Csúsztak is az időponthoz képest, de igazából nem is számítottam másra.
Kicsit hülyén éreztem magam a sok valóban rozzant beteg között, úgy éreztem, engem a doki nem is fog komolyan venni, hogy a valódi problémás betegek között mit keresek én itt egy kis csípőfájdalommal.
Bejutottam, elkezdtem mondani, mi is a problémám. Kb. fél mondat után doki félbeszakított. Vizsgálat, tekergetett. így fáj -nem, és így - nem. És itt - aú, igen. Jó, csináljunk egy röntgent.
A papírra ráírta: trochanter táji bursitis (?) Kb. 2 percet töltöttem a rendelőben.
A röntgen viszonylag hamar ment, habár itt is teltház volt. Utána vissza a dokihoz. A röntgenfelvételem már a monitorján volt. Ekkor már több időt fordított rám: elmondta, hogy mi a problémám, az, amit gyanított, miszerint az inak alatt van egy párna, az ún. nyáktömlő (bursa), és ez van begyulladva nálam. Meg is mutatta pontosan a röntgenképen, hogy, hol a gyulladás. Azt mondta, hasonló ez, mint a teniszkönyök, és jegeljem, meg pihentessem, felírt egy tapaszt (ketoprofén hatóanyaggal) és ha ettől nem javul, akkor be kell injekciózni, és az általában segíteni szokott. Ennyi.
Végre megvolt a diagnózis, A tapaszt fel kellett íratni a háziorvossal. Felírta, persze, szokása szerint nem mondott semmit, csak az asszisztensnő tett egy megjegyzést, hogy ő nem hisz a tapaszokban...
Hát én hiszek. Kiváltottam, nem volt olcsó...
Kicsikét ismét javult a helyzetem a tapaszolás hatására, már többet bírtam sétálni egyfolytában fájdalom nélkül, de még mindig messze voltam a normális állapotomtól.
Mivel már tudtam, hogy konkrétan mi a probléma velem, így rá tudtam keresni az interneten is a dolgokra. Többek közt azt találtam, hogy belsőleg az ibuprofén, külsőleg a ketoprofén lehet hatásos. Így szükség esetén bekaptam 1-1 fájdalomcsillapítót. (Advil, Algoflex)
A barátnőm mutatott egy sprayt, aminek az a neve, hogy ketospray. Azt mondta, recept nélkül vásárolta. Mondom, hogy lehet az, amikor tudtommal a ketoprofen tartalmú szerek újabban receptkötelesek. Mondta, menjek az "M" gyógyszertárba, ott adnak, ott vette ő is, nem kellett recept.
És ez egy külön kis sztori:
Természetesen elmentem én is az "M" gyógyszertárba, ahol először is, vártam... Ketten dolgoztak éppen, az egyik gyógyszerész éppen kiszolgált, a másik pedig régen látott kedves ismerőseivel vihorászott oldalt. Különösebben nem zavartatták magukat, mert amikor az egyik befejezte a kiszolgálást, rám nézett, és a legnagyobb lelki nyugalommal elsétált hátra.
A másik sem nagyon zavartatta magát, vihorászott tovább, végül is, rajtam kívül nem volt más vásárló. Én meg vártam. Normális esetben már rég kifordultam volna az ilyen helyről, de mivel bíztam benne, hogy itt kapok azt, ami nekem kell, így türelmes voltam.
Kis idő múlva észrevette magát a vihogós, illetve nem is igazán ő, hanem a régen látott ismerőse mondta, hogy akkor nem is zavarják tovább, és mennek, és majd találkoznak... (ezúton is köszönöm neki)
Végre foglalkozott velem a nő, és elmondhattam mit kérek. Persze, nem adott, nem túl határozottan, de receptet kért. Mondom hogy hogy jutottam ide, eü. dolgozó ajánlotta, mert itt adnak recept nélkül,, és most nem tudom feliratni, de nagyon kellene... stb... de különösebben nem hatotta meg. Hozzak receptet, és már fordult is el, hogy megy be hátra. (még jó, hogy mást nem akartam venni) hát jó - gondoltam- azt várhatod, mert ha én receptet hozok, akkor biztosan nem ide....
Kérdem a páromat: -van nekünk gyógyszerész ismerősünk? azt mondja: -van. Akkor irány oda.
Bementünk, (rég jártunk ott) főnökasszonyt keressük... hát, mondják- itt olyan nincs. Nézünk egymásra, hogy ez meg hogy lehet, hát akkor köszönjük, semmi (gondoltam, én nem égetem magam, hogy itt is elküldenek, hogy menjek irassam fel....) de akkor kijött hátulról a vezető, és kérdezte, miben segíthet, merthogy a főnökasszony átadta már neki a boltot.
Hát, mondjuk, hogy kellene nekünk egy gyógyszer, de nincs róla recept, és nem tudjuk, hogy enélkül megkaphatjuk-e esetleg. Kérdi, melyik az, nézi a gépben, természetesen van, és ide is tudja adni. (végül is nem egy erős valami, nemrég még recept nélkül is simán vásárolható volt)
Szóval, így lett Ketospray-m, amivel egy darabig kenegettem a fájós csípőmet.
Ezután valahogy közepes állapotba kerültem, és onnan nem javult. Igaz, nem is romlott.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése