A műtét napja
Reggel a megadott időpontban ott voltam a betegfelvételi ablaknál. (persze, éhgyomorra, se evés, se ivás, pont, ahogy kérték) Mondom, hogy miért jöttem, és adnám be a papírokat, mire az ott dolgozó rákérdez: -Covid teszt van?
Mondom: -nincs, miért, az is kell? (Ezt eddig valahogy nem mondta eddig senki... én azt hittem, hogy legutóbb, amikor a pálcikával levették az orr- és torok váladékot, az volt a teszt, de ezek szerint mégsem....) Azt mondja: -Igen, védettségi igazolványtól függetlenül, mindenkinek kell egy covid gyorsteszt. Menjek a folyosó végére, balra, és ott megcsinálják. És ha készen lesz, akkor menjek vissza.
Mentem.
A folyosó végén rengetegen voltak, persze, mindenki tesztre várt... Kábé egy fél órát vártam, mire beszedték a papírokat. Kérdezték, mikor lesz a műtét, mondom:- ma. -Jó, várjon, majd behívjuk.
Jó, várok...
Közben jöttek és jöttek az emberek.
Amikor az aszisztens kijött a rendelőből, rögtön körbevették, és jöttek a kifogások, kérések: -mennem kell dolgozni, nem venne előre? -Ma lesz a műtétem, sietnem kellene (b+ másnak is) -gyerekkel vagyok (gyereknek hangja nem volt) -Kisgyerek otthon vár - Kismama vagyok nem bírok állni ... stb. stb.... lényeg, hogy sokan nem bírnak, vagy nem akarnak várni. És akkor még nem is beszéltem a "csókosokról" aki mozgósít egy eü-ben dolgozó ismerősét, és csak úgy besétálnak soron kívül. Az ilyenek nem is tudom, mit képzelnek, vagy mit éreznek közben, amikor soron kívül besétálnak... a többiek vajon miért ülnek ott, nincs más dolguk, vagy mi? Nekem is van eü. ismerősöm, nem is egy, de eszembe nem jutna egyiket sem elrángatni a munkájából csak azért, mert nekem éppen nincs kedvem várni... Na, mindegy...
Már több, mint egy órája ott vártam, de gondoltam, majd behívnak, nem idegeskedtem. Én ott voltam időben. Ha meg valaki szóvá teszi, hogy miért késtem, akkor majd megmondom, hogy a covid-tesztnél kicsit sok volt a "tolakodós soronkívüli" amiről én mit tehetek?
Aztán egyszer csak sorra kerültem. Levették a mintát, mondták, hogy üljek még le odakint, és majd szólnak, ha kész lesz az eredmény. 15 perc múlva szóltak is, hogy negatív lett, és mehetek a felvételihez. (a rossznyelvek szerint biztosan ebben a dobozban voltak a "negatív" pálcikák, de én nem foglalkozom az ilyen idiótaság összeesküvés elméletekkel :-))
Visszamentem a felvételi irodához, ott még várnom kellett. Majd bementem, felvettek az osztályra, elkérték az összes papíromat, kikérdeztek, amiről kell (gyógyszerérzékenység, stb.) itt szóltam, és végre ráírták a papírra a lemaradt részletet...kinyomtatták amit kell, és mehettem a nővérpulthoz.
Persze, itt is várni kellett még, nem is keveset.
Várakozás közben persze megtalált a "beszélgetni akaró nő", és persze, egyből bele a közepébe, azt kérdezte, mivel fognak engem műteni. Hát, én az ilyet nagyon nem szeretem, értem én, hogy unatkozik, meg feszült, meg minden, de nekem ő egy vadidegen ember, had ne osszam már meg vele ezeket a dolgokat, és különben is, én miért nem vagyok kíváncsi arra, hogy őt mivel műtik? Meg különben is, a nővérpult mellett ültünk, jöttek-mentek az emberek, mindenki hallja, hogy mit beszélünk... esetleg zavaró is lehet nekik... én meg amúgy sem vagyok egy nagyon könnyen nyíló beszélgetős típus, főleg meg ilyen körülmények között, kizárt, hogy leálljak beszélgetni, úgyhogy szépen, udvariasan elutasítottam, (-ne haragudjon, de nem szeretnék most beszélgetni) és leállítottam.
Ültünk még egy darabig, majd szólt a nővér, hogy menjek, és megmutatta a helyemet. Közben kérdeztem, hogy tudja-e, ki fog műteni, de azt mondta, hogy ahhoz bele kell nézni a számítógépbe, akkor meg tudná mondani. (persze, nem nézett bele...)
Mindegy, átöltöztem, elpakoltam, elhelyezkedtem, hozták az infúziót, bekötötték, és vártam a műtétre.
És vártam.
Egyszer jöttek, de a mellettem fekvőt vitték el.
Én meg csak vártam.
...és vártam
.........és vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése