Crazy 5K

Regisztráltam erre a versenyre, és sikerült is végigcsinálnom!
https://www.crazy5k.com/hu
Egy 5 km-es pályán 10 db felfújható akadály van felállítva, és ezeken kell átkűzdeni magunkat.
Nincs időmérés, nincs szintidő, és az akadályokat ki is lehet hagyni, ha valaki úgy ítéli meg. Tehát semmi komoly megerőltetés, ezért is vállaltam be.

Az előzményekről annyit, hogy persze, hogy nem tudtam edzeni semmit, mert még mindig ott volt egy aprócska fájdalom, amire vártam, hogy múljon, mellesleg nem akartam tömény izomlázat, a verseny pedig közeledett.

A csípőfájdalommal kapcsolatban ott tartotttunk, hogy kaptam ismét egy injekciót, és nem sokkal ezután elmentünk nyaralni. A fájdalom szépen csökkent, tudtam gond nélkül sétálni, biciklizni... na igen, egy hibát megint elkövettem: a tengerparton béreltünk biciklit, és hát volt ott némi emelkedő, amire nem kellett volna feltekernem, mert így kapott egy kis erőltetést a csípőm... de hát annyira jó volt a tengerparton bringázni.... bíztam benne, hogy nagy gondot nem fog okozni.

Nem is volt semmi, elmúltak a dudorok is, amiket korábban éreztem, és a fájdalmas pontot sem tudtam nyomással megtalálni, csak annyi volt, hogy érzésem szerint 1 db ín még, valahogy mindig nem úgy működött, ahogy kellene.

Tehát ezek alapján bevállaltam a versenyt, persze tudtam, hogy nem fogom végig futni.

Az elején nagyon tötyögősen indultam, direkt koncentráltam arra, hogy nehogy elvigyen a tömeg magával... én szépen a saját tempómban mentem. (Annyira lassan futottam, hogy a MiBand aktivitásmérőm többször is gyors sétának regisztrálta.) Azért annak örültem, hogy nem én voltam az utolsó :-) később meg nem számított, mert utolért a későbbi futam, és összeért a mezőny. Meg hát ez nem is arról szólt, hogy ki hanyadik.

Az első akadály után éreztem, hogy hú de gyenge vagyok... de azért tötyögtem tovább. Kb. 3 km-ig bírtam is, végig koncentráltam, hogy nem érzek-e fájdalmat, vagy húzódást... nem volt semmi. 3 km után már többnyire sétáltam, így kb. 1 óra alatt sikerült teljesíteni a távot.

Elfáradtam nagyon, de alapjában véve jól éreztem magamat.

A fájdalom másnap jelentkezett, hajnalban. Egyrészt egy igen erős izomláz a combomban (pedig bemelegítés, nyújtás megvolt) másrészt pedig egy jelentős fájdalom mindkét csípőmben. Persze, a bal jobban fájt... 1 nap pihenő, hétfőre jobb lett, de még megvoltak a fájdalmak, keddre úgy-ahogy rendeződött.

Viszont bejelentkeztem lökéshullám terápiára, arról majd később.

A CRAZY 5K versenyről:

Alapjában véve igen jól megszervezett, és jó hangulatú verseny volt.
Volt néhány hiányossága: amikor megérkeztünk, pl. sehol nem volt kitáblázva, hogy merre van a parkoló. Senki nem irányított. Bal oldalt volt egy nagy parkoló, többen oda beálltak, így én is. Pillanatok alatt megtelt. Besétáltunk a regisztrációs sátorhoz, közben láttam, hogy közelebb is lehet parkolni, és rengeteg hely van. Szóval, valaki vagy valami tábla tájékoztathatott volna erről.
 Átvettük a pólót + rajtszámot, (csak úgy kézbe) itt viszont semmilyen igazolványt nem kértek, tehát bárki nevezésével indulhattam volna. Ez azért is érdekes, mert egy nevezés átírása 1500-2000 Ft-ba került volna.
Bent már tökéletesen ki volt írva minden, ami kell.
Ezután volt még sok idő a rajtig, visszasétáltam az autóhoz, és közelebb hoztam. (Voltak kiváltságosok, akiket beengedtek a közelebbi árnyékos parkolóba, engem nem, pedig volt még ott hely.) A parkolás 200 Ft-ba került.

A pályáról: Nagyon jól, ötletesen volt kijelölve a pálya, középen volt egy terület, ahová a nézők besétálhattak, és minden akadály ennek a sétaútnak a közelében volt elhelyezve, így a kísérők tudtak fényképezni, vagy bíztatni a hozzájuk tartozót. A negatívum, hogy senki nem figyelte azokat, akik nem akartak futni, és lecsalták a pályát. Egyszerűen át lehetett sétálni, nem érdekelt senkit. Mondjuk nem nagyon értem az ilyet, minek nevezett, ha nem csinálja becsülettel végig, ez tényleg nem egy időmérős, hajtós verseny volt, lehetett sétálni, aki nem bírta, de szerintem a kiírt távot azért illett volna teljesíteni. Na, és milyen lekiiemerettel veszi át az érmet az ilyen? ... (szerintem semmilyennel, de mindegy)
Érdekes, nekem rossz csípővel, edzés nélkül indulva meg sem fordult a fejemben, hogy ne menjek végig becsületesen, ahogy kell, de hát nem vagyunk egyformák. Nekem ez a jó érzés, hogy végigcsináltam, és megérdemlem az érmet.

A másik: a tolakodósok. Na, hát ehhez is pofa kell szerintem, itt is hangsúlyozom, hogy nem volt tétje, nem volt időmérés, és annyira sokat nem is kellett várni, hogy ne lehessen kibírni. Volt egy fehér pólós csapat... (valami Dekor)... na ők aztán nagy ívben letojtak minden sorban állót, és az utolsó akadálynál, ahol kissé feltorlódott a sor, ők előre mentek a csapattársukhoz, miszerint ők együtt vannak. (hát nem láttam a kötelet, amivel össze lennének kötözve.) max. 10 embert kellett volna kivárniuk, és ráadásul haladt a sor, de ők erre nem voltak hajlandók.
A célban az éremosztás után a vízosztáshoz is soron kívül, oldalról jöttek. Mert ő szomjas. Ja, mert más, aki rendesen sorban áll, ő nem??? Na, hagyjuk... nem láttam a pólójukról, hogy honnan jöttek, csak a keresztnevük virított a hátukon.
Vannak versenyzők, akik nem figyelnek a körülöttük lévőkre, csak mennek. Vagy nem várják meg, míg az előttük haladó végez. Ezek szabályosan fejbe rúgják a mellettük állót, ha az nem húzódik arrébb. Szomorú... Vagy amikor a 100 kilós emberke röhögve ugrált és ledobta magát, nem foglalkozva azzal, hogy mellette a negyed annyi súlyú gyerekek merre repülnek szét. Mondjuk ők legalább nem sérültek meg ha elestek, csak néztek mérgesen... nem esett jól nekik.
Vagy amikor az alagútban lassan araszolva haladtam, és hallom, a hátam mögött liheg a csajszi,és szid hogy nem tud haladni. (majd félreállok, nem? választott volna másik akadályt, max 3-an voltunk a 6 db csőben. Bele kellett volna nézni, vagy várni egy kicsit, de egyeseknek a türelem az nem erősségük.... )
Volt egy csajszi, szintén csapattal, aki nagyon ment volna a csapat után, kicsit erőszakosan mászott volna, nem érdekelte, hogy mellette elindultam. Erre én visszaléptem a földre, és magam elé engedtem, a következő szöveggel: -menjél nyugodtan, látom csapattal vagy, ne maradj le tőlük. Erre ment, de még annyit sem bírt kinyögni, hogy: köszi...

A harnadik: tele volt a pálya bogyókkal :-) Énszerintem az elkövetkező évben előre megcsináltam az összes szerencsémet, mert egyszerűen nem lehetett kikerülni, annyira tele volt a pálya. Gondolom, élő fűnyírót használtak :-))

A végén nagyon szép érmet kaptunk, a frissítőponton nem volt tumultus, mindenki el tudta venni az innivalót, és a végén amit kaptunk vizet, tökéletesen le volt hűtve a kellemes hőmérsékletre, hogy iható legyen, és jól essen a futás után.