Gyűjthető kiadványok

Na, folytatom az előző bejegyzéshez kapcsolódó dolgokat, mivel a kellemes hangú pasikám is ajánlott nekem egy hűdejó ajánlatot. Mikor nem kértem, csak arra volt kíváncsi, hogy sokallom-e az árát, és azért nem kérem. Mivel a valódi okra nem volt kíváncsi, így itt részletezem, hogy miért is nem kérek én ilyen gyűjthető, minden hónapban küldik-sorozatokat.

Szóvval, ajánlott ő egy minden hónapban érkező (és fizetendő) csodálatos, gyerekeknek való gyűjthető kiadványt, az első száma "csak" ennyi, és ajándék is jár hozzá, stb. stb. stb. Én pedig nem kértem. Hogy miért?

Először is, bazi nagy. Sok helyet foglal.

Másodszor is, igen, drága. Hiába olcsó az első szám, meg hiába adnak valami vackerájt ajándékba, ha összeszámoljuk a kifizetett összeget, azon már sok-sok normális könyvet is lehet venni.

Harmadszor: Nem látom a végét. Csak jön, és jön, fizetsz, és fizetsz, és ha közben lemondod, -már ha sikerül- akkor van egy hiányos, használhatatlan kiadványod, jó sok pénzért.

Negyedszer: Tele van tök felesleges dolgokkal. Olyat is beleszerkesztenek, ami annyira nem is kellene az adott témához. Csak hogy jó sok anyaguk legyen, és minnél tovább tudják a szülőket lehúzni.

És ezzel vissza is értünk az első ponthoz.

Hát ezért.

Pedig véleményem szerint lehetne ezt jól is csinálni. Inkább kevesebb tartalommal, kisebb kiadványokat gyártani. Talán többen lennének vevők rá.

Mert egyébként szépeke ezek, csak hát....inkább egy könyv. Sőt, százszor inkáb

Telefonálók

Mondhatnám úgy is, hogy zaklatók, de ha azt nézzük, ők csak a munkájukat végzik.... Arról meg nem tehet senki, hogy ilyen munka jutott...

Az utóbbi időben gyanúsan megszaporodtak a hívószám-kijelzés nélküli telefonszámok, amelyeket felvéve rendre kiderül, hogy valamilyen biztosítást, szolgáltatást, vagy miafrancegyebet kínálnak. Érdekes, hogy mindegyik rögzíti is a beszélgetést. Vagy csak azt mondják, tehát igyekszem türelmesen, és kultúráltan elküldeni őket a 'csába. Bár kicsit nehéz, mert darálják a szöveget, és mivel nem szeretek közbevágni, és úgy neveltek, hogy illik végighallgatni a másik mondanivalóját. Tehát hallgatom, amit végig kell hallgatnom, ami ugye idő, idő, idő, amúgy meg nem érdekel az egész. Ezt közlöm is az illetővel. A normálisabbik fele tudomásul is veszi, sőt, megköszöni, hohy végighallgattam, a többi pedig elkezdi, hogy de...de miért, de miért nem, de ez milyen jó ajánlat, meg ilyenek. Na, itt szoktam rövidre zárni a kommunikációt.

Azért a mai hívásom érdekes volt. Felhív egy pasas, a nemistudommilyen kiadótól, és kérdezte, hogy kaptam-e a kiadványukból, ami tele volt kuponnal, és persze névre szólóan jött. Mondom, igen. Erre elkezdett adatot egyeztetni. Kicsit zavart, hogy ennyi mindent tudott rólam, és rá is kérdeztem, hogy vajon honnan tud ő ennyi mindent? Erre azt mondta, hogy regisztráltam a honlapjukon. Éééén??? Esküszöm, nem is jártam arra, különben sem szokásom reklámkiadványokat rendelgetni. De ha regisztrálok is, csúsztatni szoktam az adatokat. Pl. születési évnek +- 1-2 évet adok meg, meg hasonlók. De ez a pasas a valódi adataimat sorolta.

Szóval, mondtam neki, hogy én ugyan nem kértem belőlük, erre azt mondta, hogy akkor valamelyik ismerősöm regisztrált be.

Ügyes...

Én pedig biztos vagyok benne, hogy valaki kiadta az adataimat, nem véletlen az utóbbi időben megszaporodott telefonon-ajánlott hűdejóajánlat.

Még az is lehet, hogy valaki jól keresett vele.

Engem meg ne etessen senki, mert kezdem elveszteni a türelmemet.

Értékelés

Van a suliban minden hét utolsó óráján egy heti értékelés nevű tantárgy. Olyan osztályfőnöki óra helyett.

Szépen kiértékelik a gyerekek magukat, meg egymást, ki hogy dolgozott a héten, jól viselkedett-e. Nemcsak egy árva jegy lesz félévkor a magatartás-szorgalom, (jobbanmondva alsósoknál semmilyen jegy, de régen volt) hanem a gyerek tudja is, hogy miből tevődik össze.

