Volt itt a művházban a Csodák Palotája bemutatója. Már volt ilyen jó pár éve is, akkor még ovis volt a gyermek, és a város főterén volt felállítva a sátor, és néhány napig látogatható volt. Persze, ez nem télen volt.
Most sokkal kevesebbet kaptunk, mármint időben. csak 2 napig volt elérhető a rendezvény, ráadásul két hétköznap. Nyitva tartás 18.00-ig. Mi persze, odaértünk 17.00-re..... Belépőjegyet kellett venni, és a beengedő hölgy szólt, hogy ez a jegy csak 1 óra hosszat érvényes. Mondjuk, ráírva sehol sem volt az időkorlát..., de különben is, olyan felesleges volt erre felhívni a figyelmünket, ha akartunk, sem maradhattunk volna tovább.
Na, de lényeg, hogy elmentünk, és a gyermek nagyon élvezte a játékokat. Mindet, sorban. Hamar el is telt az idő, de azért sikerült mindegyiket kipróbálni.
Volt ott egy játék, amiről már hallottam, de eddig még nem volt szerencsém igaziban is látni. Ez pedig a Bolyongolyó. Nagyszerű építő játék, a lényege, hogy olyan pályát kell építeni, amelyen végiggurul a golyó, anélkül, hogy kirepülne a pályáról, vagy megállna közben. Gyermekem nem is tudom, hányszor kezdte újra, hányszor variált a pályán, míg végül sikerült neki egy használhatót építenie. Jó lenne itthonra is, na, nem mintha nem lennénk tele játékkal.... de ez olyan, ami elég sokáig lekötné a gyereket, szóval nekünk bejött. :-)
Kép forrása: www.csaladinet.hu
Na, de hogy ne legyen minden olyan tökéletes, volt azért negatív dolog is. Például az, hogy az újság programajánlójában direkt beleírták, hogy ez a kiállítás, vagy nemistudommi, főleg 9-10 éves kortól javasolt. Ennek ellenére tele volt a terem apró gyerekekkel. Nem óvodás korúakkal, mert őket éppen már érdekelné is az egész, hanem alig totyogó, másfél-két éves apróságokkal. Nem tudom, miért gondolták a kedves szülők, hogy ez egy fasza kis játszóház lesz...vagy csak simán eltéveszették a házszámot? Ráadásul ezek a gyerekek el voltak engedve. Úgy értem, hogy össze vissza mászkáltak, nyomkodtak mindent, elvették a labdát, ami az egyik szemléltetőhöz tartozott, majd volt visítás, mert nem akarta visszaadni... a bolyongolyó apró alkatrészeit az egyik csöppség sorra vette a szájába, úgy kellett szólni másfelé bambuló anyjának, hogy vajon ez rendben van így? Mondott egy -Jaj nem szabad!-ot, aztán bámészkodott tovább. A gyerek meg ette a műanyagot. Volt egy másik kis bölcsis is, akinek kerestem, de nem tudtam beazonosítani az anyját. (lehet, hogy csak úgy beengedte az ajtón...) Ez a kiskölyök nem zavartatta magát, mászott a nagyok mögé a székre, ahol azok játszottak, szedett le mindent az asztalról, meg nyomkodott minden gombot. Mint egy kisördög. (lehet, hogy tényleg csak úgy beküldték az ajtón...) Volt egy gombnyomogatós játék, ahol az volt a feladat, hogy ahol kigyulladt a lámpa, azt a gombot kellett gyorsan megnyomni. Számolta a hibákat, és a reakcióidőt is. /Jó kis torna volt egyébként. / Na, itt a kisgörcs is leállt gombokat nyomogatni, éppen, amikor Bence a játék közepén volt. Persze, rengeteg hibát jelzett... A következő játéknál szintén. Tetszettek a kisfickónak a gombok. Láttam, hogy Bencének viszont nem nagyon tetszett, de nem szólt, csak mérgelődött. Mivel mások is vártak már a játékra, én bizony eltereltem onnan a kiskölyköt, hogy Bence nyugodtan végig tudjon játszani egy menetet. Csakhogy a kissrác nem nagyon akart elterelődni onnan, és ennek hangot is adott. Visítósat. Na, gondoltam, mindjárt itt lesz az anyja, és jól kioszt, hogy mit molesztálom az ő kölykét, amikor az szórakozik. De semmi... egyik irányból sem. Na, ezen a ponton már biztos voltam benne, hogy ezt a gyereket csak úgy beterelték az ajtón...
Csak az a baj, hogy játszóházat tévesztettek...
(mondjuk, csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy sose értettem, hogy lehet egy ekkora kiskölyköt csak úgy elengedni, hogy ne figyeljen rá senki, meg otthon kirakni az udvarra, hogy játszál gyerek, aztán meg csodálkoznak, hogy elcsavarog, meg beleesik a gödörbe)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése