2017. szeptember 26., kedd

Lökéshullám terápia tapasztalatok - 3. kezelés

A harmadik kezelésen ismét új dolgozó volt, illetve ugyanaz, akivel a felelősségi nyilatkozat aláírásánál már találkoztam....Végül is leadta a kezelést rendesen, de semmi pluszt nem kaptam tőle, úgy értem sem érdeklődést, se egy kedves megjegyzést, se egy mosolyt. Semmit, amitől egy kezelést jobbá lehet tenni.

De mindegy, jó volt ez így is, mármint a kezelés az tökéletes, és kedves is volt, csak éppen olyan kötelezően kedves. Na, itt látszik a különbség, hogy emberileg mennyire nem mindegy, hogy kihez kerülök.
Én azt tanultam annak idején az eü. suliban, hogy a betegek lelkét is kezelni kell, mert nem tárgyak a futószalagon, hanem emberek, és úgy is kell bánni velük. Egy kis kedvesség, együttérzés sokban segíti a gyógyulást. Na, erre én nem vagyok képes, és ezért is nem dolgozom az egészségügyben.

A kezelés közben nem éreztem fájdalmat, csak enyhe nyomásérzékenységet a beteg területen. Hazafelé vezetve már kezdett előjönni a fájdalom, volt olyan, hogy kábé úgy éreztem, mintha a csontomat verték volna szét :-) de ez szerencsére múló fájdalom volt. Éreztem továbbá apró kis nyilallásokat is. Otthon tudtam pihenni, és jegelni.

Másnap reggelre már nem volt annyira gázos a mozgásom, mint a múlt héten. Fájdalom, és nyillalás azért megvan, de valahogy jobban elviselem. Próbálom kímélni magam, amennyire lehet.

Az Eplényi Spartanon pedig nagyon elgondolkodtam, hogy vállaljam- ne vállaljam... szinte fél percenként változik a véleményem. Ez azért elég kemény pálya.
Jó, lehet végig tudnám csinálni, de addigra éppen csak rendbe jönnék, és így nem lenne fokozatos terhelés, és mi van, ha megint elcseszem magamat,és kezdődik minden elölről?
Mi van, ha nem tudok hazavezetni? És anyagilag is elég húzós...
De mi van, ha ettől jobb sosem lesz a csípőm, és a múltkor is átvészeltem a Crazy 5 km-t? És tavasszal megígértem, hogy most megyek. Á, nem tudom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése