Vannak ezek a levelezős versenyek, aki akar, jelentkezhet, ill. ha kifizeti a "nevezési díjat", akkor a gyermek időnként kap egy feladatlapot, amit megoldva vissza kell küldeni.
Az én fiam is jelentkezett, már tavaly is, és az idén is, környezetből. (szerintem ez nem is volt kérdés nálunk :-)) hogy magyar, matek és környezetismeret közül melyiket válassza) A feladatokat szépen, önállóan megoldja, amit nem tud, kérdez, aztán vagy megmondom, hogy hol tud utánanézni a megoldásnak, vagy beírjuk a "góglébe". Persze, annyira nem nehezek a feladatok, megbirkózik vele a gyerek.
A legutóbbi szülőin előadta magát az egyik (hp) anyuka, talán nem titok, de ezt a típust nagyon nem bírom, kifelé játssza az eszét, de belül üres, pénz nem számít, másra sincs gondja, csak a gyerekére, de a műköröm a fontosabb, na mindegy, szóval előadta magát, vagyis inkább nyávogott, miszerint: -Mégis, mi az értelme ezeknek a versenyfeladatoknak? Ő nem érti... a gyereket nem érdekli, hozzá se kezd, de így mi az értelme, ha a szülő oldja meg ezeket a feladatokat???
Hát, Tanár néni elnézően mosolygott, mert mégis, mit lehet erre reagálni, pedig mondhatta volna, hogy akkor mi a francnak kellett kérni, nem volt kötelező, vagy talán meg kellett volna kérdezni a gyereket, hogy fiam, akarod-e, és elmagyarázni neki, hogy ha igent mondasz, és kérjük a feladatokat, akkor azt meg is kell csinálni. Amennyit tudsz, annyit.
Végül is, nem vérre megy. Csak egy kis gyakorlás, érdekességek, egy kis plussz, amit talán a gyerek is szívesen vállal időnként. Legalábbis a Tanár néni szerint a többi gyerek szereti, és várja is a következő feladatlapot.
Talán nem tévedek, de ők saját maguk dönthettek arról, hogy mit vállalnak, és nem anyuci döntött helyettük. Mert nem mindegy. Nagyon nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése