Mivel már kb. 8 és fél hónapja kínlódok a fent említett nyavalyával, úgy döntöttem, leírom a kálváriámat, hátha valakinek hasznos lesz.
Tavaly, júliusban kezdődött. Hajnalban felébredtem arra, hogy fáj a csípőm bal oldala. Volt már máskor is ilyen, vagy a csípőmben, vagy a vállamban, de 2-3 nap alatt elmúlt a fájdalom. Nem is igazán tudtam, hogy mitől jön elő, és mitől múlik el. Fájt, nehezen mozogtam, de azért tudtam, aztán a fájdalom csökkent, majd vége lett.
Azt meg kell említenem, hogy előző nap túráztunk egy kicsit, fent voltunk a hegyen. Azon a hegyen, ami nem is túl magas, és ahová már ki tudja hányszor, gond nélkül felmentem, és ennyi mozgás korábban meg se kottyant nekem. Hogy most ettől kezdett el fájni a csípőm, vagy nem... nem tudom.
Másnap elindultunk hazafelé, persze tömegközlekedéssel, csomagokal. Pesten volt egy pár elintéznivalóm, nyilván gyalogolni is kellett. Fájós csípővel, assan, de elég sokat mentem.
Harmadnap hazaértünk, és nekem mennem kellett dolgozni. Ekkorra már el kellett volna, hogy múljon a fájdalom, de nem múlt el, hanem egyre csak rosszabb lett. Mivel 2 hét szabadság után muszáj voltam bemenni dolgozni, kénytelen voltam fájdalomcsillapítót bekapni, hogy bírjak mozogni. Persze, ekkor már csak ülni bírtam, nem erőltettem a mozgást, mert éreztem, hogy ez már nem piskóta.
Hazafelé a kocsiban alig bírtam már nyomni a kuplungot. Ezen a ponton vettem tudomásul, hogy nem bírom használni a lábamat. És tetszik, nem tetszik, el kell hogy menjek táppénzre. Azonnal orvos, mert ha most felmegyek a lakásba, egyáltalán nem biztos, hogy egyhamar le tudok menni az orvoshoz.
Szerencsére pont délután rendelt.
Besántikáltam a háziorvoshoz, elmondtam, mi a problémám. Meg hogy maradnék otthon a héten.
A doki megnézett, nem mondott semmit, felírt valami gyógyszert. Kérdezem, mi lehet ez a fájdalom? Nem reagált. Kérdezem újra: -ez valami gyulladás? Válaszol: -igen, olyasmi. Kérdezem, és mitől lehet? Erre a válasz: -ez olyan hirtelen szokott jönni... meg (miután megnézte hány éves vagyok), hogy ez kopik. meg valami becsípődik... (hát köszi, sose volt gond az ízületeimmel, szerintem nem ezek, de hát én nem vagyok szakember, csak érzem)
(Utálom az olyan orvost, aki nem kommunikál velem, nem tájékoztat, nem vesz emberszámba..., egyszerűen le szeretném cserélni, csak még nem tudom kire, addig marad)
Szóval, felírt kétféle gyógyszert, az egyik valami gyulladásgátló, a másik valami izomlazító. Ezt szedjem, és a héten pihenjek otthon. Ja, meg írt egy mentolos krémet, amit gyógyszertárban kevernek. Fogalmam sincs, mire jó.
(otthon megnéztem a gyógyszert, amit felírt, és mindkettő hatóanyaga megegyezett egy-egy olcsóbb árfekvésű gyógyszerrel, ráadásul ugyanazzal, amit a párom szed a gerincsérv műtétje óta) Úgy látszik, a doktornő nem foglalkozott azzal, hogy az olcsóbb gyógyszert írja fel, vagy kinézte belőlem, hogy van elég pénzem rá...
Másnap (kedden) eljutottam odáig, hogy ha nem mozgattam a lábamat, akkor is fájt. Nem tudtam hova tenni, nem tudtam aludni, fájt a hátam a fekvéstől, mert csak háton volt kevésbé rossz, ráadásul kánikula volt, izzadtam rendesen. Persze, hívott a főnököm, hogy miért tolok ki velük, és mikor megyek már... Mondtam, hogy ezt a hetet nagy valószínűséggel otthon töltöm.
Így is lett, tehát kedd, szerda, csütörtök eltelt a pihenéssel. Pénteken még mindig kegyetlenül fájt, úgy döntöttem, nem megyek le a dokihoz, adtam magamnak még egy hétvégét. Picikét javult, már csak mozgásra fájt, nyugalomban nem. de a mozgás még mindig keserves volt.
(Csütörtökön megint hívtak a munkahelyről, hogy mikor megyek már, mert kellenék. Mondtam, hogy amint bírok, megyek, de akkor sem leszek teljes értékű munkaerő, mert csak ülő munkát tudok elvégezni. Mondták, hogy nem számít, segítenek mindenben, csak menjek már...) Hát jó.
Hétfőn már úgy-ahogy elsántikáltam, lementem a dokihoz a táppénzes papírért. Bementem, mondtam, hogy mi van, hogy fájt a csípőm, picit javult, de még mindig nem az igazi, és van itt egy táppénzes papírom is. Erre a dokinő mormolt valamit az orra alatt, annyit értettem, kicsit flegmán, hogy -hát ha muszáj... (gondolom dolgozni) és ennyi. Kérdeztem, mire számíthatok, kb. mikor gyógyul meg, mennyi időre számítsak, úgy vártam volna, hogy foglalkozik velem, de nem...Nem mondta, hogy szedjem-e a gyógyszert, nem mondta, hogy ha lehet pihenjek még, nem mondta, hogy próbáljunk mást, nem mondta, hogy csináljunk vizsgálatokat... nem mondott semmit, csak ideadta a papírt, és ennyi.
Én meg gondoltam, már javult valamennyit, csak elmúlik lassan. De nem.
Ja, és még mindig nem tudtam, mi a bajom.
Próbáltam keveset mozogni, végül is rosszabb nem lett, csak éppen jobb sem.
folyt. köv..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése