Scrapbook

Nem tudom, hogy kell kimondani, azt hiszem, így kell leírni. Kreatív albumkészítést jelent. Nézegettem a neten jó néhány oldalon, nagyon klassz dolgok készülnek így. Kézzel is, meg digitálisan is.

Ahogy nézegettem a szebbnél-szebb alkotásokat, rájöttem, hogy hiszen én is ilyen scrapbook albumokat készítek, már gyerekkorom óta. Jó, az enyém talán nincs ennyire szépen kidolgozva, de talán a lényeg ugyanaz.

Mindig is úgy állítottam össze az albumaimat, hogy a képek mellé írtam 1-2 mondatot, melléragasztottam a belépőjegyet, vagy a helyi prospektusból kivágott térképet, képet, és az egészet díszítettem néhány kis rajzzal, vagy öntapadós matricával. Mondták is mindig az ismerőseim, hogy az én albumaimat olyan jó nézegetni.

Sőt, már anyukám is ilyen albumokat készített a gyerekkoromról, kidíszítve, melléírva. Sokszor ledöbbentem azon, hogy másoknál csak úgy bele vannak hajigálva egy dobozba a fényképek, dátum, meg minden nélkül, ömlesztve. Nálunk mindig minden albumba volt rendezve. Ezt szoktam meg, ez volt a természetes.

Most, a digitális fotók világában is megcsinálom minden nyaralásom kézbe fogható albumát. Sokkal szívesebben veszem kézbe, és sokkal hamarabb belenézek, mint a gépben, vagy lemezen tárolt fotókba. Általában 300 képből válogatok egy 100 képes albumot. Legtöbbször a 10x15-ös, 100 képes albumot használom, mégpedig azért, mert ahol a képeket előhívattam, mindig adtak egy ilyet ajándékba. Elég időigényes kiválogatni a képeket, többet szoktam előhívatni, mint kell, és itthon egy második körben újra átválogatom, hogy mi kerüljön be a nyerő 100-ba. Utána kinyomtatom a kommentár-csíkokat, és felvagdosom. Mivel ez az album csak a fotókra korlátozódik, nincs helye a szövegnek, ezért simán ráragasztom a képekre.

De van egy szép, 200 képes, szöveghelyes albumom is, még üres, a legközelebbi külföldi, (tengerparti) nyaralásomra tartogatom. Talán majd jövőre… (ez kívánság, óhaj-sóhaj)

Addig meg maradnak a kis albumok, ott sorakoznak a könyvespolcon. Jó végignézni rajtuk, Olaszország 1994, Spanyolország 1998, Horvátország 2006, Németország 2002 és 2007, Balaton több évszámmal… stb. és a kisebb albumok. Sokszor előveszem, végiglapozom valamelyiket, főleg télen, vagy ha rosszkedvem van, ilyenkor felvidít a sok szép tengerparti kép, a nyár színei, és felidéződnek az emlékek, hogy de jó is volt. Ilyenkor szinte érzem a tenger illatát, vagy a német képeket nézegetve felrémlik, hogy milyen tiszta volt a levegő ott fent, 3000 m magasban, a Zugspitze-n.

Sőt, lényegében az óvó nénik is scrapbook albumot kaptak búcsúajándékként, erről talán írtam is korábban. Egy 20 oldalas kis 10 x 20 cm-es album, nyomtatott, laminált oldalak, spirálozóval összefűzve, és a fényképeket digitális technikával kidíszítettem, szöveget írtam mellé, időrendi sorrendbe raktam, és aki látta, dícsérte, hogy hű de jó, de ötletes. Csak amikor készítettem, még nem tudtam, hogy ezt scrapbooknak hívják. Most már tudom.

Tehát, még egy hobbi :-))