Értékelés

Van a suliban minden hét utolsó óráján egy heti értékelés nevű tantárgy. Olyan osztályfőnöki óra helyett.

Szépen kiértékelik a gyerekek magukat, meg egymást, ki hogy dolgozott a héten, jól viselkedett-e. Nemcsak egy árva jegy lesz félévkor a magatartás-szorgalom, (jobbanmondva alsósoknál semmilyen jegy, de régen volt) hanem a gyerek tudja is, hogy miből tevődik össze.

Itt most kicsit elkanyarodnék saját, réges-régi elsős bizonyítványomhoz, amelyet a mai napig sem tudok megérteni. Eszerint -mivel akkor még osztályoztak elsőben, ebből is látszik, hogy nem vagyok mai csirke :-)) - szóval minden tárgyból 5-ös voltam. Magatartásból szintén. Szorgalomból pedig ott virított egy 4-es. Nem értem a tanár néni logikáját, igaz, nem is magyarázta meg soha senki. Mindegy, ez már így marad.

Tehát, kicsi fiam szépen hozza haza a levonókat, hétről hétre mosolygós arcot kap, magatartásból, és szorgalomból is, ez ugye a legjobb értékelés. (jaj, de örülök neki mindig)

Egyik héten viszont a megszokott mosolygós helyett egy gondolkodó arc virított a füzetében. Kiderült, hogy rohangált a teremben, meg nem jött fel időben az udvarról....szóval megérdemelten kapott gondolkodót levonót.

Mondtam neki, hogy én azért egy kicsit szomorú vagyok emiatt. Mire a gyermekem megoldotta a dolgot: -Ne legyél szomorú! Inkább kiszedem!

:-))

(és tényleg neki is esett volna kikaparni a levonót a füzetéből, azért látszott, hogy ő is dühös magára kicsit, és zavarja, hogy nem mosolygót hozott. kicsit nehéz volt meggyőzni, hogy nem ez a megoldás, hogy kiszedi, hanem az, hogy gondolkodjon el az esetről, és máskor figyeljen, hogy ne történjenek ilyen dolgok. Meg hogy egy fiúnak azért nem akkora tragédia egy gondolkodós :-)) Csak sírós fejet ne hozzon.)