Itt most kicsit elkanyarodnék saját, réges-régi elsős bizonyítványomhoz, amelyet a mai napig sem tudok megérteni. Eszerint -mivel akkor még osztályoztak elsőben, ebből is látszik, hogy nem vagyok mai csirke :-)) - szóval minden tárgyból 5-ös voltam. Magatartásból szintén. Szorgalomból pedig ott virított egy 4-es. Nem értem a tanár néni logikáját, igaz, nem is magyarázta meg soha senki. Mindegy, ez már így marad.

Tehát, kicsi fiam szépen hozza haza a levonókat, hétről hétre mosolygós arcot kap, magatartásból, és szorgalomból is, ez ugye a legjobb értékelés. (jaj, de örülök neki mindig)

Egyik héten viszont a megszokott mosolygós helyett egy gondolkodó arc virított a füzetében. Kiderült, hogy rohangált a teremben, meg nem jött fel időben az udvarról....szóval megérdemelten kapott gondolkodót levonót.

Mondtam neki, hogy én azért egy kicsit szomorú vagyok emiatt. Mire a gyermekem megoldotta a dolgot: -Ne legyél szomorú! Inkább kiszedem!

:-))

(és tényleg neki is esett volna kikaparni a levonót a füzetéből, azért látszott, hogy ő is dühös magára kicsit, és zavarja, hogy nem mosolygót hozott. kicsit nehéz volt meggyőzni, hogy nem ez a megoldás, hogy kiszedi, hanem az, hogy gondolkodjon el az esetről, és máskor figyeljen, hogy ne történjenek ilyen dolgok. Meg hogy egy fiúnak azért nem akkora tragédia egy gondolkodós :-)) Csak sírós fejet ne hozzon.)

Olvasás 2

Minden nap hordja haza az elsősöm az olvasókönyvet, mert ugye abból gyakorolni kell. Tanultak már vagy 10 betűt, és kétbetűs "szavakat" kell összeolvasnia. Úgy bírom, amikor elmagyarázza nekem, hogy az "am" az úgy van, hogy a maci azt mondja, hogy "a" és utána morog egyet. A "ma" pedig a fordított világban van, ahol először morog, utána mondja, hogy "a".

Érdekesen tanulnak manapság, sok játékkal, de legalább odafigyel, és szereti. Van ám memóriajáték is, meg szótagkereső. Ezeket egy munkafüzetből kell kivagdosni, (anyucinak házi feladat) :-)) és aztán a gyereknek van mivel játszani. vannak képek, és meg kell keresni mellé azt, hogy milyen szótaggal kezdődik. Szépen ki kell rakni egymás mellé. így, játékkal szívesen tanul a gyermek.

Na, de nagyon elkanyarodtam az első bekezdéstől. Szóval, ott tartottam, hogy gyakoroljuk az olvasást. Van vagy 5 db kétszavas 5 sorban, gyakorolnivaló. (sa, se, só.. va, ve, vó...ma, me, mó...stb.) 

Gyermekem végigolvassa egyszer, hibátlanul. Az, hogy egyszer vízszintesen, egyszer függőlegesen, egyszer átlósan olvassa, az manapság már nem kihívás. Közli velem, hogy most becsukott szemmel fogja olvasni. Mondom, hogy becsukott szemmel az nem olvasás, mert éppen az a lényege, hogy látjuk a betűket, amit össze kell olvasni.

Erre ő becsukja a szemét, és végigmondja az olvasnivalót. Hibátlanul :-))

:-)))

Bringablog

Na, persze, futás... Jött egy jó kis betegség, meg egy kis hideg, én pedig szépen leszoktam róla. Én nem tudok hidegben futni. Egyszerűen annyira bántja a légcsövemet a hűvös levegő. Bár, azt mondták a profik, hogy meg lehet szokni. Nekem valahogy eddig még nem sikerült. Talán egyszer.

De ma olyan csodálatosan jó idő volt, hogy muszály volt kimozdulni. Elővettük a bringát, és lenyomtunk vagy 20 km-t. Családilag, mert a fiamnak annyira nagy élmény volt a múltkori "családi biciklizés" hogy azt kérte, mindannyian menjünk. Jó volt. Párszor megpihentünk, játszótéren is, vittünk kekszet, meg meleg teát, pulcsit, mellényt, délben indultunk, és éppen sötétedésre értünk haza. (persze villogó meg otthon maradt)

Megpróbáltuk felderíteni azt is, hogy honnan indul az új erdei tanösvény, de nem sikerült, mert azokat az erdei mellékutakat nem kerékpárra találták ki, tolni pedig nem akaródzott. Különben meg bokáig ért az avar, ami egy sétánál jó dolog, de bringával veszélyes, mert eltakarja a gödröket, bukkanókat. Így tehát nem tértünk le a kerékpárútról.

Egyébként rengetegen voltak kint, az erdőben is, a tónál is, meg merem kockáztatni, hogy sokkal többen, mint nyáron. Úgy látszik, sok embert kicsalt a szabadba az őszi napsütés.

Kínaik

Az utóbbi időben elég sokszor ettünk kínait. Mert éppen nem főztünk semmit. Mert megkívántuk. Mert ízlik. Mert sokat adnak. Mert a kínai tulajdonos többször adott már a fiam kezébe egy-egy falat husit, csak úgy. Mert a múltkor is kaptunk ajándékba két káposztasalátát. Mert kedvesek. Mert ezt a kaját mindkét gyerekem szereti, és megeszi.

A napokban Tatabányán jártunk. Megéheztünk. Mindkét kölyök kínait kért.

Háááát... én életemben olyan szar kínait nem ettem mint ott. Drága is volt rossz is volt.

Pedig eleve gyanús lehetett volna. A mekinél hosszú tömött sorok álltak. A kínainál senki. A két (nemkínai) csajszi rögtön lecsapott, hogy mit adhat. Az illatos csirke tocsogott a zsírban. Alig volt választék a húsokból. Nem volt menü.

De nem lett gyanús. Kértünk. Az adag kicsi volt. Sokba került. Fizettünk. Azért a pénzért itt 3 féle feltétet adnak, térfogatra kétszer annyit.

Megkóstoltuk. Nem ízlett. Köze sem volt a kínaihoz. Az igazihoz.

Na, itt fogadtam meg, hogy itt az életben soha többet nem veszek kínait. Maradunk a megszokott, jól bevált helyünknél, ahol legalább sütni-főzni is tudnak. Kínaiul.

Ilyen vagyok

Újra itt vagyok, (különben is, tiszta szégyen, milyen rég jártam erre ) és ismét egy meglepetés várt itt a blogon. Jobban mondva egy feladat. A bűvös hetes. Vagyis 7 dolog önmagamról. 

Bodzától kaptam, köszi, hogy rám (is) gondoltál!

Hmmm..... :-)) valami könnyebbet! De azért belevágok. Milyen vagyok?

1. Tökölős. Nagyon sokáig tudok variálni valamin, mielőtt végleg eldönteném.

2. Makacs. Ha valamit a fejembe veszek, annak úgy kell történnie. Főleg, miután eldöntöttem végre.

3. Szeszélyes. Mint az időjárás. Jó hangulat, rossz hangulat, jobb lábbal kelek, bal lábbal kelek, társaságot akarok, nem akarok embert látni, pörgést akarok, csendet akarok, ...meg ilyenek.

4. Tervezgetős. Sok minden érdekel, sok mindenbe belefogok, aztán néha sikerül befejezni, de olyan is van, hogy útközben elszáll minden lelkesedés. Persze, ide írhattam volna azt is, hogy sokoldalú, mert úgy gondolom, hogy akinek van két keze, az használja ki, és ide illik az a mondatom, amit időnként eleresztek: "-persze, hogy tudok, csak még nem próbáltam!" :-))

5. Maximalista. Mindig a tökéletesre törekszem, nem bírom a félmunkát, és a félmegoldásokat. Persze, ez hülyeség, mert semmi sem tökéletes, ezért nagyon kevés dologgal vagyok elégedett, és mindig van valami kifogásom.

6. Logikus. Mindig is a kedvencem volt a matek, ez sok mindent megmagyaráz, mindig mindenre keresem a megoldást, és a plafonon vagyok, ha főleg mesterek (férfiak!) szájából hallom, hogy:  "-ezt nem lehet" Aztán a végén kiderül, hogy mégiscsak lehet.

7. Kalandvágyó. Na, nem bandzsidzsamping, azt kihagyom, (mondjuk egy vadvízi evezés jöhet) de ismeretlen országokban ismert, és ismeretlen városokat felfedezni, na, ez jöhet, minden mennyiségben. Csak úgy nekiindulni a nagyvilágba, hogy majd jövök. Csináltam már ilyet, klassz volt. És persze fotó, fotó, fotó.... amiből itthon album születik, és útinapló, ami évek múlva is visszaadja az egésznek a hangulatát.

 ... és a végére úgy belejöttem, hogy legalább még 7 tulajdonságot össze tudnék szedni, illetve, ha kitörölném, és újra elkezdeném, akkor biztosan nem ezeket írnám, hanem teljesen másat, de az is én lennék, meg ez is én vagyok.

A továbbküldésekkel viszont mindig bajban vagyok. (és ez lehetne akár a 8. pont is :-))

Én ugyanis összesen nem olvasok 7 blogot, még 4-et is alig, ill. néha benézek ide-oda... de ők már mind megkapták, ahogy látom... Olyan ez, mint az üveggolyóknál volt. A játék jó, de a továbbküldés....

Most mit csináljak?

Naszóval. Ha valaki szeretné, hogy neki adjam tovább, akkor diszkréten jelezze :-)) és folytatódhat a lánc. Bár, nem szakad meg így se, de szánom-bánom, egyszerűen nem tudok megnevezni senkit. :-(((((((((