Altatásos műtét előtt szükség van néhány vizsgálatra.
1. Belgyógyászat
Reggel 8-ra volt időpontom. Az épületbe belépéskor már rutinos voltam, és odamentem az asztalnál ülőkhöz azért a kis covid-papírért, ami nélkül elméletileg szóba sem állnak velem sehol. Felmentem a szakrendelőhöz, és kicsit elcsodálkoztam, hogy üres volt a folyosó. Sehol, senki. Bent, a rendelőben volt némi motoszkálás, tehát vártam. És vártam... és vártam...
Közben érkezett dolgozó, és még egy beteg a szomszéd rendelőbe. Tehát, vártam. Bentről beszélgetés, kávézás hallatszott ki, vártam, míg befejezik.
8:20-kor észrevettem egy papírt a rendelő ajtaján, miszerint csak a sürgős eseteket látják el. Kicsit ideges lettem, de azért vártam még. Hogy őszinte legyek, ebben a pillanatban nem úgy láttam, mintha annyira le lenne terhelve az egészségügy. Legalábbis itt, ezen a helyen biztosan nincs.
8:25 körül érkezett még egy beteg. Kérdezte tőlem, hogy van-e rendelés. Mondom, vannak bent, de még nem jött ki senki, úgyhogy nem tudom.
8:30 körül kinézett az aszisztens. Odaadtam neki a papíromat, kérdezte, hogy miért jöttem, elmondtam (mondjuk, rajta volt a papíron) erre visszakérdezett: -egyáltalán megcsinálják most ezt a műtétet? Mondom: -Biztos szóltak volna, ha elmarad. Kérdezi még: röntgenen voltam? Mondom: -nem. De miért nem, hát az is kell. Mondom: -engem senki nem küldött röntgenre. Na, itt ezen a ponton már igencsak felszökött a vérnyomásom.....
Ezután még vártam egy kicsit, majd beszólítottak.
És hogy őszinte legyek, eddig tartott a negatív rész, amikor már bent voltam a rendelőben, onnan már pozitív volt minden. A vizsgálat, a hozzáállás, minden. És kiderült, hogy tényleg nem kell röntgen. És nem éreztem futószalagnak az egészet, volt rám ideje az orvosnak, nem sürgette az, hogy kint rengetegen várakoznak.. és valahogy így kellene folynia minden vizsgálatnak, persze, tudjuk, hogy nem így van, de most egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy magán rendelőben lennék.
A vérnyomásom kicsit magasabb volt, nyilván, valahol nem is csodálkoztam rajta... Persze, rá lett fogva arra, hogy biztosan izgulok. Hát persze, hogy izgulok :-) Én meg hallgattam arról, hogy valójában miért lett magas.
Végül is, mindegy. Majd helyreáll. Amúgy meg egészséges vagyok.
2. Aneszteziológia
A belgyógyászat után átmentem az aneszteziológiára. Itt viszont rengetegen voltak. Tudtam, hogy időpont ide, vagy időpont oda, én innen egyhamar nem szabadulok.
Jól gondoltam. Eleve két rendelő közül csak az egyik működött. A betegek meg csak jöttek és jöttek. Már akkor több, mint 1 órás csúszás volt, amikor én beadtam a papírt.
Mindegy, vártam, mit tudok mást tenni.
Számolgattam az embereket, hogy hányan lehetnek még előttem, de nem volt könnyű, mert jópáran kísérővel érkeztek. Volt, aki teljes családdal, (egyes családoknál ez így szokás, hogy csoportosan járnak..) a gyerek ott unatkozott, nyávogott, meg rohangált felváltva. Na, azt is hallgatni kellett... Kicsit idegtépő várakozás volt.
Végül behívtak, kikérdeztek, kicsit türelmetlenül, de már észre sem vettem... Csak meg mertem kérdezni, hogy mi számít műtétnek, és mi nem.... mert én tényleg nem vagyok tisztában vele. Csak az altatásban végzett műtétre kíváncsiak, vagy a helyi érzéstelenítés is az, vagy csak az, mihez be kellett menni a műtőbe, vagy az is, amit a szakrendelőben gyorsan elvégeztek, vagy az nem műtét, csak beavatkozás... na, mindegy, nem lettem okosabb, én csak az altatós műtéteket mondtam el..... Végül is, megkaptam a papírt, hogy altatható vagyok. Csekély 2 óra csúszással az időponthoz képest.
És várakozás közben, ahogy gondolkodtam, hogy hogyan tovább, meg ahogy ott unalmamban olvasgattam a papíromat, akkor vettem észre, hogy b@sssz, nekem még ma vissza kell mennem a szakrendelőbe, ahonnan indították ezt az egészet.... Ott volt az időpont is, csak éppen külön, és lejjebb, és sokkal nagyobb betűtípussal, mint az előző két időpont...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése