit láttam, attól még én is jobban megtanítottam volna. Komolyan, kedvem lett volna szólni nekik, hogy nagyon rosszul kezdik, és ebből soha nem lesz snowboardozás. De nem szólok, mert mi közöm hozzá? Ők tudják, ha nekik jó ez, akkor nekem is jó. Bár, inkább csak sajnálom őket, de főleg a csajt.
Vagy még azzal is többet értek volna, hogyha egy kicsit nézik, hogy az oktatók hogy tanítanak másokat.
De nem, ők inkább "bénáztak"

Mert biztos vagyok benne, hogy ez után a csajszinak hamar el fog menni a kedve a snowboardozástól.

Ezt jól megjavítottam :-) ....avagy, ha a hülyeség fájna....

Na, szóval az történt, hogy még a karácsonyi sütés-főzés idején bepakoltam a kenyérsütőgépbe a beigli hozzávalókat, majd indítottam /volna/... és semmi...., vagyis nem indult...és hozzá egy kis égett szag is társult. Ó, a franc...

Hát, nem örültem neki, mert megszoktam, szerettem ezt a kis gépet, de úgy belegondoltam... 16 éve használom, végül is, kiszolgálta az idejét, nincs mese, venni kell majd újat.

A régit azért még nem dobtam ki. Újat sem vettem. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lett a baja, és nem javítható-e véletlenül. Mert én szerettem ezt a gépet.

Ma előszedtem, hogy na, akkor szétszedem, és ha menthetetlen, akkor kuka.

De valami kis hang belülről azt súgta, hogy nézzem meg még egyszer, hogy tényleg nem működik?

Bedugtam, rendesen becsipogott, nyomom az 1-es programot, indul rendesen. Megörültem: ó, hát ez megjavult. Nyomom a 8-ast, semmi. Elszomorodtam, ó, hát mégsem javult meg. 1-esen indul, 8-ason nem.
(Egy kis magyarázat. A kenyérsütő gépen elől vannak az olyan programok, amik dagasztanak és sütnek, hátul pedig a részprogramok, ami pl. a csak dagasztás)

Nézem tovább: de hát a 2-es is jó, mi van ezzel? Vagy a vezérlőpanel ment ki? Végignézem. Mindegyik indul rendesen, csak a 8-as nem. Hát, attól még talán használható.

Aztán megnézem még egyszer, szemüveggel. (ez fontos)  Ó, B+!!! Leesett! Nincs ennek a gépnek semmi baja!!!

Egyszerűen csak nem a 8-as program a dagasztás! Az van odaírva, hogy "Backen" vagyis SÜTÉS. A 7-es program a dagasztás. Hogy ezt hogy néztem el, hogy keverhettem össze, vagy hogy felejthettem el, nem tudom. De csak vertem a fejem a falba (ez persze képletesen értendő :-))) hogy lehetek ekkora hülye??? Még majdnem kidobtam ezt a jó kis gépemet!!

Így már értem, hogy miért nem indult el a motor, és miért volt az a kis égett szag :-)

Nem a gép hülye, hanem aki programozza :-)
De a lényeg, hogy gyorsan és ügyesen megjavítottam :-D

Ennek örömére sütök is egy kis pogácsát.
Ezzel a jó kis géppel: