Szóval, ott tartottam, hogy nem javult a csípőm. Illetve tudtam menni, de csak lassan, sántikálva, keveset, és akkor is fájt.
Közben meg minden bajom volt, lelkileg is a padlón voltam, mert ugye én azelőtt minden héten 2-3-szor futottam olyan 3-5 km-t, és bicikliztem is elég sokat. Most ez a mozgás is nagyon hiányzott, rosszul viseltem a kényszerpihenőt, és a csavargásokról, a bevásárlásokról, sétákról már ne is beszéljek. Most úgy éreztem, be vagyok zárva otthon, és a munkahelyen sem tudtam úgy teljesíteni, (pedig segítettek, de az nem ugyanaz, mint amikor én csinálom meg a feladatot) persze, otthon sem bírtam sokmindent csinálni, pl. a takarítás se ment.
Augusztus közepén beszéltem a barátnőmmel, aki eü dolgozó, és segített nekem abban, hogy minél hamarabb bejussak egy jó orvoshoz az ortopédia szakrendelésre, hogy végre derüljön már ki, mi a bajom, és kapjak megfelelő kezelést.
Október elejére tudott időpontot szerezni. Igen, ismerettséggel is csaknem 2 hónappal későbbre tudtak csak időpontot adni.
Mit tehettem, kivártam. Közben kenegettem a mentolos kenőccsel. Mindig úgy éreztem, kicsikét javult az egész ha pihentem, de mozgásra továbbra is fájt.
Viszont ahhoz, hogy szakrendelésre bejussak, kérnem kellett egy beutalót hozzá a háziorvostól.
Elmentem, mondom neki, hogy szeretnék kérni egy beutalót az ortopédiára. Azt mondja erre, hogy: -Minek az magának!
Hű... hát, nem akartam utálatos lenni, így szépen előadtam: - Július óta fáj a csípőm, azóta sem jött rendbe, és szeretném, ha megnézné egy szakorvos.
Erre ő: -Hát ez nem így működik...
Én (még mindig kedvesen, és naívan): -Akkor hogy működik? Én nem tudom.
Ő (megnézi a gépben az előzményt): -Hát még nem is küldtem röntgenre..
Én (nem kérdeztem meg, hogy vajon mi a francért nem küldött): -akkor küldjön a doktornő röntgenre, nekem mindegy, csak valaki végre állapítsa meg, hogy mi a bajom, mert ez nem állapot.
Közben az asszisztensnő elkezdett kérdezgetni, mivel hiányosan voltak kitöltve az adataim. (a múltkor úgy látszik, nem volt fontos, pedig kétszer is jártam már itt)
Én beszéltem az asszisztenshez, kicsit ferdén álltam, mivel a jó lábamra helyeztem a súlyomat, a rosszat meg kíméltem.
A dokinő meg a hátamnál egyszercsak -minden előzmény nélkül- elkezdte ököllel ütögetni a derekamat... Kicsit felment bennem a pumpa, mert ő lehet, hogy csak megvizsgált, de
1. nem szólt, nem tudtam felkészülni
2. elég erőseket ütött, nem esett jól, főleg, hogy nem oda figyeltem
3. ütögetés után nem mondott semmit, nem kérdezte tőlem, hogy fáj-e vagy nem, csak visszaült.
Szóval, nem tudom, mit képzel, mi vagyok én? Egy darab hús??? Nem kellene esetleg emberszámba vennie, és felkészíteni a mozdulatára? Nem kellene kommunikálni velem? Főleg, hogy tudja, hogy fájdalmaim vannak, és látja, hogy nem egyenes tartásban állok???
A végén ideadta a beutalót. Nem küldött röntgenre. Nem is tudom, minek kellett akadékoskodni.
Azt írta rá, hogy artrozis (?).
folyt. köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése